Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-241

deczember 11-én, szerdán. 326 Ml. országos ülés 1907 nának, egyszerűen csak az időnknek elfogyasz­tására törekszenek minden szemérmetesség és minden illedelemérzék nélkül. (Ugy van!) Magyarországnak más állammal, így Ausztriá­val szemben is előlegesen megkötött szerződései ez év végére jóvá kell, hogy hagyassanak. Ezen szerződéseknek jóváhagyása nemcsak Magyar­országnak érdeke, hanem a Magyarországba be­kebelezett Horvátországnak is érdeke. Az a Horvátország nem veheti zokon, ha mi itt egy rendetlenkedő, ellenálló, össze-vissza beszélő, a képviselői méltóságot megalázó publikummal szem­ben (Ugy van!) az országnak nagy és magasztos érdekeit védelmezzük és oltalmazzuk. Az egész világ bámulja a magyar képviselő­háznak türelmét, (Ugy van I) a melyet szabadsága iránt való figyelemből és tekintetből tanusit itt, midőn eltűri azokat az inzultusokat, eltűri azokat a lázadó kifejezéseket, a melyekben ugy beszélnek önök Horvátországról, mintha egyenrangú állam volna Magyarországgal, holott Magyarország az állam, önök magyar állampolgárok, Horváti rszág része Magyarországnak, önök pediglen Magyar­ország polgárai. (Igaz! Ugy van!) Minden más teóriájuk önöknek összeütközik a törvénynyel, bolonditása a népnek és ámítása önmaguknak. ( Ugy van !) Ezzel szemben ez az országgyűlés a legnagyobb­foku türelmet tanusitotta, és mikor önök annyi idejét elrabolták ennek az országgyűlésnek és megfosztották attól, hogy közhasznú tevékeny­ségét ez az ország kifejthesse, mikor ezt az ország­gyűlést önök nevetségessé akarják tenni: azt hiszik, hogy mi annyira gyávák leszünk, hogy mikor a törvény szava nekünk megengedi és a szükség megkívánja, mi hajolni fogunk arra az indítványra, melyet önök megtettek, hogy mi elhalaszszuk a magunk üléseit, mert önök kénytelenek hazamenni % Am menjenek haza, (Élénk helyeslés balfelól.) álljanak ott saját közönségük elé és gondoskodja­nak szűkebb Horvátországnak azon anyagi lété­ről és exisztencziájáról, a melyet ott is a költség­vetésben levő állapot megkíván és megkövetel, de ne kivánják, hogy mi önként, saját akaratunk­ból és azért, mert önök egy törvénynek sem szelle­mét, sem kikét nem értik meg, azt a kiegyezést pedig, a melyet Horvátországnak barátilag nyúj­tott Magyarország azért, hogy barátságot kap­junk, önök pedig rut ellenségeskedésre és kaján megtámadásra váltottak fel, mi tovább is foly­tassuk ! A hol a törvény módot és rést nyújt, igenis szembeszállunk önökkel! Vigyázzanak, ne­hogy ezen ország elhatározza magát, hogy önökkel leszámoljon, mert ez a leszámolás szörnyű és rette­netes lesz, (Helyeslés jobb felöl. Zaj a horvátok padjain.) mert mi azt az országot saját pénzünk­ből nem fogjuk eltartani, hanem a megtorlásra megtorlással felelünk és önök koldusbottal, sza­badság nélkül, az osztrák polgárok nivójára lesülyedve kell, hogy a világ előtt álljanak, mert nem is érdemük meg azt a szabadságot, a melyet megbecsülni nem tudnak. (Taps balfelól.) Kérem a t. házat, hogy Lorkovics vagy minek hivják . . . (Derültség a horvátok padjain.) Lukinics képviselő ur indítványát ne méltóztassék elfogadni, mert az Magyarország érdekével ellenkezik ugyan, de nem ellenkezik a mi elhatározásunkkal és az 1868 : XXX. törvényczikkel egy perezre sem, egy pontban sem. (Élénk helyeslés és taps.) Supilo Ferencz (horvátul beszél. Zaj balfelöl): Rövid leszek, de horvátul beszélek. (Horvátul folytatja és bevégzi beszédét. Taps a horvátok padjain.) Olay Lajos: Nincs itt más hátra, mint kito­lonczolni benneteket. Gr. Thorotzkai Miklós jegyző: üsizmazia Endre! Csizmazia Endre: T. ház! A miniszterelnök ur által és Ugron Gábor képviselőtársam által előadottak után csak igen röviden, a törvény alapján állva akarom megvilágítani, hogy a hor­vátoknak törvény alapján sem jogos az a követe­lésük, hogy a mostani tárgyalás felfüggesztessék és holnap ülés ne tartassék. A törvény 38. §-a ugyanis azt mondja : »A közös ügyek, a mennyire lehetséges, a közös országgyűlésen előlegesen és egymásután tárgyaltatnak és minden esetre tekintet lesz arra, hogy saját belügyeik intézésére évenként legalább három havi idő engedtessék.« Kétségtelen tehát, hogy a törvény nem paran­csolja, hogy három havi idő engedtessék, hanem csak azt mondja, hogy tekintettel kell lennünk erre, a mennyire ez lehetséges. Ha azonban tekin­kintetbe veszszük, a mit a horvátok itt hónapokon keresztül müveinek, hogy a most tárgyalás alatt levő javaslathoz két hétnél tovább hozzászólnak és csupán huzási szándékból beszéltek a nélkül, hogy álláspontjukat teljesen kifejtették volna, egyáltalában nincs czélja annak, hogy most ez a tárgyalás az ő kedvükért elhalasztassék. Kérem tehát az elnök ur által előterjesztettek elfogadását. Helyeslés.) Elnök: Kérdem a t. házat, hozzájárul-e a napirendi javaslatomhoz, igen vagy nem? (Igen I Nem f) Kérem azokat, a kik ahhoz hozzájárulnak, méltóztassanak felállni. (Megtörténik.) Többség. A képviselőház tehát hozzájárult napirendi javas­latomhoz. Most áttérünk az interpellácziókra. Ki követ­kezik ? Hencz Károly jegyző : Tálos István ! (A hor­vát képviselők kimennek a teremből. Zaj és felkiál­tások balfelól: Szerencsés utat !) Barabás Béla: Opasno je van se nagnuti ! (Derültség.) (Az elnöki széket Návay Lajos foglalja el.) Tálos István: T. képviselőház! (Folytonos zaj.) A most tárgyalás alatt lévő kiegyezési szer­ződés szerint a fogyasztási adók tételeit mindkét szerződő állani szabadon, egymástól függetlenül állapítja meg. Odaát az osztrákok be sem várták, hogy a kiegyezési szerződést letárgyaljuk, az osztrák

Next

/
Thumbnails
Contents