Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-243

340 243. országos ülés 1907 deczember 13-án, pénteken. csupán a törvényhozási intézkedést tekintve, öt százalékos kvótaemeléssel állunk szemben. Az előrebocsátottak után mindenki természetesnek fogja találni azt, hogy, ka ezek daczára a szőnyegen levő törvényjavaslatot mégis elfogadom, tartozom előadni, kifejteni azokat az indokokat, a melyek engem erre indítottak (Halljuk !) és a melyek különösen a függetlenségi és negyvennyolezas pártot indították a javaslat elfogadására. (Halljuk! Halljuk !) Az Ausztria és Magyarország közt fenforgó kereskedelmi és forgalmi viszonyok szabályozásáról szóló szerződés és az ennek kiegészitő részét képező egyezmények a t. képviselőház által immár elfogadtattak, helyeseitettek, következésképen a képviselőház többsége ezt a szerződést, ezeket az egyezségeket az ország érdekében állóknak találta. Hogy ez a szerződés, hogy ezek a kiegyezési javaslatok Magyarországra nézve mennyiben voltak anyagilag előnyösek, mennyiben nem, az vita tárgya lehetett addig, a mig a kéjjviselőház e tekintetben nem határozott; most azonban már a képviselőház megnyilatkozott akaratával állunk szemben, tehát minden kétségen felül állónak kell elfogadnunk azt, hogy ezeknek a szerződéseknek és egyezményeknek életbeléptetése a képviselőház többségének nézete szerint az országnak érdekében áll. ( Ugy van !) Az iránt, azt hiszem, semmiféle kétség nincs, azok után a kormánynyilatkozatok után, a melyek ebben a házban elhangzottak, hogy a hozzájárulási arány megállapitásáról, illetőleg felemeléséről szóló törvényjavaslat magával a kiegyezéssel válhatlan kapcsolatban van. Vagyis akkor, ha óhajtjuk és helyesnek tartjuk, hogy a kiegyezés életbe lépjen, nem zárkózhatunk el az elől sem, hogy a szőnyegen lévő törvényjavaslat elfogadtassék. (Halljuk ! Halljuk !), mert el nem fogadtatván a jelenleg tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat, a lehetősége is ki volna zárva annak, hogy a kiegyezési javaslatok életbe léphessenek. (Igaz ! Ugy van !) Már volt szerencsém mondani, hogy a kiegyezési javaslatok jósága, vagy rosszasága fölött többé vitának nem lehet helye. De ha lehetne is, merőben feleslegesnek tartanám azt azok után az igazán meggyőző, megczáfolhatatlan érvek után, a melyek annak a vitának a során részint a kormány j)adjairól, részint az előadói székből elhangzottak. Egyet azonban igen röviden mégis fölemlitendőnek tartok és ez az, hogy ha az ország gazdasági érdekeinek tönkre tételét e javaslatok elfogadása nélkül is képesek lettünk volna megakadályozni, a mint hogy képesek is lettünk volna, semmi esetre sem tudtunk volna előkészülni arra, hogy 1918 január 1-én az önálló vámterületet tényleg életbe léptessük. (Igaz ! ügy van !) Miután pedig a függetlenségi pártnak régi kardinális programmpontja, hogy a gazdasági különállást az önálló vámterülettel, értve ez alatt a vámsorompók fölállítását, tényleg életbe léptesse, mert egyedül ez utón véli Magyarország gazdasági érdekeit kellő módon megvédhetni, fejleszthetni és megszüntetni azt a káros egyoldalú gazdasági helyzetet, a melyben vagyunk, t. i. a mai agrikultur állam helyzetét az ipar felvirágoztatása utján kiegésziteni, ugy, hogy Magyarország a földmivelés, ipar és kereskedelem terén a maga méltó helyét elfoglalhassa Európa többi művelt, vagyonos és gazdag országai között, ezért elsőrendű kötelességünk minden lehető eszközzel odahatni, hogy az önálló vámterület tényleges életbeléptetése akadályokba ne ütközzék, hogy ennek életbeléptetése elől mindennemű gátak és akadályok — a közjogiak, ha lennének, épen ugy, mint a gazdaságiak — elhárittassanak. (Élénk helyeslés.) Ebből a szempontból eminens érdeke és nemcsak érdeke, hanem mondhatom most már meggyőződése is az egész országnak, hogy az önálló vámterület lehetőleg mielébb életbe léptettessék. (Igaz ! Ugy van !) T. ház ! A ki akarja a czólt, annak akarnia kell az eszközöket is. Minthogy okvetlenül szükségünk van nyugodalmas évekre, biztositott gazdasági helyzetre és viszonyokra, lehetetlenség elzárkóznunk az elől, hogy hozzájáruljunk, ha mindjárt nem szivesen is, ezen törvényjavaslathoz, a mely nélkül ez a czél meg nem valósitható. T, ház! Hallottam többek részéről hangsúlyozni — részint jóhiszemmel, részint a nélkül — hogy a kvóta felemelése merev ellentétben áll a függetlenségi párt elveivel, programmjával. Kézetem szerint ez nem egészen igy áll. A kvótakulcs felemelése, általában a kvóta megállapítása nem a függetlenségi párt elveivel áll ellentétben, hanem a függetlenségi párt elveinek megvalósítására szolgáló eljárási móddal, a melyet eddig a függetlenségi párt követett. Mi a függetlenségi párt programmja, elvi álláspontja a kvótával szemben ? Az, hogy megszüntettessenek azok a közös ügyek, a melyeknek a költségeihez való hozzájárulás arányát van hivatva a kvótakulcs megállapitani. Nagyon természetes tehát, hogy a függetlenségi párt elvi álláspontja azt követeli, hogy a kvóta niegállapitásának szüksége enyészszék el, az szüntettessék meg, de mindaddig, a mig közös ügyek vannak, azoknak költségeiről, tehát a hozzájárulási arány megállapitásáról gondoskodni kell. Igaz, hogy a függetlenségi párt eddig más eljárási módot követett és követhetett, de miért ? Azért, mert a függetlenségi párt kisebbségben volt. (Ugy van ! balfelől.) Ellenzéken volt. Azon eljárási módok között a melyeket a kisebbség, illetőleg a többség, vagy mondj uk, az ellenzék és a kormánypárt követ,, követhet és követnie kell, lényeges különbség van A kisebbség feladata az, hogy elveit hirdesse ; azoknak propagandát csináljon és igyekezzék azokat a nemzet többségével elfogadtatni, hogy majdan tettleg is megvalósithassa azokat. (ügy van ! haljelöl.) A többségnek pedig az a kötelessége, hogy az államügyek zavartalan menetének fentartásáról gondoskodjék. A függetlenségi párt még szabadabban folytathatta a maga ellenzéki működését mint az európa művelt alkotmányos