Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-244

2H. országos ülés PJ07 deczember H-én, szombaton. 351 Olay Lajos : Supilo Polónyival trafikált! (Zaj.) Lengyel Zoltán (olvassa) .A hazáért élni bizony szép, nemes czél, Sőt meghalni is, hogy ha kell, nincs szebb ennél, De a hazából és a hazán élni, S ezt kereset forrásává tenni, Olyan nagy bűn és oly nagy gyalázat, Hogy holtakat sirból is felráznak . . . Öserénye ez a Franczli-pártnak. Véres kardot hordozni szét az országban, Hogy bajban a nemzeti ügy ! Talj)ra bátran ! Minden falut, várost megmozgatni, Pestre vagy száz küldötséget hozni — S egy szép napon, oh, szégyen, gyalázat ! Leszerelni gyáván az osztráknak, öserénye ez a Franczli-pártnak. Másfél évig tartott a szép harcz viharja, Készen is volt minden már a diadalra, Megszorult csúnyán az osztrák irha ; S a vezényszó meg is volt már irva, Csak csupán még egy-két napot vártak . . . De eközben szépen megpaktáltak Gyászvitézi a nagy Franczli-pártnak. . . Hát mitévő legyünk már az ilyen párttal, Ki magyar nép helyett osztrák ügyet pártol, Ki nép előtt szörnyen veri mellét, De suttyomban Tisza birja elvét? Gyönyörű párt! . . . Szégyen és gyalázat! Szét kell verni, mint egy bordélyházat. Ez legyen a vége — Franczli-pártnak. Hát, t. ház, ez nem vers volt. Elnök : A képviselő urnak megengedte a ház, hogy felolvashassa azt a verset, de ha az ember a képviselőházban egy verset felolvas, akkor azonosítania is kell magát azokkal a kifejezésekkel, a melyek benne vannak . . . Lengyel Zoltán : Bocsánatot kérek, t. ház, . . . Elnök : Ne tessék félbeszakítani az elnököt! Ha azonositja magát a képviselő ur azokkal a kifejezésekkel, akkor fel sem olvasta volna azokat. Mivel pedig ezekkel a képviselő ur durván megsértett egy pártot, én őt rendreutasítom. (Elénk helyeslés.) Lengyel Zoltán : Bocsánatot kérek a t. háztól és a t. függetlenségi párttól is ; én ilyet sohasem cselekedtem, sőt a t. képviselő úrral szemben sem vontam ebből le semmi konzekvencziát, de ha valahányszor beszélek, mindig szemembe vág inkonzekvencziát és velem állandóan kellemetlenkedik, akkor bocsánatot kérek, ha régi Írásait itt felolvasom. Tessék az én régi Írásaimat is felolvasni, tessék a konzekvencziákat azután egymás között és a saját pártjával szemben elintézni. Azt hiszem, hogy nem szolgáltatok reá okot, hogy minden alkalommal összeveszszek, hogy mindenkivel személyes kérdést csináljak, de ha e házban folytonos megtámadtatásnak vagyok kitéve, akkor a számadásomat van jogom elintézni. Visszatérek a kvóta kérdésére. A kvóta, mint a közös ügyekhez való hozzájárulás aránya annál sérelmesebb a magyar érdekekre, a magyar államra és a magyar felfogásra, mert a közös intézmények elejétől végig kivétel nélkül osztrákok, németek és egész berendezésükben a magyar állam megtagadását jelentik. A közös minisztériumok is kivétel nélkül Bécsben vannak, az alkalmazottak és a segédszemélyzet nyelve kivétel nélkül a német. A mikor mi ezen osztrák intézmények ellen küzdöttünk, még pedig nemcsak a 48-as alapon, hanem magából a 67-es törvényből kifolyólag is, a mikor gr. Apponyi Albert, a ki nem állott függetlenségi alapon, de a nemzeti programmot hirdette és a nemzeti szellemben való fokozatos előrehaladásnak volt a hive, akkor lehetetlen, hogy midőn ez a két irány többségre jut, a közös intézmények megmaradjanak a maguk régi állapotában, ellenben a magyar államot még jobban terheljék meg ezen a magyar államiságra és nemzetre káros és magyarellenes intézmények érdekében. Lehetetlen a kvótánál számitáson kivül hagynunk azt is, hogy a hadseregre mi nem a kvóta arányában, hanem sokkal nagyobb mértékben költünk, a mint azt a katonai viták és a nagy obstrukczió idejében végig az egész vonalon bebizonyítottuk. Itt van a honvédségnek a többletköltsége, mert Ausztria aránylag sokkal kevesebbet költ az ő Landwehrjére, mint mi a magunk honvédségére. Itt van a csapatok elhelyezésének a kérdése. A magyar csapatok nincsenek Magyarországon. Boszniában több a magyar, mint az osztrák csapat. A magyar fiút ma is elviszik Ausztriába, elviszik Boszniába, Galicziába német szóra, itthon pedig idegen csapatokat tartanak ma is. A katonai nevelőintézetek tekintetében Ausztriának nincsenek saját iskolái, külön költségvetése nincsen ezekkel megterhelve, Magyarország ellenben igenis fentartja saját költségvetése alapján a honvédség iskoláit az egész vonalon. Itt van a depot-k és arzenálok kérdése, a mely nagy sérelem Magyarországra nemcsak pénzügyi szempontból, hanem azért is, mert ma sem jutottunk el odáig, hogy a katonai anyagot és lőszert merjék itt Magyarországon tartani, a mi pedig megilletne bennünket. Hát bocsánatot kérek, ha a t. kormány jónak látta a közös költségek arányának felemelését, miért nem volt arra gondja, hogy ezen törvénytelenségeknek, ezen aránytalanságnak, ezen sérelmeknek legalább két százaléka megszüntettessék, hogy a künn levő magyar csapatokból és közös intézményekből legalább két százalékot hazahozzanak, vagy legalább azt, a mit a béke ideje alatt lávántak, hogy legalább a közös pénzügyminisztériumot Budapesten, a Várban helyezzék le, hogy közelebb legyen a magyar minisztériumhoz. Ha végig akarnám sorolni mindazon sérelmeket, a melyek a közös ügyek terén vannak, akkor elő kellene vennem a függetlenségi párt 40 esztendős történetét, elő kellene vennem egy egész könyvtárt, a nielyet erről a kérdésről össze-