Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-241

2íl. országos ülés 1907 deczember 11-én, szerdán. 327 pénzügyminiszter máris élt ez ujabb joggal, a mennyiben a czukoradó leszállítása tárgyában törvényjavaslatot terjesztett elő. A magyar ozukor és az osztrák czukorárak között eddig valami nevezetesebb különbség nem volt. Azonfelül az 1899 : XVII. t.-oz. 3. czikke szerint csupán két kilogrammban volt megállapítva az a mennyiség, a melyet eddig Ausztriából szabadon, minden vámfizetés nélkül Magyarországba be lehetett hozni. Ez volt az oka annak, hogy eddig legalább Ausztriából Magyarországba valami nagyobb meny­nyiségü czukor be nem hozatott. Most azonban az uj kiegyezési szerződés szerint, és ha az osztrák ozukoradónak leszállítása bekövetkezik, a helyzet lényegesen meg fog változni. Az osztrák czukor­adó leszállítását tárgyazó törvényjavaslat követ­keztében a czukoradó métermázsánkint 38 koro­náról minden valószínűség szerint 30 koronára fog leszállittatni, a mi az árban, kilogrammonként, 8 fillér különbséget jelent. Ha ehhez még hozzáveszszük, hogy az uj ki­egyezési szerződés szerint az a két kilogramm, a melyet eddig minden közbeeső vám, az u. n. átutalási eljárás nélkül, Ausztriából be lehetett hozni, 5 kilogrammra emeltetett fel, akkor azt hiszem t. ház, tisztába méltóztatik lenni azzal, hogy az osztrák az uj kiegyezési szerződés szerint nem csak arról gondoskodott, hogy a czukor adóját leszállíthassa, hanem arról is, hogy abból az olcsóbb czukorból az eddiginél sokkal nagyobb mennyiséget hozhassanak be Magyarországba. A ki csak némileg is ismeri a határszéli viszo­nyokat, az minden prófétai tehetség nélkül meg­jövendölheti azt, hogy 1908. január elsejétől fogva, a mikor t. i. minden valószínűség szerint a kiegyezési szerződés hatályba fog lépni és az osztrák czukoradóról szóló törvényjavaslat tör­vényerőre emelkedik, hogy ezen időponttól fogva Ausztriából Magyarországba százezer métermá­zsákra rugó czukor fog behozatni öt kilogrammos csomagokban, a lehető legtörvényesebb módon. A határszéli vármegyék községeiből, hogy többet ne említsek, csak Sopron vármegyét, a melynek viszonyait közvetlenül ismerem, hetenkint ezer és ezer munkás megy át a határszélen, részint magyar, részint osztrák gyárakba dolgozni. Hétfőn reggel karjára veszi kosarát némi élelmiszerrel és elmegy a gyárba. Egész héten ott van, szombaton délután megkapja a maga heti­be ét és tudva azt, hogy az osztrák kereskedőnél a czukor olcsóbb, elmegy az osztrák boltba és meg­veszi a czukrot, de nemcsak azt, hanem az osztrák kereskedő van olyan ügyes, hogy ha már a czukrot olcsóbban adja, mást is vetet vele és így ezer és ezer magyar ember keresete az osztrák kereskedő zsebébe vándorol. Más határszéli vármegyéknél is azt hiszem ez a helyzet, mert ha még figyelembe méltóztatik venni azt a nagy és élénk forgalmat, a melyben a határszéli vármegyék Ausztriával vannak, — hogy egyebet ne hozzak fel, csupán azt eml'tem meg, hogy magából Sopron városából naponta tiz személyvonat közlekedik Ausztriába és szállítja az utasok ezreit; a mely eset bizonyára más határszéli városoknál is fenforog, ha nem is ilyen nagy, de kétségkívül jelentékeny mértékben, mint pl. Kanizsa, Szombathely, Királyhida, Po­zsony, Zsolna, Euttka, Fiúménál, — akkor minden­esetre komolv és indokolt ggodalom, hogy attól a pillanattól, a melyben a kiegyezési szer­ződés törvényerőre emelkedik és az osztrák czukor­adó leszállittatik, oly óriási mennyiségű osztrák czukor fog beözönleni Magyarországba, a mely előreláthatólag tönkreteszi a határszéli keres­kedelmet, visszafejleszti a hazai czukoripart a mi közgazdasági érdekeink óriási kárára és rovására. Erre a fenyegető veszedelemre kívánom a t. miniszterelnök urnak, mint pénzügyminiszter­nek, figyelmét felkérni, s miután abban a meg­győződésben vagyok, hogy a bekövetkezhető baj­nak csak ugy lehet elejét venni, ha a czukoradón­kat mi is leszállítjuk, és pedig legalább abban a mértékben, mint az osztrák, és mivel a czukor­adónak leszállítását más nemzetgazdasági és szo­cziáhs tekintetek is követelik, bátorkodom az igen t. pénzügyminiszter úrhoz azt a kérdést intézni, vájjon szándékozik-e a czukoradó leszállítása tár­gyában törvényjavaslatot előterjeszteni, vagy ha nem, miként szándékozik a czukornak Ausztriából Magyarországba való beözönlését megakadályozni. Elnök : Az interpelláczió kiadatik a pénzügy­miniszter urnak. Wekerle Sándor miniszterelnök: Engedje meg a t. ház, hogy a most előterjesztett interpelláczióra röviden válaszoljak. (Halljuk ! Halljuk !) Őszintén megvallom, hogy a czukoradó leszál­lításának kérdésével nem foglalkozom és pedig azért, mert állami pénzügyi viszonyainkra való tekintettel két, a közönség életmódját és elsőrendű szükségleteit sokkal jobban befolyásoló czikk adójának, a bor- és húsadónak szabályozásával kell előbb tisztába jönnünk, ugy hogy a czukoradó kérdésének szabályozásáról azok előtt alig gondos­kodhatunk. Mindezek a kérdések u. i. összefügg­nek az úgynevezett proviantirozás kérdésével, a melyet a tél folyamán szándékozunk szabályozni. (Helyeslés.) A mi a másik részét illeti az interpellácziónak, igenis az esetben, hogy ha Ausztria leszállítja a czukoradót — a mi nem január 1-én, hanem csak a czukorkampany lejártával fog bekövetkezni, különben az egyezség létrejötte esetén joga van Ausztriának január 1-én is leszállítani a czukor­adót— gondoskodni kívánunk különösen a határ­széli forgalomban, de másként is, hogy adózatlanul czukor hozzánk be ne jöhessen, másrészt gondos­czukor hozzánk be ne jöhessen, másrészt gondos­kodni kívánunk arról is, hogy azok az iparágak, a melyek czukor feldolgozásával foglalkoznak, minálunk is olcsó czukor birtokába jöhessenek. E tekintetben az előzetes tárgyalásokat ugy az érdekelt czukorgyárosokkal, mint az érdekelt iparágak képviselőivel már a legközelebbi jövőben folyamatba fogom tenni. (Élénk helyeslés.) Kérem

Next

/
Thumbnails
Contents