Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-228

m 228. országos ülés Í907 november 27-éii, szerdán. mi igazi szerencsénk egy háborúval szemben, hogy ott van az a kétezermilliós követelés.., Pető Sándor: ügy van, a hitelező fél a háborútól. Polónyi Géza: . . . a mivel mi tartozunk, a hitelező pedig Ausztria. Annak idején pedig azt mondottam, — és nyíltan, hangosan gondolkozom — hogy ha a recziproczitás megszegése tekintetében az osztrák kormányt a legkisebb gáncs érheti, tessék rám bizni azt az osztrák kormányt; én mint igazságiigyminiszter kibocsátom azt a rendeletet, a mely a semmiféle törvény által < soha meg nem alkotott viszonosság alapján meg fogja mondani azt, hogy Magyarországon osztrák ítéleteket nem fogunk végrehajtani; majd meglátja a miniszter ur, milyen jókedvvel mennek ki az osztrákok a tárgyalási teremből, és nem a kereskedelemügyi miniszter fog megijedni, hanem az osztrák kormány. (Taps a balközép liátsó padjain. Zaj.) Miután a statuscpionak, a mely fenntartatott volna, igaz, hogy lett volna egy nagy konzekvencziája. Egy borzasztó dolog következett volna be: 1907. deczember 31-én nem lett volna közös bank. De ezt a veszélyt sem a statusquonak megdöntése, sem ez a törvényjavaslat el nem odázza, mert ez a veszély, a mint az imént kifejtettem volt, épugy kopogtat az ajtón ma is, mint mikor az egyezséget megkötötték. Hiszen fényesebb bizonyítékra nincs szükségem, mint arra, hogy kénytelen volt a t. miniszter ur egy egyszakaszos törvényjavaslatot benyújtani, hogy megmenthesse 1907. deczember 31-ére a közös bankot. Hisz igen jól tudjuk, hogy nagy nehézségekbe ütköznék különösen a mostani pénzviszonyok közt az önálló jegybanknak rögtön való felállítása, de én mégis koczkáztatom azt a szemrehányást, hogy előre látható volt, hogy ez a helyzet bekövetkezik. Elég idő állott rendelkezésre, hogy az osztrák kormánynyal szemben legalább azt a fegyvert érvényesítsük, hogy hozzá fogtunk volna az önálló jegybank felállításának előkészületeihez. Mert hogy az osztrák kormány ezt magára nézve mennyire fontosnak tartotta, arra nézve csak rámutatok arra, hogy a bankkérdést kapcsolatba hozta a kiegyezési tárgyalásokkal. De hisz nemcsak bank utján lehet rendezni az állam pénzügyeit, hanem máshogyan is. Ráutalok arra, hogyan rendezte az állam pénzügyeit Kossuth Lajos 1848-ban: az általa kibocsátott jegyek ázsióval és nem diszázsióval kerültek forgalomba Bécsben. Tudom, a viszonyok mások, de kétségbe kellene esnem nemzetem jövendője felett, ha állna az a tétel, hogy Magyarországon csak egy lehetőség van a pénzügyek terén: ha közösségben maradunk az osztrák-magyar bankkal, a mely az egész vonalon ellensége Magyarországnak. (Zaj és ellenmondások. Egy hang balfelöl: Ezt nem állítja senki!) Nagyon szeretem, ha nem állítja senki! A síatusquo fentartása esetén tehát Magyarországot 1907 deczember 31-én azon nagy csapás érte volna, hogy nem lett volna közös jegybankja. De kérdem, valami nagy veszély érte volna az országot, ha a függetlenségi és 48-as párt akkor, a mikor többségben volt, akkor, a mikor az önálló bank kérdésében senkivel szemben lekötve nincsen, mikor joga is, kötelessége is a jövővel szemben programmjának ezen pontját érvényesíteni: intézkedett volna a pénzügyek önálló ellátásáról akár állami jegybank utján, akár más módon? A statusquo tehát nemcsak veszélyt nem rejtett volna magában, hanem ellenkezőleg! De hogy necsak a magam álláspontjáról beszéljek, (Zaj jobbfelöl.) tessék meghallgatni, hogy mit mond Beck arra nézve, mi lenne, ha a statusquo megmarad; hogy ki tudott volna jobb kiegyezést kötni? Méltóztassanak ezt meghallgatni, mert érdekes ennek a gyönyörűséges monarchiának állapota, mikor a két miniszterelnök két malmon őröl és egyik a másik ellen szolgáltatja a bizonyítékokat. Azt mondja báró Beck (olvassa): »In dem Moment, wo man über diesen Ausgleich den Stáb breche, müsse man darauf verzichten, im Wege von Verhandhmgen etwas Besseres zu bekommen.« Tehát: az esetben, ha ez Ausztriában el nem fogadtatik, mondjanak le a reménységről, hogy jobb kiegyezést tudjanak kötni tárgyalás utján, mint a mostani. »Es bleibe dann nur die Fortdauer des gegenwärtigen Zustandes übrig, und dieser Möglichkeit scheine Fürst Auersperg das Wort zu reden. Diese Möglichkeit vrärde aber den Fortbestand der bestehenden Eisenbahntarifbindungen bedeuten, den Fortbestand des Osterreich nicht günstigen Veterinärübereinkommens und die Fortdauer der gegenwärtigen nicht günstigen Quote. Dagegen weise der vorliegende Ausgleich eine Beihe von Verbesserungen auf. Es sei darum nicht einzusehen, warum der bisherige Zustand aufrechterhalten werden solle, der schlechter sei, und das namentlich für die Agrarier.« Hát t. képviselőház, ez az osztrák miniszterelnök ur konfessziót tesz. (Mozgás a középen.) Ha igaz most, igaz volt akkor is, amikor az alku folyt. (Folytonos zaj. Elnök csenget.) Autentikusabb tanút nem tudok már, mint Beck osztrák miniszterelnök urat arra, hogy igaz az, hogy ennél rosszabb kiegyezést nem köthetne meg Magyarországon senki. Mert t. ház, ha egyszer a nemzet nem járulna hozzá egy Wekerle, Andrássy, Kossuth és Apponyi által proponált kvótaemeléshez; ugyan, — most megfordítom a kérdést — volnék-e én vagy akárki közülünk abban a helyzetben, hogy a nemzetet ilyen nagyobb kvóta elfogadására birja? (Zaj.) Tehát ki van zárva annak a lehetősége, hogy ennél rosszabb kiegyezés köthető lett volna.