Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-243

243. országos ülés 1907 deczember 13-án, pénteken. ,'341 államok ellenzékei teketik és pedig azért, mert ott, a hol igazi parlamentarizmus van és a pártok felváltják egymást a kormányban, (Mozgás a baloldalon.) ott minden ellenzék tudja, és tudnia kell, hogy az általa hirdetett elveknek megvalósítása lesz kötelessége, ha többségre jut, a mire kilátása van. A függetlenségi párt, fájdalom, évtizedeken keresztül küzdött programmja mellett, arra való kilátás nélkül, hogy azok a közel jövőben megvalósithatók lesznek. És méltóztatnak tudni, hogy a függetlenségi pártot az uralmon lévő többségi pártok folytonosan kormányképtelennek hirdették, tehát olyannak, a mely elveit hirdetheti ugyan, de ezek megvalósítására módja sohasem lesz. Nagyon természetes dolog, hogy ilyen körülmények között a függetlenségi párt évtizedeken keresztül bizonyos tekintetben a negáczió terére helyezkedett, szemben az uralkodó 67-es közösügyes politikával és tekintet nélkül arra, hogy mit kivánna az állam-rezon akkor, hogy ha a függetlenségi pártnak szavazata döntené el itt a házban az ügyek sorsát, ragaszkodott a maga merev közjogi álláspontjához és sem kvótát meg nem szavazott, sem a kvóta-bizottság választásába bele nem ment. Most azonban a függetlenségi párt ennek a képviselőháznak a többségét képezi, a kormány a függetlenségi párt bizalma nélkül egy óráig sem foglalhatná el helyét. A kormány nem akarhat olyant, a mi ellentétben áll a függetlenségi párt akaratával, következésképen, ha a függetlenségi párt a kormány helyzetét tűrhetetlenné tenni nem akarja, nem akarhat olyant, a mi ellentétben áll a kormány programmjával, a mely nélkül az nem állhat meg, hanem buknia kell. (Igaz ! ügy van! bal'elől.) Ezek az indokok vezettek engemet és vezették a függetlenségi és 48-as pártot akkor, a mikor elhatározta, hogy a szőnyegen lévő törvényjavaslatot, bár azt sem igazságosnak, sem méltányosnak nem tartja, mint a kiegyezésnek az árát elfogadja, miután ugy van meggyőződve, hogy az ez által az országra hárulandó uj teher megfelelő egyenértéket nyer azon közjogi és gazdasági vívmányokban, a melyeket a kiegyezés magában foglal. (Élénk helyeslés balfelól.) Az elmondottakkal eleget tettem annak a kötelességnek, a mely reám hárult, hogy t. i. megindokoljam a magam és a függetlenségi párt álláspontját. Azonban van egy kérdés, a melyre még röviden ki kell térnem és a melyre bátor vagyok a t. ház szives türelmét igénybe venn". (Halljuk! Halljuk•!) Az itt tárgyalt törvényjavaslat 1. §-a következőképen szól (olvassa) : »Az az arány, a melyben az 1867. évi XII. törvényczikkben közöseknek elismert állami ügyek költségei a magyar szent korona országai és a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok által viselendő, az idézett törvényczikk 19. és 20. §-ában körülirt módon, kölcsönös egyezmény utján a magyar szent korona országaira nézve 36-4, a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országokra nézve 63'6%-ban állapittatik meg«. Ugyanezen javaslat 5. §-a következőképen rendelkezik (olvassa) ; »Jelen törvény határozmányai tiz év tartamára, vagyis 1908. évi január hó 1-étől 1917. évi deczember hó 31-éig érvényesek.« Ezen két szakasz rendelkezései némelyekben azt az aggodalmat keltették, mások előtt és talán többek előtt ezek a rendelkezések alkalmasnak látszottak arra, hogy a függetlenségi pártot meggyanúsítsák. Ezek az aggodalmak, illetve gyanúsítások vonatkoznak arra, hogy ime, ezzel a törvényjavaslattal az 1867 : XII. t.-cz. által közöseknek elismert államügyek költségei, illetőleg az arra vonatkozó arány tiz évre állapittatik meg, a miből szerintük az következnék, hogy tehát tiz éven belül ezen a téren változásnak nem is lehet elkövetkeznie. Kötelességemnek tartom határozottan kijelenteni annak a pártnak nevében, a melyhez tartozni szerencsém van, hogy mi ebben az aggodalomban nem osztozunk és ezt a gyanúsítást merőben alaptalannak tekintjük, (ügy van! Helyeslés a baloldalon.) A törvényjavaslatnak ezek a szakaszai és rendelkezései nem jelentenek és nem is jelenthetnek egyebet, mint azt, hogy a mennyiben közös ügyek létezni fognak és azokra a közös ügyekre, melyek lesznek, tiz év tartamán belül ez az aránykulcs fog alkalmazást találni. (Ugy van ! a baloldalon.) Ez azonban egyáltalán nem állja és nem is állhatja útját annak, hogy az ez idő szerint közöseknek elismert ügyek a függetlenségi párt elvei és programmja érte'mében időközben is meg ne szüntethessenek. (Helyeslés a bah

1 dalon.) Szükségesnek tartottam ezt kijelenteni, mert midőn mi a múlt év tavaszán a választóközönség elé állottunk, határozottan kijelentettük azt, hogy a függetlenségi párt egyetlenegy elvéről sem mond 1

e, (Ugy van ! a baloldalon.) hanem csupán azok megvalósításának idejét halasztja el addig, mig az u. n. átmeneti idő le nem telik és a nemzetnek mód nem nyujtatik arra, hogy szélesebb alapon : az általános választói jog alapján a maga akaratát, elhatározását kijelenthesse. (Ügy van ! Helyeslés.) Egyedüli kivételt képeznek — a mint mi ezt akkor kijelentettük — az önálló vámterületre vonatkozó elvi programmpontok, a melyeknek megvalósulását az előző kormányok által törvénytelenül megkötött és még törvénytelenebbül életbe léptetett külföldi kereskedelmi szerződések 1917 végéig lehetetlenné tették. De minden egyéb programmpontjára vonatkozólag a függetlenségi párt fentartotta a maga teljes elhatározási szabadságát. (Ugy van! balfelól.) Mihelyest az átmeneti idő véget ért, a két-három esztendő — természetesen onnan számítva, a mikor a koaliczió a kormányt átvette — letelik, a nemzetnek újból módja lesz a maga akaratát kinyilatkoztatni. Nem a függetlenségi párton, hanem a nemzeten fordul tehát meg az a dolog, (Ugy van ! bal jelöl.) hogy