Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-244

2H. országos ülés 1907 deczember ík-én, szombaton. 349 gekre nézve tettek, a melyek a delegáczióban már azelőtt folyamatba voltak téve. Es hol vagyunk mi már ettől az állásponttól ? Fölemelték azóta a tiszti özvegyek nyugdiját és a tiszti árvák gyermeksegélyét, fölemelték a hadi költségeket óriásilag, fölemelik a kvótát, a melyben mindez megnyilvánul fokozottabb mértékben, és mindezzel, méltóztassék nekem megmondani, miféle nemzeti kívánságokat állítottak szembe 1 Semmit, sőt nyíltan hirdetik, hogy föl kell emelni a katonatiszti fizetéseket újra. Akkor, a mikor az állami napidíjas szolgáknak csak 80 krajczár jut az éhenhalásra és még ígéretet sem tudnak kapni : függetlenségi párti oldalról hirdetik, hogy az osztrák katonatiszteknek, a hóditó osztrák hadsereg tisztjeinek a fizetését fel kell emelni. (Felkiáltások a baloldalon : Ki hirdeti ?) Nagy György: Hogy vígabban rázhassák a kardjukat! Lengyel Zoltán : Ugyanakkor a t. miniszterelnök ur, de különösen a honvédelmi miniszter ur már nyíltan hirdeti, hogy a katonai létszámot fel kell emelni. Engedelmet kérek, mindezekkel szemben áll az, hogy a kormány és a többség nemzeti követeléseket nem támasztott, a többség pedig megszavazza a katonai és közösügyi költségtöbbletet minden ok nélkül. Ez pedig a legvilágosabban beleütközik azon kormányprogrammba, azon megállapodásokba és azon hirdetett elvekbe, a melyekkel ez a kormány jött. A választásokra nézve meg kell jegyeznem, hogy a függetlenségi és 48-as pártnak, még mint ellenzéknek, régebben felfogása mindig az volt, hogy mi erre és erre nem kaptunk mandátumot, tehát ezt nem csináljuk meg. Ezt vetették fel az egyházpolitikai kérdések alkalmával, erre hivatkoztak a létszámemelés alkalmával is. Hát, t. miniszterelnök ur, van-e itt ebben a többségben csak egyetlen ember is, a ki meri mondani, — Gaal Gaszton kivételével, a ki épen ezen elvi okból mondott le mandátumáról — hogy ő a kvótaemelésre, Magyarország ujabb megterhelésére mandátumot kapott választóitól ? Bocsánatot kérek, bottal és karóval verték volna ki azt a függetlenségi jelöltet, a ki 1906 április havában azzal állt volna a választók elé, hogy a nemzeti küzdelem eredménye az lesz, hogy nemzeti téren semmit el nem érünk, hanem mindent lenyelünk, semmit nem követelünk és ennek ellenében a már felemelt kvótát még 2%-kal fel fogjuk emelni, és pedig a legnagyobb gazdasági válság idején. Ezt az érvelést nem magam találom ki, hanem a függetlenségi párt régi hagyományaiból és Kossuth Ferencz beszédeiből merítem. Ő volt az, a ki hirdette és több izben hangoztatta, hogy a szabadelvű párt olyanokat akar csinálni, a mikre választóitól mandátumot nem kapott. Ha valaha fel lehet vetni azt, hogy az ország ítélete alá kellett volna bocsátani a kérdést, mielőtt a képviselőház magától megcsinálná és abban határozna, ugy áll ez a kvóta-kérdéssel szemben, a mely kvótát 34 esztendő alatt, a szabadelvű párt fennállása alatt, sohasem emelték törvénynyel, 31 esztendőn keresztül egyáltalában nem lett felemelve, és a mely kvótát a függetlenségi párti többség most öt éven belül már másodszor emel. Az első kiegyezést, a melylyel szintén vonatkozásba hozták a kvótaemelést, bár junktimot nem csináltak köztük, megsemmisítette az osztrák. A kvótaemelés a költségek és terhek emelkedését jelenti. A t. miniszterelnök ur, mint pénzügyminiszter, indokoltnak látja-e Magyarország mai közgazdasági viszonyai között, Magyarország állami kincstárának jelenlegi pénzviszonyai között, hogy Magyarország több terhet viseljen a közös ügyek érdekében? Bocsánatot kérek, akkor mint pénzügyminiszter, hogyan adhatta szavazatát ahhoz, hogy ha pénzügyi okok nem indokolják, Magyarország mégis pénzügyileg ennyire megterhelve legyen ? Lehet politikai okokból bármiféle olyan terhet viselni, a melyet az ország el nem bir, a mely pénzügyileg megokolva nincs, a mely nyilvános bevallása az osztrák adófizetésnek, a rabszolga-adónak, mert az is a saját verejtékével adózik, fizet és dolgozik ott, a hol adózása gazdaságilag nincs indokolva és pedig dolgozik tisztán jogi okokból. Engedelmet kérek, a legyőzött ország a legyőzés után fizet hadisarezot. A t. kormány pedig azt mondotta, hogy győztünk, győzelem után vagyunk. Mi indokolja, hogy a győzelem után fizessünk mostan hadisarezot? Nagy György : Pyrrhusi győzelem ! Lengyel Zoltán : A t. miniszterelnök úrhoz fordulok: meri-e jó lélekkel állítani, hogy a magyar államkincstárnak feleslegesen van pénze ilyen czélokra ? Meri-e azt jó lélekkel állítani, hogy a magyar állam költségvetése nem deficzites költségvetés ? Hiszen, kérem, a magyar költségvetésből már úgyszólván minden szükséges és minden hasznos kiadás eliminálva van ós az egész adósság terhére megy. A magyar állam költségvetése úgyszólván ma csak ezen három tételből áll: az osztrákok számára való adófizetésből, nagyobb részben a blokk és a kvóta két tételében és ezenkívül nagy részben az adósságok kamataiból és a tisztviselők fizetéséből. A magyar állam költségvetése már annyira passzív, hogy a b. kormány egyáltalában nem tud benne semmiféle szükséges kiadásokra fedezetet találni, hanem kénytelen mindent beruházások czimén, adósság számlájára csinálni. Méltóztassék azt nekem megmondani, hogy a legutóbb lefolyt 20 év alatt, a mióta a t. miniszterelnök urnak igen nagy befolyása van a pénzügyekre, vagy a mióta részben vezeti is azokat: mennyi felesleget, mennyi hasznos befektetést csinált az állam és ezzel szemben mennyi adósságot ? Ezt méltóztassék megmondani egy összegben és akkor igazat fog nekem adni minden ember, hogy a magjrar állam költségvetése igen hosszú idő óta deficzites költségvetés és hogy a deficzitet csak állandó kölcsönfelvételekkel lehet ideig-óráig eltakarni.