Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-244

2Í4-. országos ülés 19ü7 deczember lk-én, szombaton. 353 év január elsején hirdette e vívmányt, ha nem is szavakban, de beszéde lényegében, hirdette pedig akkor, a mikor a függetlenségi párt január elsejei üdvözlő beszédére azt mondta: »Az előadott programmot keresztül is viszem, keresztülviszem sokkal hamarább, mint általában hiszik és keresztülviszek olyan dolgokat, a melyeket a programmunkban elő nem adtam, de a melyeket az ország, a függetlenségi párt, leginkább következményeiben érezni fog«. Nem hiszem, hogy a kvóta emelésére értette, pedig erre valósággal áll, hogy következményeiben nagyon is érezzük, Farkasházy Zsigmond: Erezzük! Lengyel Zoltán : De világosan a szerződési formára értette, a melyről Sándor Pál t. képviselőtársunk már bebizonyította, hogy az előző kormányok csinálták meg. Förster Ottó : Csak próbálta bizonyítani! Lengyel Zoltán : Bebizonyította, hogy az már az uralkodó előtt megfordult, ahhoz az osztrák kormány hozzájárult a jelen kormány megalakulása előtt. Sándor Pál: Ezt nem mondtam! Lengyel Zoltán : Azt mondta : nem ettől a kormánytól származik. Sándor Pál : Ez igaz, de hogy hozzájárult, nem mondtam. Ellenkezőleg! Lengyel Zoltán : De hogy minden körülmények közt nem októberben ment keresztül és nem a kvótaemelés ellenértéke, arra nézve itt van Kossuth Ferencznek beszéde, a melyben Kossuth Ferencz azt mondja (olvassa): »Nem lehet kitörölni azt a tényt, hogy a függetlenségi párt kormányképes a nélkül, hogy elveit kénytelen volna feladni. Mi történt ? Az, hogy elveinek jelentékeny részét megvalósítja a mai kormány, igy pl. a gazdasági önállóság létrehozatalán dolgozik a mai kormány és elfogadta magát az elvet a király is«. Ezt mondta Kossuth Ferencz ez év január 1-én. Hát ha ez nem a szerződési formulára értendő, akkor nem tudom, mire értendő, hogy ezt az önállósági elvet maga a király is elfogadta ? De ha már január 1-én megvolt a szerződési formula, — nem vitatkozom az előző kormányokkal való vonatkozásban — méltóztassék megmondani, miért kellett nekünk ezt kvótaemeléssel még külön és ráadásul még egyszer megfizetni ? Mert igenis arra tudok esetet és példát eleget, a hol a szabadságot pénzen vásárolták. Magyarország története is mutat példát a jobbágyság felszabadításának első kísérletei alkalmával, mikor a szabadságot pénzen vették meg, de hogy a szolgaságért, saját programmjának eltemétéséért és feladásáért, az önálló vámterületnek feladásáért és tiz évre minden kísérletnek is a megszüntetéséért kelljen, nekünk, t. miniszterelnök ur, pénzt fizetni : ezt lehet, hogy ma az elvakított közvélemény egy-egy része elhiszi, de hogy ezt meg fogja bélyegezni még a történelem is, az bizonyos. De lehetetlen a t. kereskedelemügyi kormányt végre meghívni egy vitára, mert hiszen ilyen alkaKÉrvn. NAPLÓ. 1906—1911. xiv. KÖTET. lommal rendszerint egyéb ügyeket intéznek el, hogy álljunk hát az ország szine elé, és igazoljuk, mutassuk meg, kinek van igaza, hogy mivel biztosította a t. kereskedelemügyi kormány jobban vagy csak ugy is, mint eddig biztosítva volt, hogy 1917-ben meg lehet az önálló vámterületet csinálni. Hiszen itt legnyilvánvalóbban beigazoltam, hogy a kiegyezés folytán sokkal, de sokkal több nehézség áll fenn, mint eddig, és hogy ugy szólván lehetetlen 1917-ben megcsinálni az önálló vámterületet, mert lekötötte magát a t. kormány, hogy 1917. év végéig más vámtarifát nem léptethet életbe, más, mint közös vámtarifa alapján nem szerződhetik és a kiegyezési szerződés II. és III. czikkében leszerződött arra nézve, hogy 1917-en belül másképen, mint a közös külügyminiszter utján és más szerződést, mint az egységes vámhatárra szóló szerződést kötni nem fog. Wekerle Sándor miniszterelnök : 1917-ig ! Lengyel Zoltán: 1917-ig; de az 1917-en tul kötendő szerződések is 1917-en belül kötendők meg. Az kétségtelen dolog, hogy 1917-en belül kötendők meg az 1917-en túlra menő szerződések. Ha pedig 1917-en belül nem gondoskodtunk arról, hogy az 1917-en túlmenő szerződések kötésének lehetősége fennálljon az önállóság alapján, akkor 1918 január 1-én feltétlenül be kell következni a vámháborunak az egész világgal. Ez tiszta és nyilvánvaló, mert ha a t. kormány ugy kötötte volna le magát, hogy 1917-en tul terjedő időre 1917-en belül a külügyminiszter utján, vagy másképen, de az önállóság alapján köt és köthet szerződést; ha törvénybe iktattuk volna, hogy a közös vámtarifa csak az 1917-en belül terjedő szerződések megkötésének szolgál alapul, az 1917-en tul terjedő szerződések megkötésére jogunk van 1917-en belül önálló tarifát csinálni saját igényeink és érdekeink szerint, és ha törvénybe iktattuk volna, hogy 1917. év végén a közös vámterület megszűnik és tárgyalást Ausztriával nem kell kezdeni, hanem tárgyalást kell kezdeni az elszakadás tekintetében : akkor hinnék a t. kormánynak. De a kiegyezési szerződésben nem az áll, hogy az önállóságra vonatkozólag kell szerződést kötni, hanem a viszonyok további rendezése tárgyában kell tárgyalást kezdeni 1915-ben. De ezenkívül a legsúlyosabb és meg nem czáfolható érvelés igenis az, hogy a külföldi szerződések két évvel hamarább járhatnak le, mint a szerződés és igy nincsen biztosítva a jelen kiegyezésben az, hogyha egyidejűleg lejárhatnak, hogy a kiegyezés is megszűnik az esetben, hogy ha külföldi szerződések valamelyikét felmondják és a kormány egyúttal köteles felmondani a többi összes szerződéseket is. Ennélfogva ugy fog állani a dolog, hogy a külföldi szerződések 1915—16—17 év végéig való lejárata bizonytalan szám, a melyeknél valószínű, hogy nem 1917-beu következik be a lejárat, a kiegyezési szerződésnél azonban 1917-es dátum, egy fix és megmozdíthatatlan dátum.Ennélfogva mi következik be ? Az esetben, ha 1915-ben bekövetkezik a felmondása bármelyik külföldi 45