Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-241

328 *M. országos ülés 1907 deczember ll-én, szerdán. a t. házat, méltóztassék e válaszomot tudomásul venni. (Helyeslés.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó ! TálOS István : T, ház ! A pénzügyminiszter ur válaszát köszönettel tudomásul veszem. Elnök : Kérdem a t. házat, tudomásul veszi-e a pénzügyminiszter ur válaszát % (Igen!) Kijelentem, hogy a ház a választ tudomásul veszi. Ki következik ? Hammersberg László jegyző : Lengyel Zoltán ! Lengyel Zoltán : T. képviselőház! A következő interpellácziót van szerencsém intézni a t. miniszterelnök úrhoz, egyúttal mint pénzügyminiszterhez is (olvassa) : »Tekintettel arra, hogy az állam szolgálatában a kinevezettekkel szemben körülbelül kétszer annyi najädijas szolga van, kik 10—25 éve dolgoznak és kinevezve máig sincsenek, tekintve, hogy e szolgák a végleges kinevezésük és nyugdíj jogosultság megadása, valamint az 1873 : II, t.-czikk értelmében a köztük és az igazolványos altisztekből kinevezett szolgák között való viszony uj és méltányosabb szabályozása iránt kérvényt nyújtottak be a házhoz és e kérvényüket a háznak minden pártja részéről történt helyeslő felszólalások után a ház 1907. márczius 1-én pártolólag adta ki a kormánynak és ennek daczára ez az igazságos kívánság még mai napig sem lett rendezve, kérdem a t. miniszterelnök urat: 1. hajlandó-e a költségvetés rendén, illetve törvényhozás utján intézkedni, hogy az állam szolgálatában álló napidíjas szolgák legkésőbb három évi szolgálat után véglegesítessenek és hogy az igazolványos altisztekkel szemben ezentúl hátrányosabb elbánásban ne részesüljenek ? 2. addig is, mig ezen intézkedések érvénybe lépnek : hajlandó-e a miniszter ur, tekintettel az ez évi roppant drágaságra, sürgősen intézkedni, hogy e szolgák az idei télre, legalább is a fővárosban, megfelelő rendkívüli drágasági. pótlékot kapjanak ?« T. képviselőház ! Ezen interpellácziómat röviden a következőkben indokolom meg : Előttem fekszik az 1907. évi márczius hó elsei napló, a mely szerint Moskovitz Iván az alkotmánypárt részéről, Zakariás János a függetlenségi párt részéről és Zboray Miklós a népj)árt részéről felszólaltak azon körülbelül 3500 ideiglenes és napidijas állami szolgának érdekében, a kikről itt szó van. Adatokkal mutatták ki ezen szolgáknak roppant rossz sorsát, tűrhetetlen anyagi állapotát és szolgálati viszonyait. Többek között Zboray Miklós felemlített egy szolgát, a ki a pécsi adóhivatalnál szolgált és tiz évi szolgálat után kinevezte volna a pénzügyminisztérium, de ezen kinevezést visszavonta. Vannak más esetek is. Egy Hennel Dániel nevű szolga pl. 30 évig volt napidijas szolga a büntetőtörvényszéknél és meghalt, mielőtt véglegesítették. Á földmivelésügyi minisztériumban egy Tóth János nevű szolgát 23 évi szolgálat után véglegesítettek és kínevezték 63 éves korában, tehát 63 éves korában kezdte meg nyugdíjjogosultságát és most kellene neki megérnie 40 éves szolgálatát, hogy azután nyugdíjba léphessen. Hát itt a kormány szocziálpolitikáról beszél és mindig azt hirdeti, hogy az alsóbb néposztályokkal szemben milyen j óérzéssel viseltetik, ugyanakkor a gyakorlatban azt látjuk, hogy Budapesten sok szolga van, a kiknek legnagyobb része családos, nagy részük többgyermekes családapa, a kiknek a törvényszéknél 1 korona 60 fillér, a minisztériumokban 2 korona napidijuk van és nem tudom hány százaléknak van legfelebb 2 korona 50 fillérig terjedő napidija. S ezeknek a szolgáknak sem betegsegélyük, sem temetkezési járulékuk, sem nyugdíjjogosults.iguk nincs s ezek a szolgák 22 esztendeje szolgálják már az államot a nélkül, hogy napidijas állapotukból kikerültek volna, sőt némelyek, mint a zálogházi szolgák, vagyoni felelősséggel is tartoznak azon 80 krajczár fizetésért, és ha valami a hurezolkodás közben elvész, azt megfizetni tartoznak. Már most mindezekhez hozzájárul még az, hogy az 1873 : II. t.-cz. értelmében az igazolványos altiszteket az állam kinevezi azonnal, amint a katonai szolgálatot elvégezték, végleges szolgáknak. Ezek azért részesülnek ilyen hátrányos bánásmódban, mert a ki a katonaságnál nem tudom hány évet töltött, előnyben részesül azokkal szemben, a kik a magyar államot szolgálták, a kik a minisztériumban szolgáltak. Bocsánatot kérek, ezt az aránytalanságot a nagy politikában, hadseregben a magyar nyelv és a magyar követelmények tekintetében a hadsereg egész vonalán lehet állami szempontból tűrni és elnézni, lehet opportunitással magyarázni, habár el nem is fogadom ; de hogy magában a minisrteriumbar, az állami szolgálatban, az állami hivatalok oan lehetséges legyen az, hogy 35 esztendeje szolgálja valaki a magyar minisztériumot és ne legyen kinevezve, a mig az, a ki az osztrák hadügyminisztert egynéhány éven át szolgálta, azonnal kineveztessék, bocsánatot kérek, ezt az állapotot, nem tudom, mivel lehet megokolni. Ha az igazolványos altisztekkel szemben fentartják ezt az állapotot, akkor méltóztassék az állami szolgálatban lévő szolgáknak is megadni ugyanezt a jogosultságot, méltóztassék őket is az egész vonalon véglegesíteni és kinevezni, nem pedig őket háttérbe szorítani. T. képviselőház ! Itt nemcsak 3500 emberről, hanem úgyszólván 3500 családról van szó. És én arra kérem a miniszterelnök urat, a kinek kormányzata rendezte a vasutasok fizetését és rendezni akarja a bírói alkalmazottak dolgát is, hogy épen a legszegényebb páriákról, az állami alkalmazottaknak igazán a legnagyobb nyomorban élő kategóriájáról ne feledkezzék meg, vonja be ezeket is a fizetésrendezésbe és hozza őket megélhető állapotba, nemcsak ezért a 3500 emberért, hanem azért a 3500 családért, a melyek Budapesten, különösen ma, a legnagyobb nyomorban vannak, mert hiszen 240—250—300—360