Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.
Ülésnapok - 1906-244
350 2H. országos ülés 1907 deczember H-én, szombaton. De tegyük fel, hogy az a 20.000 korona felesleg, a melyre a miniszterelnök ur hivatkozik, tényleg meg van, mert köztünk, a miniszterelnök ur és én köztem, csak 20.000 korona differenczia van. (Derültség.) Én t. i. azt mondom, régi kvóta szerint, hogy defiozites. A t. pénzügyminiszter ur pedig a régi kvóta szerint azt mondja, hogy 20.000 korona felesleg van. Akkor tehát azon uj kvóta szerint még Kossuth Ferencz számítása szerint is 4,780.000 korona a deficzit. Nagy György : 5,790.000 korona tiszta deficzit! Egy hang (a baloldalon) : Legalább a számokban állapodjatok meg ! (Derültség.) Lengyel Zoltán : Vegyük azt a legjobb esetet, hogy a magyar állani költségvetése valamennyire aktiv. Akkor kérdem, mi indokolja azt, hogy Ausztria számára csináljunk mi több milliónyi — a plusz és mínusz számítás szerint is legkevesebb 10 milliónyi — különbözetet a két állam költségvetésében akkor, mikor most is több mint 100 milliónyi különbözet áll fenn ? Engedelmet kérek, de az ország vagyonával igen könnyelmű és lelkiismeretlen gazdálkodás az, a mely a mai pénzügyi állapotban az ugvnevezett papiros dolgokért, a melyekről bebizonyítottuk már elégszer, hogy egyáltalán nemcsak hogy nem engedmények, hanem sokkal rosszabbak mint az eddigi állapotok ; a melyekről bebizonyítottuk, hogy azokitt már az előző kormányok megcsinálták és a melyekről maga Kossuth Ferencz is, még ez év január 1-én állította, hogy meg vannak — az ország vagyonának amug3 7 is nagy megterheltetését, tőke értékben és a jövőt is számításba véve összesen körülbelül 200 millióval fokozza. (Zaj.) T. miniszterelnök ur, ön azon a felfogáson van, hogy erősiteni kell az ország közgazdasági életét a nagy egyezségek keretén belül, hogy majd ebből virágozzék ki az állami önállóság, ha erre az erőnk meglesz. Hát méltóztassék megmondani nekem, hogy az a szerződési formula csinálja-e az erőt, vagy pedig az a rengeteg sok millió, a melyet a költségvetés évenként elvisz az országból ? És méltóztassék megmondani azt, hogyha odaadjuk a pénzt, a milliókat, vájjon akkor a papirosforma alapján meglesz-e az erőnk arra, hogy az önálló vámterületet annak idején kivívhassuk ? (Wekerle Sándor •miniszterelnök mosolyog.) A t. miniszterelnök ur ezen a kérdésen mosolyog és mosolyoghat is, (Derültség.) mert ő jól tudja azt, hogy 1917-ben épugy kibeszélik az országnak az önálló vámterületet, mint a hogy kibeszélik ma. De ez, kérem, az akkori miniszterek dolga lesz. A mai többségnek és a mai közvéleménynek a mai helyzettel és a mai emberekkel kell számolnia. Egy hang (a közéfen) : Azzal számolunk! Lengyel Zoltán : A mai helyzet és tényállás az, hogy az ország összehozta egy kabinetben — a mint már többször emiitettem — minden nagy emberét, a ki még a közélet terén megmaradt. . HÓdy Gyula: Egy kivételével! (Derültség.) Lengyel Zoltán : . . . a minek az lett az eredménye, hogy az ország minden téren, a kiegyezés egész vonalán vesztes maradt, és hogy az ország érdekei minden vonatkozásban szenvednek. (Zaj.) De tovább megyek, t. képviselőház. (Markos Gyula közbeszól.) Nem értem a képviselő ur közbeszólását, de ha érteném, akkor sem felelnék rá. (Mozgás. Zaj.) Markos Gyula : A harmadik emeletről beszél! (Zaj. Elnök csenget.) Lengyel Zoltán : Markos képviselő ur szeret vitatkozni velem ; ezt már igen sokszor konstatáltam. Markos Gyula : De nem a harmadik emeletről, én csak a földszinten vagyok ! Elnök : Kérem a t. képviselő urat, ne méltóztassék közbeszólni, ha mindjárt a földszinten van is ! (Helyeslés.) Lengyel Zoltán : Csak emlékezzék vissza a képviselő ur, hogy voltam én az emeleten igenis és akkor én a t. képviselő ur előtt mindig ugy szerepeltem mint a nemzeti hősöknek egyike. Itt van nálam a Herkó Páter egy példánya. Markos Gyula: Azóta nagy idő telt el! (Mozgás és zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Lengyel Zoltán : Ezekben a lapokban itt Kossuth Ferencz, Thaly Kálmán, Justh Gyula, sőt Tóth János is ugy szerepeltek, mint leszerelők. Markos Gyula: Régen volt ez már ! Lengyel Zoltán : Ez a lappéldány, a mely kezemben van — véletlenül (Élénk derültség.) nem sokkal több, mint talán 3—4 esztendős, mert hiszen én akkor még nem szerelhettem le, mivel én még csak 15 és egynehány esztendős voltam mindössze. A t. képviselő urat én nem hivtam fel harczra, de nagyon szívesen állok rendelkezésére, mert valahányszor beszélek, mindig kedvteléssel vitatkozik velem. Bátor vagyok emlékezetébe idézni ezt a versecskét, a melynek öt strófája van, és ha a t. ház megengedi, (Halljuk ! Halljuk!) fel fogom olvasni. Elnök: A képviselő ur arra kéri a t. házat, hogy eltérhessen a tárgytól. Kérdem a t. házat, hogy megadja-e erre az engedélyt. (Felkiáltások ! Megadjuk !) Lengyel Zoltán : Ez a vers érdemes arra, hogy mint a t. képviselő ur költői szerzeménye, egyszer a naplóba is bekerüljön. A »Franczli-pártróU< szól ez a vers. Azt mondja ebben a t. képviselő ur (olvassa) : Ne nevezze magyar ember Kossuth-pártnak, Kik Tiszával egy gyékényen praktikáznak, Kik nép előtt verik a mellüket És örökkön fentartiák elvüket, De szűr alatt kormánynyal cziczáznak S az osztrákkal titkon összejátsznak, Nevezzük csak őket Franczli-pártnak. Markos Gyula: Hát a mikor Supilóval trafikáltatok? Akkor olvastad volna el ! (Zaj.)
