Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-228

228. országos ülés 1907 Polónyi Géza: Mindjárt beszélek az osztrákokról. Egyszerre lehetetlen két vagy tiz gondolatról beszélni. Pető Sándor: Annakidején megobstruálták Széll Kálmánt. Polónyi Géza: Engedelmet kérek, elérkeztünk egy pontra, a hol talán sikerül a félreértéseket eloszlatni. Széll Kálmán akkoriban ugy érvelt és a törvénye is úgy érvelt, a mit együtt csináltunk meg. (Mozgás.) Nem akarok ebből számomra érdemet kovácsolni, csak együtt csináltuk. Mondom, akkoriban ugy érveltek, hogy az 1867 : XII. t.-cz. 68. §-a feltétlenül biztositja a nemzet számára az önrendelkezés jogát. Már most miként áll a lejárattal nem biró kereskedelmi szerződések kérdése ? miként állt a múltban és miként áll a jelenben? Ugy áll, hogy már 1867-ben a törvényhozás az előtt a kényszerhelyzet előtt állt, hogy bizonyos régebben megkötött szerződéseket, a nélkül, hogy azok megkötési formájának törvényességét vitatták volna, hallgatagon tudomásul vegyen. Megtörtént ez később is. Ugyebár a most előttünk fekvő szerződés második czikkelye szerint is a megkötött szerződések mindkét államra nézve hatálylyal és érvénynyel birnak? Már most mit mond a t. miniszterelnök ur akkor, mikor én azt mondom, hogy ez a deklaráczió az osztrákok szerint ez a jövőt is leköti? Erre azt mondja, hogy az nem áll, szerintem sem áll, mert ott van a szerződésben: für die Dauer dieses Vertrages, vagyis ezek a rendelkezések csak addig állnak fenn, a mig a vámközösség törvény által le van kötve. Mert, t. uraim, ha közös vámterület nincs, olyan területre, a mely nincs, szerződések fenn nem állhatnak. Ezért van biztosítva, hogy a külügyminiszter, ha a nemzetnek alkotmányát és szerződéseit tiszteletben tartja, Magyarországnak egyoldalú felmondása alapján oly szerződéseket, a melyek közös vámterületre szólnak, ha az ország elhatározza, hogy közös vámterületre többé szerződést nem köt, hanem az önálló vámterület állapotára helyezkedik, felmondani köteles. Miként állana ellenkezőleg a dolog? Hiszen csak ez az egy tétel kell, hogy igaz legyen és örök időre lehetetlenné tették az önálló vámterület felállítását, mert akkor semmi egyéb nem kellene, mint egy külügyminiszter, ki a felmondáshoz nem kötött szerződéseket egyszerűen fel nem mondja és ebből okvetlenül következnék Magyarország számára az, hogy miután ezek a szerződések fönnállanak, tehát Magyarországon közös vámterületnek kell lenni. Ilyen konkluzumot sohasem fogadhatok el, hogy a külfölddel kötött szerződések prejudikáljanak Magyarország és Ausztria közti azon viszonynak, s hogy mi akkor ne mehessünk át a közös vámterületre, mikor a törvény szerint az önálló vámterületre van jogunk. így áll ez a, kérdés. Már most a statusquo biztosítva volt. Én sokat tanultam és tapasznovember 27-én, szerdán. 29 taLtam életemben és abban öregedtem meg, hogy a felséges uralkodó királyunk iránt — a hódolatteljes hűségről nem akarok beszélni — mindenki tartozik azzal a feltétlen tisztelettel, hogy a koronás fők között feltétlen szavahihető és ura szavának és az ő szavában való kételkedést én is, ő is felségárulásnak tekintenők. Már most nincs benn a „statusquoban az 1899. évi XXX. t.-cz. ? Nem 0 felsége szentesitette-e azt a törvényt, amely biztosította Magyarországnak a felmondási jogot? Azután a statusquo nem az volt-e, hogy 34'4°/o-os kvótát fizetünk, holott ma 36'6°/o-ot fogunk fizetni? És hol, melyik területen lehetett nagyobb értéke a fejedelmi szónak, mint épen a kvóta kérdésében, a melynél, ha meg nem egyezik a két ország, ő maga dönti el a kvótát, a maga királyi hatalmával. Már most beszélnek arról, hogy az osztrákok fenyegettek bennünket háborúval. Engedelmet kérek, egyszer juthatna Magyarország abba a helyzetbe, hogy a közös uralkodásnak fényéből Magyarország számára fegyvert kovácsolhat. Hát akkor szabad felállítani azt a tételt, hogy Prasek urnak, meg nem tudom kinek tetszik másként rendelkezni? (Derültség.) Bocsánatot kérek, a királyi szó nekem biztosíték volt, miután Ausztriában még erősebb, abszolutisztikusnak mondható, bár ott is alkotmánynyal korlátolt, de mindenesetre erősebb joggal rendelkezik a császár, mint Magyarországon az alkotmányos király. Ausztriában is, Magyarországon is fejedelmi felségjog, hogy a minisztereket a király nevezi ki. Olyan miniszter ott nem lehet, a ki a királynak lekötött fejedelmi szavával szemben bárki ellen háborút merjen folytatni. De hallottam itt, hogy milyen rettenetes baj származott volna abból, ha Magyarországnak nem tudom 1,800.000 K-át tevő váltóadósságát felmondanák . . . (Nagy zaj és felkiáltások: Ezernyolczszáz millió!) Bocsánatot kérek, szóhiba volt, (Derültség.) 1800 millió koronán felül van a váltóadósság. Hisz nagyon jól tudom, hogy ez nem is 1800 millió, hanem több mint 2000 millió, (Zaj.) a magánadósságokat is beleértve. (Élénk derültség.) Vagy a váltó nem magánadósság? (Zaj.) Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter: (közbeszól). Polónyi Géza: Abban megegyezünk, miniszter ur, hogy az adósságcsinálást nem tartjuk szerencsésnek, de kevesen osztják ezt a véleményt Magyarországon. Térjünk rá arra a kérdésre, hogy a t. kereskedelmi miniszter ur megijed attól, mi fog történni az Isten szerelméért, ha a statusquot biztosítjuk. Az osztrákok előállanak 1800 millió korona értékű váltóval. Hát, t. kereskedelemügyi miniszter ur, nem emlékszik egy régi beszélgetésünkre? (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Hát az a