Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-244

348 244. országos ülés 1907 deczember li-én, szombaton. T. képviselőház ! Ezek az indokok vezérelnek abban, hogy bár a kiegyezési javaslatok tárgyalásának ideje alatt már talán többször is felszólaltam, mint a mennyi egy képviselőnek kötelessége volt, a kvótaemelés tekintetében is a magam nézetét kifejtsem. A kvóta most, mióta az uj rezsim tart, egészen uj szóvá lett, a mely szót csavarnak, forgatnak, sőt nemsokára a magyar embernek ugy adnak be, mint egyikét a hét szentségnek. Hát a magyar ember, ha nem érti is meg, azt hiszem, le kell neki forditani a kvótát, a mely a hozzájárulás arányát jelenti a közösiigy ékhez, azokhoz a közös ügyekhez, a melyekről a függetlenségi párt állandóan azt hirdette, hogy : delendam esse eenseo. A kvóta tehát, a mely a közösügyekhez való hozzájárulási arányt jelenti, minden formájában, már a legkisebb mértékben is elvi ellentétben áll a függetlenségi párt programmjával, ellenkezik a függetlenségi párt mindenkori hagyományaival, programmjával, összes elveivel; annyira betartotta ezt a kvóta kérdésében a függetlenségi párt, hogy egész kormányra jutásáig egy alkalommal sem vett részt magának a kvóta-bizottságnak megválasztásában sem, jóllehet voltunk a függetlenségi pártban az utóbbi időben olyanok, a kik azt hirdettük, hogy a tagságot is el kell fogadni a kvóta-bizottságban, a delegációba is be kell menni, hogy ott legalább ellentállást fejthessünk ki. A függetlenségi párt és hivatalosan Koísuth Ferencz mindannyiszor tiltakozott az ellen, hogy a régi hagyományt megszegjük, hogy a függetlenségi párt tagjai a delegáczióba bemenjenek, hogy a kvótabizottságban hetyet fogadjanak el, sőt még az ellen is, hogy a kvóta-bizottság megválasztásánál magában a szavazásban is részt vegyenek. Sokan voltunk olyanok, a kik a függetlenségi párt elveinek progresszivitása alapján állottunk, a kik nem azt hirdettük, hogy mindent egyszerre vag}? semmit. Annak daczára Kossuth Ferencz, a párt akkori és mostani elnöke állandóan mereven ragaszkodott a függetlenségi párt hagyományaihoz, s nem engedte meg és minden erővel ellentállott pártértekezleteinken, magánbeszélgetéseinkben, a sajtóban közzétett czikkeiben annak, hogy egyáltalában a függetlenségi párt bármiféle részletében még csak szavazatával, ellenkező szavazatával is hozzájáruljon a közösügyek fentartásához. A világ azóta nagyot változott; most a t. miniszter ur a függetlenségi párt konferencziáján hirdeti, hogy a kvóta ellenkezik ugyan a függetlenségi párt programmjával, de a kvóta arányának megállapítása, a magasabb kvóta, az már hazafias kötelesség. Szokoly Tamás : Nem mondta ! Költői ábránd ! Lengyel Zoltán : Hogy hazafias kötelesség a kiegyezés megszavazása és ezzel junktimban a kvóta megszavazása, azt Kossuth Ferencz nem egyszer, hanem százszor is mondotta. Hogy pedig a kvóta ellenkezik a függetlenségi párt programmjával, de a felemelt kvóta nem ellenkezik, az benne van a zöld füzetben a legmagasabb logikával megirva, a melylyel ember valaha irt. De hát ha csak a függetlenségi párt régi programmjával ellenkeznék, ebből még nem következnék, hogy a kvótafölemelés olyan dolog, a melyet minden körülmények között el kell vetni, mert a függetlenségi párt régi programmja nem szent irás, és lehet, hogy az idők változtával más programmot kell követni; csak az a kérdés, egyezik-e az ország érdekével. De egyezik-e a magyar érdekkel az, hogy Magyarország, a mely szegény ország, a melynek az évi nemzetközi fizetési mérlege 205 millió koronával passziv, a mely országban olyan gazdasági válság van, hogy egymás után bukik meg az a kevés czég is, a mi van, hogy itt a legjobb hitelű ember, a főherczeg sem tud pénzt kapni milliókat érő ingatlanaira . . . Wekerle Sándor miniszterelnök (közbeszó

7

). Lengyel Zoltán : A miniszterelnök ur talán jobban tudja, én csak hallomásból tudom. Azt azonban már határozottan tudom, hogy a legjobb hitelű ember sem kap még igen nagy értékű ingatlanára sem jelzálogkölcsönt, sem személyes hitelre kölcsönt nem tud kapni. Szterényi József: Nem is kért! Lengyel Zoltán : Sőt, azt hiszem, az ország sem tud kapni, csak nagyon nehéz feltételek mellett, és igen keveset. Ilyen gazdasági viszonyok mellett az ország terheit növelni, növelni ugyanazon Ausztria javára, a mely ugyanebben az időben a legjobb viszonyok közt van, a melynek költségvetése és zárszámadása óriási, száz millión felül menő többletet mutat fel évenként, akkor, a mikor a közösügyek nemcsak megmaradtak a régi állapotban, hanem ellenkezőleg, az egész vonalon növekedett a teher és növekedett az ellenszenv Magyarországgal szemben: mondom, akkor a kvótát felemelni a legszég}?enletesebb dolog, a melyen Magyarországnak keresztül kell mennie és a legszégyenletesebb dolog, a mely a többséget egyáltalában érheti. T. képviselőház! Ellenkezik a kvótaemelés azzal a miniszteri programmal is, a melyet a t. miniszterelnök ur kormányra jutása után adott. A t. kormánynak az volt az álláspontja, hogy, a mennyiben katonai tekintetben nen. tudunk nemzeti vivmányokat hozni, akkor a katonai terhek emeléséhez sem járulunk hozzá. Szóval, a status quo álláspontja volt. A t. miniszterelnök ur beszédét én már régen tanulmányozom, az azonban nagyon ibis-redibis formában van tartva, azt nem lehet a miniszterelnök ur fejére olvasni ebben a kérdésben. De igenis a többi miniszter urak és az egész kormánysajtó nyilatkozataiból és a koaliczió megalakulása alkalmával történt minden nyilatkozatból igenis áll az, hogy a status quo volt a kabinet álláspontja a katonai kérdésben és a közösügyes kérdésekben, és ugy állították fel a tételt, hogy ha ők követelést támasztanak velünk szemben, mi is követelést támasztunk velük szemben. Ez alól kivételt csak azon katonai költse-