Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-228

28 228. országos ülés 1907 november 27-én, szerdán. sági és pénzügyi krizisben lévő nemzetet a 2°/o~os kvótaemeléssel ujabban is megadóztatjuk és továbbra is kényszerítjük azon az utón baladni, a mely eddig is — évtizedek óta — egyedül tette lebetővé azt, hogy a nemzet még csak a gazdasági területen sem tudta önállóságát érvényesiteni? De nem folytatom ezeket tovább. Tudja ezt minden magyar ember, tudja a függetlenségi pártnak minden tagja. Azt mondja a mélyen t. kereskedelemügyi miniszter ur, hogy álljon elő az, a ki jobbat tud. (Halljuk!) Hát én, t. képviselőház, nem vagyok az, a ki elhigyjem magamról, hogy különösen Kossuth Eerenczczel szemben vállalkozhatnom a jobbnak megcsinálására. De ahhoz, t. képviselőház, hogy valaki jobbat csinálhasson, először is az szükséges, hogy meg legyen ajó.. Jobbat csak jóval szemben lehet csinálni. (Elénk derültség. Mozgás.) Ha azt mondanák az urak, hogy tudok-e kevésbbé rosszat csinálni, ez már egészen más kérdés volna. De jobbat, ismétlem, csak a jóval szemben lehet csinálni. (Mozgás. Zaj.) T. képviselőház! A mióta ez a kvóta beköszöntött, azóta nincs közöttünk véleményeltérés. Gyónás közben, négyszem közt és nyilvánosan, azt hiszem, önök is mindnyájan elismerik és hirdetik, hogy ez a kiegyezés a kvótaemeléssel bizony nem jó, hanem rossz dolog. (Mozgás.) Miben állt volna hát a jobb ? Én, t. képviselőház, nem voltam abban a helyzetben, — mert csak azok beszélhetnek, hogy tudtak volna jobbat csinálni, a kik . . . Éber Antal: A kik miniszterek! Polónyi Géza . . . igenis, a kik miniszterek, a kik a tárgyalásokban részt vesznek, mert a közbeszóló t. képviselő urnak, ha 16.000 banknak a direktora lesz is, akkor sem áll módjában jobb vagy rosszabb kiegyezést csinálni, hacsak nem ül ott a miniszteri székben. (Zaj.) Éber Antal: Az a baj, hogy ön sem! Polónyi Géza: Persze, hogy én sem. Arra, hogy valaki jobbat csinálhasson, az első kondiczió az, hogy rendelkezésére álljon az az állás, a melynek alapján az illető hatalmát és befolyását, a pártokra támaszkodva, érvényesíthesse. (Zaj.) De, t. képviselőház, minek kell jobbat csinálni ? (Halljuk! Halljuk I) Elég arra, hogy jobb legyen egy kiegyezés, az, ha ez nincs meg. (Zaj.) A jobb kiegyezés az adott esetben már mindenesetre jobb, ha a kvótát nem tartalmazza. Ezt csak méltóztatik megengedni, hogy így van ? Minket pedig senki sem kötelez, hogy a kvótát megszavazzuk, semmi indokunk erre fenn nem forog. De, t. képviselőház: jobb kiegyezést! Nem mutatta ki a t. kereskedelemügyi miniszter ur ma is, hogy nekünk rendelkezésünkre áll a fejedelmi szóval biztosított status quo fenntartása, vagyis jobb lett volna a kiegyezés már akkor is —a kvóta szempontjából beszélek — ha semmit sem csinálunk, ha a status quót fentartjuk. Már most, méltóztassék megengedni, azt mondják : igen ám, de ez a szerződés megmentette a közös vámbevételeket. Ezt azonban ma itt nem hallottam, erre tehát nem reflektálok; csak arról beszélek, a mit a házban hallottam beszélni. Azt mondja a pártvezérem, a kereskedelemügyi miniszter ur, (Derültség. Felkiáltások: Pártvezére ?) hogy a status quo fentartása nem biztosította volna nekünk a jogot 1917-ben az önálló vámterület felállítására. Hát, t. kereskedelemügyi miniszter ur, ha lesz kegyes megszívlelni, a mit erre vonatkozólag el fogok mondani, meg fog győződni arról, hogy jóindulattal, — lehet, hogy tévedek, igyekeztem netáni tévedésemet ellenőrizni. — jóindulattal fogom az ország szíves figyelmébe ajánlani, hogy ez a kiegyezés nemcsak nem biztosítja 1917-re az önálló vámterületre való átmenetet, de sajnos, olyan akadályokat gördít eléje, a melyeket, azt hiszem, a t. kormány szükségesnek tart majd elhárítani, mielőtt e törvényt életbeléptetné. (Mozgás. Halljuh!) Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter: Csodálkozni fogok, ha kimutathatja! Polónyi Géza: Én sem tartom magamat csalhatatlannak. Kötelességszerűen, jóhiszemű tanulmányok alapján terjesztem elő véleményemet. Ha meggyőznek, hogy tévedek, én leszek az első, a ki mély tisztelettel kalapot emelek. De most annál a kérdésnél tartunk, hogyha a status quo fenmaradt volna, akkor 1917-ben nem megyünk át az önálló vámterületre, mert annak nagy akadálya lett volna. Azt mondja a t. miniszter ur, hogy 20 olyan szerződés van, a mely lejárathoz kötve nincs, és akkor nekünk a felmondási jog nem lett volna biztosítva. Hát, t. képviselőház, itt van az 1899: XXX. törvényczikk. Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter: Oh! Polónyi Géza: Van más is! (Derültség.) Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter: Jó, hogy van. Polónyi Géza: Hát fel sem olvasom az 1899: XXX. törvényczikket. Szterényi József államtitkár: (Halljuk!) Polónyi Géza: Annak boldogult emlékezetű alkotói . . . (Felkiáltások: Még él Széll!) Széll Kálmán: Itt vagyok! (Derültség.) Polónyi Géza : Széll Kálmán, (Hosszantartó éljenzés) a kinek most való megéljenzéséhez testestül-lelkestül szívesen hozzájárulok, ma ünnepli diadalát és jubileumát. Igenis, ugy van. Az 1899 : XXX. törvényczikk azt a jogot már akkor biztosította, mert kimondja, — gondo-% lom a 4. §-ban, — hogy a lejárattal nem bíró kereskedelmi szerződések 1903-ra felmondandók. Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter: De az osztrákok...