Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-241

deczember 11-én, szerdán. 326 Ml. országos ülés 1907 nának, egyszerűen csak az időnknek elfogyasztására törekszenek minden szemérmetesség és minden illedelemérzék nélkül. (Ugy van!) Magyarországnak más állammal, így Ausztriával szemben is előlegesen megkötött szerződései ez év végére jóvá kell, hogy hagyassanak. Ezen szerződéseknek jóváhagyása nemcsak Magyarországnak érdeke, hanem a Magyarországba bekebelezett Horvátországnak is érdeke. Az a Horvátország nem veheti zokon, ha mi itt egy rendetlenkedő, ellenálló, össze-vissza beszélő, a képviselői méltóságot megalázó publikummal szemben (Ugy van!) az országnak nagy és magasztos érdekeit védelmezzük és oltalmazzuk. Az egész világ bámulja a magyar képviselőháznak türelmét, (Ugy van I) a melyet szabadsága iránt való figyelemből és tekintetből tanusit itt, midőn eltűri azokat az inzultusokat, eltűri azokat a lázadó kifejezéseket, a melyekben ugy beszélnek önök Horvátországról, mintha egyenrangú állam volna Magyarországgal, holott Magyarország az állam, önök magyar állampolgárok, Horváti rszág része Magyarországnak, önök pediglen Magyarország polgárai. (Igaz! Ugy van!) Minden más teóriájuk önöknek összeütközik a törvénynyel, bolonditása a népnek és ámítása önmaguknak. ( Ugy van !) Ezzel szemben ez az országgyűlés a legnagyobbfoku türelmet tanusitotta, és mikor önök annyi idejét elrabolták ennek az országgyűlésnek és megfosztották attól, hogy közhasznú tevékenységét ez az ország kifejthesse, mikor ezt az országgyűlést önök nevetségessé akarják tenni: azt hiszik, hogy mi annyira gyávák leszünk, hogy mikor a törvény szava nekünk megengedi és a szükség megkívánja, mi hajolni fogunk arra az indítványra, melyet önök megtettek, hogy mi elhalaszszuk a magunk üléseit, mert önök kénytelenek hazamenni % Am menjenek haza, (Élénk helyeslés balfelól.) álljanak ott saját közönségük elé és gondoskodjanak szűkebb Horvátországnak azon anyagi létéről és exisztencziájáról, a melyet ott is a költségvetésben levő állapot megkíván és megkövetel, de ne kivánják, hogy mi önként, saját akaratunkból és azért, mert önök egy törvénynek sem szellemét, sem kikét nem értik meg, azt a kiegyezést pedig, a melyet Horvátországnak barátilag nyújtott Magyarország azért, hogy barátságot kapjunk, önök pedig rut ellenségeskedésre és kaján megtámadásra váltottak fel, mi tovább is folytassuk ! A hol a törvény módot és rést nyújt, igenis szembeszállunk önökkel! Vigyázzanak, nehogy ezen ország elhatározza magát, hogy önökkel leszámoljon, mert ez a leszámolás szörnyű és rettenetes lesz, (Helyeslés jobb felöl. Zaj a horvátok padjain.) mert mi azt az országot saját pénzünkből nem fogjuk eltartani, hanem a megtorlásra megtorlással felelünk és önök koldusbottal, szabadság nélkül, az osztrák polgárok nivójára lesülyedve kell, hogy a világ előtt álljanak, mert nem is érdemük meg azt a szabadságot, a melyet megbecsülni nem tudnak. (Taps balfelól.) Kérem a t. házat, hogy Lorkovics vagy minek hivják . . . (Derültség a horvátok padjain.) Lukinics képviselő ur indítványát ne méltóztassék elfogadni, mert az Magyarország érdekével ellenkezik ugyan, de nem ellenkezik a mi elhatározásunkkal és az 1868 : XXX. törvényczikkel egy perezre sem, egy pontban sem. (Élénk helyeslés és taps.) Supilo Ferencz (horvátul beszél. Zaj balfelöl): Rövid leszek, de horvátul beszélek. (Horvátul folytatja és bevégzi beszédét. Taps a horvátok padjain.) Olay Lajos: Nincs itt más hátra, mint kitolonczolni benneteket. Gr. Thorotzkai Miklós jegyző: üsizmazia Endre! Csizmazia Endre: T. ház! A miniszterelnök ur által és Ugron Gábor képviselőtársam által előadottak után csak igen röviden, a törvény alapján állva akarom megvilágítani, hogy a horvátoknak törvény alapján sem jogos az a követelésük, hogy a mostani tárgyalás felfüggesztessék és holnap ülés ne tartassék. A törvény 38. §-a ugyanis azt mondja : »A közös ügyek, a mennyire lehetséges, a közös országgyűlésen előlegesen és egymásután tárgyaltatnak és minden esetre tekintet lesz arra, hogy saját belügyeik intézésére évenként legalább három havi idő engedtessék.« Kétségtelen tehát, hogy a törvény nem parancsolja, hogy három havi idő engedtessék, hanem csak azt mondja, hogy tekintettel kell lennünk erre, a mennyire ez lehetséges. Ha azonban tekinkintetbe veszszük, a mit a horvátok itt hónapokon keresztül müveinek, hogy a most tárgyalás alatt levő javaslathoz két hétnél tovább hozzászólnak és csupán huzási szándékból beszéltek a nélkül, hogy álláspontjukat teljesen kifejtették volna, egyáltalában nincs czélja annak, hogy most ez a tárgyalás az ő kedvükért elhalasztassék. Kérem tehát az elnök ur által előterjesztettek elfogadását. Helyeslés.) Elnök: Kérdem a t. házat, hozzájárul-e a napirendi javaslatomhoz, igen vagy nem? (Igen I Nem f) Kérem azokat, a kik ahhoz hozzájárulnak, méltóztassanak felállni. (Megtörténik.) Többség. A képviselőház tehát hozzájárult napirendi javaslatomhoz. Most áttérünk az interpellácziókra. Ki következik ? Hencz Károly jegyző : Tálos István ! (A horvát képviselők kimennek a teremből. Zaj és felkiáltások balfelól: Szerencsés utat !) Barabás Béla: Opasno je van se nagnuti ! (Derültség.) (Az elnöki széket Návay Lajos foglalja el.) Tálos István: T. képviselőház! (Folytonos zaj.) A most tárgyalás alatt lévő kiegyezési szerződés szerint a fogyasztási adók tételeit mindkét szerződő állani szabadon, egymástól függetlenül állapítja meg. Odaát az osztrákok be sem várták, hogy a kiegyezési szerződést letárgyaljuk, az osztrák