Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-244

344. országos ülés 1907 deczember lí-én, szombaton. 347 sem volt a kvóta felemeléséről, hanem programmjában nagyjában az volt benn, hogy helyreállítja az alkotmányos rendet, megcsinálja az általános szavazati jogot, feloszlatja a parlamentet és az uj választás alapján kialakuló parlament dönt majd azután azon vitás kérdésekben, a melyek a király és nemzet között felmerültek. Sem a kormány programmja, ha azt betartja, sem a politikai tisztesség nem engedi meg, hogy akkor, a mikor a néptől a kvóta felemelésére felhatalmazást nem kaptunk, a kvótát felemeljük; felemeljük pedig épen mi, a mikor a szabadelvűpárti kormányok azt 38 éven keresztül nem emelték. Ezt nem lett volna szabad a kormánynak megcselekedni, nem lett volna szabad tiz évre visszahatólag megkötni a nemzet kezét, mert a tízéves kötés valósággal összeférhetetlen a kormány átmeneti jellegével. (Zaj a baloldalon.) Nagy György : Supiló ide tolakodott, menjen át az ő helyére ! (Zaj.) Olay Lajos : Együtt vagytok ! Nagy György: Elég baj ! Bozóky Árpád : T. képviselőház ! Vissza kell még térnem t. képviselőház,arra a dologra, a melyet Bizony Ákos t. képviselőtársam tegnapi beszéde végén megemlített és a mi a miniszterelnök ur helyeslésével is találkozott. Bizony Ákos t. képviselőtársam kijelentette, hogy a kvótafelemelés csak arra az időre érvényes, a meddig közösügyek vannak, és a miniszterelnök ur, a képviselőház nagy tetszése mellett, helyeselte ezt az állásjjontot, s a maga részéről is, mint a kormány elnöke, kijelentette, hogy igenis ugy kell értelmezni ezt a kvótaemelést, hogy ez csak addig tart, a mig a közösügyek tartanak. Ugy a képviselőház, mint a koalieziós sajtó, valami nagy dolognak tünteti fel ezt, valami olyannak, a miben a függetlenségi párt elvei diadalmaskodnak. Hát, t. ház, ez nem egyéb, mint egyszerű szemfényvesztés, mert az egészen természetes dolog, hogy ha közösügyek nincsenek, akkor a közösügyek költségeihez semmivel sem kell hozzájárulni. És itt ki kell terjeszkednem röviden arra, t. ház, hogy még tekintélyes napisajtónk is rosszul értelmezi azt, hogy mi czélra fordittatik a kvóta, mert az csak a hadügyekre és külügyekre fordittatik és semmi összefüggésben nincs a kereskedelmi ügyekkel, a vám- és kereskedelmi szerződéssel. Ez a kötés csak akkor nem lesz érvényes, ha a függetlenségi jíárt az általános választói jog alapján létesült parlamentben abszolút többségre jut, egymaga átveszi a kormányt és hogyha a király és nemzet megegyezik a tekintetben, hogy a közös ügyeket, a hadügyet és a külügyet meg kell szüntetni. De, t. ház, elképzelhetetlen, hogy a király és nemzet közt e tekintetben megegyezés jöjjön létre, mert hisz Ö felsége szigorúan ragaszkodik ahhoz, hogy a mi közös ügy, az felségjog. Azért nem engedte meg, hogy a magyar vezényszó kérdéséhez hozzányúljunk, — pedig azt a nemzet nagy többsége kívánta — mert azt mondta, hogy az az ő kizárólagos felségjoga. Azt képzelni tehát, hogy a hadsereg és a külügyek közösségének kérdésében, a mely sokkal nagyobb dolog, mint a magyar vezényszó kérdése, a felség a függetlenségi párt álláspontjára helyezkedik és szankczionálja törekvéseinket, hogy teljesen önálló magyar hadsereg és külügy legyen : jelen viszonyaink közt olyan képtelenség, hogy ebből politikai tőkét kovácsolni a koaliczió számára és ezt ugy hirdetni, mint nagy nemzeti vívmányt és mint hogyha a kormány elnöke közeledett volna a függetlenségi állásponthoz, teljesen jogosulatlan. (Ugy van!) T, ház ! Nem én fejtettem ki, hanem a kvótabizottság és a pénzügyi bizottság, hogy a kvóta felemelése gazdasági és pénzügyi szempontokból indokolatlan. De kimutattam, hogy a kvótát emelni politikai indokokból képtelenség és ennek folytán mi, a kik álljuk az átmeneti kormány programmját, nem érezzük magunkat feljogosítva arra, hogy mandátumunkkal visszaélve, a kvóta felemelésével lekössük a nemzetet tiz esztendőre. Ezen indokokból én a törvényjavaslatot nem szavazom meg. (Helyeslés balfelől.) Elnök : Ki következik ? Hencz Károly jegyző': Lengyel Zoltán ! Lengyel Zoltán : T. képviselőház ! A tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatot nem fogadom el. Azt hiszem, nem kellene ennek indokait bővebben kifejtenem ; elég volna rámutatnom arra a negyven esztendős harczra, a melyet a függetlenségi párt a kvóta ellen, a közösügyek ellen és a kvóta emelése ellen mindenkor kifejtett. De az idők multak, a helyzet változott és ma az, a mi akkor nem volt jó, hazafias kötelességként van feltüntetve, sőt ugy van odaállítva a kérdés, hogy a kicsi kvóta az ország érdekei ellen volt, a függetlenségi párt programmjába ütközött, a nagyobb kvótát ellenben mindenkinek kötelessége megszavazni, a ki a magyar névre egyáltalában számot tart. (Ellenmondás.) T. képviselőház! Bármennyit beszéltek is már a házon kívül erről a kérdésről, és bármenynyire igyekeztek a közvéleményt preparálni és oda vinni, hogy belenyugodjék ebbe a kérdésbe és átessék rajta, annak daczára kötelességünk mindnyájunknak itt a házban, a kik a függetlenségi programm teljességéhez ragaszkodunk, ez ellen a sérelmes, szégyenletes javaslat ellen minden erőnkből küzdeni; és ha a ház többségét nem birjuk is a magunk véleményének megnyerni, kötelességünk az ország közvéleményével és választóinkkal szemben, hogy mindent megtegyünk a végből, hogy a magyar közvélemény ielvilágosittassék, mert hogy ha a kvótaemelést minden felvilágosítás nélkül, sőt ugy, a mint a t. miniszter urak mondják, hazafias kötelességként fogja a ház megszavazni, akkor az ország a jövő alkalommal még sokkal rosszabb helyzetben lesz az osztrákokkal szemben, mert akkor már preparálva lesz a dolog, járt utón lehet előremenni abban az irányban, hogy az akkori kormány necsak 2%-os kvótaemelésbe belemenjen, hanem elfogadja akár az 50%-os kvótát is. 44*