Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-244

354 'ikk. országos ülés 1907 deczember lí-én, szombaton. kereskedelmi szerződésnek és a külföldi állam nem akar egy-két esztendőre komédiát játszani és szerződést kötni, akkor mi szerződést egyáltalán nem köthetünk, mert sem Ausztria, sem a másik fél nem akarja, és vámháborut sem csinálhatunk, mert Ausztria nélkül 1917-en belül nem csinálhatunk vámháborut sem és igy nemcsak olyan kényszerhelyzet fog előállani, mint ma van, íianem sokkal nagyobb, a mely bele kényszeríti az országot abba, hogy 1915-ben és 1916-ban megcsinálja újra a külföldi szerződéseket és pedig tiz éves határidőre, melyeknek megint 1925-ben lesz a lejárata, a mi azt fogja előidézni, hogy ezen kényszerhelyzet a külföldi szerződésekben ismét be fog következni. Nem véletlen, hogy ezen terminusok igy következnek, hanem a leghatározottabb számítás. A t. kormányról felteszem azt a képességet, hogy maga is tudja is látja ezt, és mégis megcsinálta a kiegyezést és azért, annak daczára, azzal vádolom, hogy az országnak port hint a szemébe és valótlan állításokkal és félrevezetésekkel azt akarja elhitetni a nemzettel, hogy a magasabb kvótát igenis érdemes neki megszavazni, mert 1915-ben az önálló vámterületben meg fogja kapni annak ellenértékét. Már nagyon alaposan bebizonyították azt, hogy ugy a 32-4 mint a 34-4%-os kvóta is tulmagas. Bebizonyította ezt Földes Béla, a kvótabizottság előadója, a ki e tekintetben oly hatalmas munkálatot dolgozott ki, a melyet még a jövő nemzedék is anyagul használhat fel. Ily körülmények között lehet-e és szabad-e egy országnak és kormányának belemenni a kvótaemelésbe, főleg akkor, a mikor ez a kvótaemelés öt éven belül már egyszer megtörtént ? Lehet és szabad volt-e belemenni a kvótaemelésbe akkor, a mikor a kvóta utján ránk háramló teher évről-évre nő ? Szabad volt-e az u. n. bizonytalan rosszat felcserélni a bizonyos rosszal, a mint azt Kossuth Ferencz mondotta 1899 deczember 4-én, a mikor kijelentette, hogy egészen izlés dolga, hogy »mi rosszabb, egy bizonytalan rossztól félni, vagy egy bizonyos rosszat a nj-akunkon hordozni ?« A mivel minket ijesztenek a statusquo esetében és a vámháboru esetében az Ausztriával való hadakozás esetében, az bizonytalan, a mit a. kvótával ránk mértek, az tökéletesen bizonyos. Ha tehát, t. képviselőház, igy állott a dolog 1899-ben, ha ez volt a függetlenségi j>árt álláspontja, akkor áll az ma is, és akkor ma sem lehet a függetlenségi képviselőknek más az álláspontja, ha pedig van, akkor maga támadta meg az elveit, és maga jutott ellentétbe régi programmjával. De, t. ház, a kvóta-bizottság ugy állítja oda a kérdést, hogyha a kvóta megszavazás esetében béke jön létre és a közgazdasági állandó helyzet bekövetkeznék, a mikor a gazdasági és pénzügyi alapon a kvóta felemelhetését teljesen indokolatlannak mondja, ugyanakkor azt mondja (olvassa): i>Mindamellett, mivel a törvény alku utján rendeli megállapittatni a kvótát, a bizottság a fenforgó viszonyok között talán nagyobb mértékben veheti számba és mérlegelheti a politikai szempontokat is, mint máskor tette, és ezen nagyfontosságú politikai indokokból és azon czélból, hogy az annyira kívánatos egyetértés a két állam között az összes gazdasági viszonyokra létesüljön, és hogy a gazdasági kiegyezés, ugy, a mint előttünk fekszik, mind a két államban keresztülvitessék és annak a bizonytalan és ádáz harcznak, a mely már egy évtizeden át folyt, vége vettessék, a kvótaemelést, bármily sulyhyal nehezedjék is az országra, mint ezen kiegyezés létrejöttének árát és igy áldozatát a maga részéről mint elfogadandót javaslatba hozza és igy indítványozza, hogy az osztrák bizottság által javasolt kvótakulcshoz a magyar bizottság hozzájáruljon.« Tehát ugy kellene lenni a dolognak, hogy a 4,800.000 koronányi évi áldozat békét jelent, a gazdasági harcz megszűnését, és azt jelenti, hogy a további kvótaemelés tekintetében biztosítva vagyunk. Ámde evvel szemben azt mondja az osztrák kvóta-bizottság, hogy a kvótának eddigi kiszámítási alapja helytelen, megbízhatatlan, ingadozó ; ezért egy uj kvóta-megállapítási mértéket és alapot proponál és ezt meg akarja találni a mindenkori népszámlálási adatokban. Azt mondja ugyanis, hogy »a közösügyi költségek felosztása kulcsául a népszámlálási adatok nyomán megállapítandó népesedési arányt ajánlja elfogadásra. Ez indítványt az utoljára folyó évi június havában összejött kvótaküldöttség is fentartotta.« Tehát a kvótaemelés nemcsak hogy nem apasztotta az osztrákok étvágyát, hanem még meg is növelte, ugy hogy az osztrák kvóta-bizottság a legszemtelenebbül megint szembeállítja a tételt, hogy nem elégszik meg a 36'4%-os kvótával, hanem követeli a 42'4%-os kvótát, sőt Ausztriában vannak pártok, hallatszanak állandóan hangok, a melyek evvel sincsenek megelégedve, hanem az 50%-os kvótát követelik, és akkor, mikor a közös intézetek kivétel nélkül, az egész vonalon osztrákok és németek, akkor, mikor ezen mostani kvótaarány sem térül vissza a közös költségekből, azon kiadásokból, a melyeket abból Magyarországon költenek el : az osztrák bizottság még egy másik súlyos feltételt is kapcsol a kvótaemeléshez. Csodálatos, hogy ezt kinyomatta a t. kormány a képviselőház számára, de mindeddig eltüntették szem elől és nem helyezték kellő világításba. Az osztrák bizottság ugyanis más feltételként a közös ügyeknek és a közös hadseregnek sértetlen és érintetlen fentartását kívánja, mint feltétlen követelményt. Azt mondja ugyanis: »e kérdésnél ugy a kvóta és a két állam gazdasági viszonyainak a vámügy közösségéhez alapján való szabályozása közötti benső összeköttetéshez, mint a monarchia hatalmi állására való tekintetekhez és ezzel kapcsolatban a közös hadsereg és intézményei fentartásához, mint elengedhetetlen feltételekhez, okvetlenül ragaszkodnia kell. Ez elvi álláspont az osztrák küldöttségre nézve változatlanul irányadó és az is marad«.