Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-244

352 244. országos ülés Í907 deczember li-én, szombaton. irtak és összebeszéltek és még akkor sem meríteném ki azokat. De most ezekről a sérelmekről nem esik egy szó sem, sőt nem esett a kvóta tárgyalásának idején sem, hanem előállott a t. kormány és annak hivatalos szónoka és a kvótadeputáczió és azt mondták, hogy a kiegyezési mérleg helyreütésére, a kiegyezés megvásárlására fizették a kvótát és előállt a t. kormány kereskedelemügyi minisztere, a ki egyúttal pártelnök is és az ő zöld füzetes beszédében megcsinálta a kiegyezés mérlegét és pedig ugy, hogy kihozza, hogy a kvótaemelés daczára 380.000 koronát nyert az ország évenként. Ez a mérleg az egész vonalon hamis és ha egyebet nem kivámmk egy minisztertől, annyit legalább meglrivánhatunk, még hogy ha nem a Kossuth nevet viseli is, hogy a számadatok tekintetében a valóságnak megíelelőleg állítsa fel a helyzetet. B tekintetben én sokkal többre becsülöm gr. Apponyi Albert kinyilatkoztatását, a ki nyíltan odaállott és azt mondja, hogy nem akarja szépíteni a dolgot, de a kereskedelemügyi miniszter ezt a rettenetes deficzitet, ezt a nagy szegénységet, ezt a nagy pénzügyi hátrányt odaállítja az ország elé, mint pénzügyi eredményt. Miért nem erősiti meg ezt a t. miniszterelnök ur ? Én bizonyosan hiszem, hogy ezt nem mondta volna mint pénzügyminiszter és ezután sem fogja mondani, mert itt domaniális kölcsön czimén be van véve 2,800.000 korona évenként, be van véve blokk czimén 2 millió korona évenként, a mi t. i. nincsen meg és a t. miniszterelnök ur is azt hiszem ugy van meggyőződve, hogy hosszú időn keresztül nem is lesz meg. Wekerle Sándor miniszterelnök : Azt már nem hiszem. Lengyel Zoltán : A kvótaarány meg van, igy tehát nem képezheti annak ellenértékét és nem 2 millió korona értékben, mert az a két millió csak lehetséges összeg, talán maximális összeg, a melyet nem igen érünk el és ellenszámlába csak akkor lehet venni, hogyha már megvan. Különben is a blokk-kérdésben a tényállás az, hogy nekünk e téren világos jogunk volt, de a kvótával ezt arányba hozni, ellenszámlaként odaállítani nem szabad. Az igen t. kereskedelemügyi miniszter ur a kvóta kérdésénél hamis mérleget csinált az adóssági rovatban is, nemcsak a követelési rovatban, mert Beck Vladimir, ugy látszik, jobban ismeri ezt a kiegyezési komplexumot, jobban ismeri az ő előnyét, melyet ebből a kiegyezésből összesen 33 millió koronára teszi évenkint. Beck Vladimir azt mondja (olvassa) : »Ez az egész lakosság által hőn óhajtott kiegyezés az első, a mely nem eredményezi Ausztria ujabb pénzügyi megterheltetését, sőt mindenesetre tulmagasan nem értékelhető, de mindazonáltal nem csekély méretű kvótaleszállitást, úgyszintén a czukoradó leszállítását eredményezte, a mely évi 33 millió korona tehercsökkenést jelente. A t. miniszterelnök ur azt kérdezi, hogy mi fizetjük-e vagy sem ? En azt mutatom be, hogy az osztrák miniszterelnök a maga eredményét a kiegyezés területén 33 millió koronára teszi. Mindenesetre, a ki azt állítja, hogy 33 millió koronát nyert, az valósággal sokat nyert is, az a másik ellenben, a ki ugy számítja ki, hogy 380 ezer koronát nyert, az legalább is 15 millió koronát vesztett ezen a kiegyezésen. Én nem állítottam, hogy a nyereség 33 millió korona. Ezt Beck állította. Én csak 15—18 millió koronát állítok, mert ennyit tesz ki nem a kvóta magában, hanem a többi hozzájárulásokkal, beleértve a dalmát vasút építési költségét és az évi deficzitet, valamint az álai lisztszállitásnál tapasztalható veszteségeket, szóval a kiegyezés összes tehertételeit. Ez hamis mérleg, és nem hiszem, hogy ez az országban valakit is félrevezetett volna, mert nagyon nyilvánvaló, hogy annyira lehetetlen pénzügyi számításon alapszik, hogy ma már maga a kereskedelemügyi miniszter ur sem hiszi ezt el. Ha még előnye volna a kiegyezésnek, akkor sem szabad ugy felállítani, mert hiszen Kossuth Ferencz 1899-ben a kvóta-kérdésről azt mondta, hogy : »Odajutottunk-e már, hogy Magyarországnak azt, a mi jogilag megilleti, pénzen kell megvásárolnia, pénzzel kell megfizetnie ?« Pedig itt nem arról van szó, a mi a függetlenségi pártot jogilag megilleti, nem az önálló vámterület tényleges felállításáról van szó, sőt nem is jó kiegyezésről, hanem egy igen sérelmes, rossz kiegyezésről van szó. Kérdem, mit méltóztatnak ebben az esetben pénzen megvásárolni % Azt mondják, a közjogi vívmányokat. E közjogi vívmányokat két térre csoportosítják. Az egyik a bankformula, másik a szerződési formula. A bankformuláról már kimutattuk, hogy nem áll az, mintha valami nagy ellenérték volna, mert a bank felállításának kérdése abszolút, nyílt, szabad és ellensúly nélkül való dolog. A bankot felállíthatjuk abban a perczben, a mikor a bankszabadalom lejárt, sőt a kiegyezésnek meg nem kötése esetére már január 1-én fel lehet állítani. A mostani kiegyezési komplexum alapján pedig meg van terhelve a bankszabadalom meg nem hosszabbítása és a külön bank felállítása két súlyos tehertétellel, a melyeknek egyike a papírok óvadékképességének megszüntetése Ausztriában, másika pedig, hogy aranyban leszünk kötelesek Ausztriának fizetni. Méltóztassék most kiszámítani a kvótát és a blokkot, ha nem konvertáljuk, hogy ha ezt az összes, nem tudom, 140— 160 millió kitevő összeget, ha Ausztriának aranynyal tartozunk fizetni, lehetséges-e egyáltalán a magyar bank fölállítása, vagy van-e annak értelme, hiszen az ázsiókülönbözet sokszorosan, talán tízszeresen többet tesz ki, mint a mennyit nű az önálló bankon egyáltalán nyerhetünk. Wekerle Sándor miniszterelnök: És a szerződési formula ? Lengyel Zoltán: A szerződési formulát ugy állítják oda, mintha másik nagy vívmány volna és csak a kvóta emelése árán lehetett volna kivívni. Nem szoktam elfelejtem a régi beszédeket és az ujabb beszédeket sem. Kossuth Ferencz már ez