Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-241

2íl. országos ülés 1907 deczember 11-én, szerdán. 327 pénzügyminiszter máris élt ez ujabb joggal, a mennyiben a czukoradó leszállítása tárgyában törvényjavaslatot terjesztett elő. A magyar ozukor és az osztrák czukorárak között eddig valami nevezetesebb különbség nem volt. Azonfelül az 1899 : XVII. t.-oz. 3. czikke szerint csupán két kilogrammban volt megállapítva az a mennyiség, a melyet eddig Ausztriából szabadon, minden vámfizetés nélkül Magyarországba be lehetett hozni. Ez volt az oka annak, hogy eddig legalább Ausztriából Magyarországba valami nagyobb menynyiségü czukor be nem hozatott. Most azonban az uj kiegyezési szerződés szerint, és ha az osztrák ozukoradónak leszállítása bekövetkezik, a helyzet lényegesen meg fog változni. Az osztrák czukoradó leszállítását tárgyazó törvényjavaslat következtében a czukoradó métermázsánkint 38 koronáról minden valószínűség szerint 30 koronára fog leszállittatni, a mi az árban, kilogrammonként, 8 fillér különbséget jelent. Ha ehhez még hozzáveszszük, hogy az uj kiegyezési szerződés szerint az a két kilogramm, a melyet eddig minden közbeeső vám, az u. n. átutalási eljárás nélkül, Ausztriából be lehetett hozni, 5 kilogrammra emeltetett fel, akkor azt hiszem t. ház, tisztába méltóztatik lenni azzal, hogy az osztrák az uj kiegyezési szerződés szerint nem csak arról gondoskodott, hogy a czukor adóját leszállíthassa, hanem arról is, hogy abból az olcsóbb czukorból az eddiginél sokkal nagyobb mennyiséget hozhassanak be Magyarországba. A ki csak némileg is ismeri a határszéli viszonyokat, az minden prófétai tehetség nélkül megjövendölheti azt, hogy 1908. január elsejétől fogva, a mikor t. i. minden valószínűség szerint a kiegyezési szerződés hatályba fog lépni és az osztrák czukoradóról szóló törvényjavaslat törvényerőre emelkedik, hogy ezen időponttól fogva Ausztriából Magyarországba százezer métermázsákra rugó czukor fog behozatni öt kilogrammos csomagokban, a lehető legtörvényesebb módon. A határszéli vármegyék községeiből, hogy többet ne említsek, csak Sopron vármegyét, a melynek viszonyait közvetlenül ismerem, hetenkint ezer és ezer munkás megy át a határszélen, részint magyar, részint osztrák gyárakba dolgozni. Hétfőn reggel karjára veszi kosarát némi élelmiszerrel és elmegy a gyárba. Egész héten ott van, szombaton délután megkapja a maga hetibe ét és tudva azt, hogy az osztrák kereskedőnél a czukor olcsóbb, elmegy az osztrák boltba és megveszi a czukrot, de nemcsak azt, hanem az osztrák kereskedő van olyan ügyes, hogy ha már a czukrot olcsóbban adja, mást is vetet vele és így ezer és ezer magyar ember keresete az osztrák kereskedő zsebébe vándorol. Más határszéli vármegyéknél is azt hiszem ez a helyzet, mert ha még figyelembe méltóztatik venni azt a nagy és élénk forgalmat, a melyben a határszéli vármegyék Ausztriával vannak, — hogy egyebet ne hozzak fel, csupán azt eml'tem meg, hogy magából Sopron városából naponta tiz személyvonat közlekedik Ausztriába és szállítja az utasok ezreit; a mely eset bizonyára más határszéli városoknál is fenforog, ha nem is ilyen nagy, de kétségkívül jelentékeny mértékben, mint pl. Kanizsa, Szombathely, Királyhida, Pozsony, Zsolna, Euttka, Fiúménál, — akkor mindenesetre komolv és indokolt ggodalom, hogy attól a pillanattól, a melyben a kiegyezési szerződés törvényerőre emelkedik és az osztrák czukoradó leszállittatik, oly óriási mennyiségű osztrák czukor fog beözönleni Magyarországba, a mely előreláthatólag tönkreteszi a határszéli kereskedelmet, visszafejleszti a hazai czukoripart a mi közgazdasági érdekeink óriási kárára és rovására. Erre a fenyegető veszedelemre kívánom a t. miniszterelnök urnak, mint pénzügyminiszternek, figyelmét felkérni, s miután abban a meggyőződésben vagyok, hogy a bekövetkezhető bajnak csak ugy lehet elejét venni, ha a czukoradónkat mi is leszállítjuk, és pedig legalább abban a mértékben, mint az osztrák, és mivel a czukoradónak leszállítását más nemzetgazdasági és szocziáhs tekintetek is követelik, bátorkodom az igen t. pénzügyminiszter úrhoz azt a kérdést intézni, vájjon szándékozik-e a czukoradó leszállítása tárgyában törvényjavaslatot előterjeszteni, vagy ha nem, miként szándékozik a czukornak Ausztriából Magyarországba való beözönlését megakadályozni. Elnök : Az interpelláczió kiadatik a pénzügyminiszter urnak. Wekerle Sándor miniszterelnök: Engedje meg a t. ház, hogy a most előterjesztett interpelláczióra röviden válaszoljak. (Halljuk ! Halljuk !) Őszintén megvallom, hogy a czukoradó leszállításának kérdésével nem foglalkozom és pedig azért, mert állami pénzügyi viszonyainkra való tekintettel két, a közönség életmódját és elsőrendű szükségleteit sokkal jobban befolyásoló czikk adójának, a bor- és húsadónak szabályozásával kell előbb tisztába jönnünk, ugy hogy a czukoradó kérdésének szabályozásáról azok előtt alig gondoskodhatunk. Mindezek a kérdések u. i. összefüggnek az úgynevezett proviantirozás kérdésével, a melyet a tél folyamán szándékozunk szabályozni. (Helyeslés.) A mi a másik részét illeti az interpellácziónak, igenis az esetben, hogy ha Ausztria leszállítja a czukoradót — a mi nem január 1-én, hanem csak a czukorkampany lejártával fog bekövetkezni, különben az egyezség létrejötte esetén joga van Ausztriának január 1-én is leszállítani a czukoradót— gondoskodni kívánunk különösen a határszéli forgalomban, de másként is, hogy adózatlanul czukor hozzánk be ne jöhessen, másrészt gondosczukor hozzánk be ne jöhessen, másrészt gondoskodni kívánunk arról is, hogy azok az iparágak, a melyek czukor feldolgozásával foglalkoznak, minálunk is olcsó czukor birtokába jöhessenek. E tekintetben az előzetes tárgyalásokat ugy az érdekelt czukorgyárosokkal, mint az érdekelt iparágak képviselőivel már a legközelebbi jövőben folyamatba fogom tenni. (Élénk helyeslés.) Kérem