Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-239

302 239. országos ülés 1907 tikai hatalmat a faj- és osztályuralom állandósítására és megerősítésére használták fel« stb. Ebben van a fó'suly, a fő argumentum. Én mindenkor hangoztattam, hogy Magyarországnak nem kell támaszkodnia idegen segítségre, hanem támaszkodni kell az országnak, a hazának a fiaira és ezért arra kell törekednie, hogy ezen hazának a fiai egyetértésben legyenek, hogy ezeket a népeket Magyarországon — mert utoljára Magyarország különféle fajokból áll — az egyetértés, a békesség kösse össze. Sajnálom, hogy eddig mindenkor ugy volt, hogy minden sikere a magyar államférfiaknak mindenkor felhasználtatott mi ellenünk, Horvátország és a nemzetiségiek ellen. Es ha kutatjuk, mi az oka ennek a borzasztó tüneménynek, a horvát obstrukcziónak, . . . Muzsa Gyula: Te csináltad! Supilo Ferencz: Szterényi! Hódy Gyula: Supilo! Polit Mihály: ... azt fogjuk találni, hogy itt a kormányok és parlamentek azt akarták csinálni, a mit én a nyáron tartott beszédemben mondottam, hogy Horvátország és Magyarország közt nincs államegység, hanem csak állami közösség. A ki tanulmányozta Magyarország alkotmányának történetét, tudni fogja, hogy 1848 előtt is mindenkor bajlódtak ezzel a nyelvi kérdéssel Horvátországot illetőleg, és a horvátok mindenkor latinul érintkeztek; de végre jött az 1867-iki kiegyezés és akkor azt mondták, egyszer már el akarjuk intézni ezt a horvát nyelvi kérdést ; és megoldották ezen kérdést az 1868 : XXX. t.-ez.-ben, ágy, hogy Horvátország területén csakis a horvát nyelv a hivatalos, még pedig nemcsak az autonóm ügyekben, hanem a közös ügyekben is. (Felkiáltások: Ez nem tartozik a tárgylioz!) De épen a tárgyhoz tartozik. Megtörtént azonban az, hogy egy nagyun ambicziózus ember rátukmálta a magyar kormányra, hogy el lehet kissé térni ezen törvényezikktől és hogy meg lehet teremteni az u. n. vasúti pragmatikát. Egy hang (a középen): Ki volt az ? Polit Mihály: Nem mondom, tudjuk mindnyájan. Ebből keletkezett az a baj. Én szerencsétlenségnek tartom azt, hogy itt obstrukezió tört ki és hogy az a jó viszony, a melyben előbb voltunk Horvátországgal, megváltozott és most a kormány áll és nem tud mit csinálni.... Muzsa Gyula : Dehony nem tud . . . Polit Mihály. ... mert bizonyos feltételek, a melyekről gondolta Horvátország, hogy be fognak következni, nem következtek be. Éz nagyon sajnos Magyarországra nézve és nagyon sajnos Horvátországra nézve, mert nekem az a meggyőződésem, hogy Magyarországnak és a magyaroknak nem volt jobb barátja, mint a fiumei rezoluczionisták. Hoffmann Ottó: Látjuk. I deczember 9-én, hétfőn. Polit Mihály: Megmondom, miért. Azért, mert eddig Horvátországban az unionista pártot mindenkor csak erőszakkal lehetett fentartani, míg ennek a pártnak támasza a népben van és azért nagyon fontos volt, hogy a magyarság meg birt nyerni egy oly pártot, mely egyetért a magyarral, egyetért Magyarországgal és támasza van a népben. Markos Gyula : Szép egyetértés. Polit Mihály : T. ház ! Meg vagyok győződve arról, hogy ha a magyarokkal történik az, a mi a horvátokkal történt, nemcsak obstrukeziót csináltak volna, hanem mást is. (Derültség.) Hallottunk e házban egy nagyon szép, nagyon fényes beszédet és én ezen nem csodálkozom, mert ez a beszéd egy olyan államférfiú ajkairól hangzott el, a kit ismernek nemcsak Magyarországon, hanem egész Európában és ez az igen t. közoktatásügyi mmis'-'.ter ur, gróf Apponyi Albert (Éljenzés.) Az igen t. miniszter úrral én ellentétben állok, de a férfi iránt mégis nagy szimpátiával vagyok, mert hiszen kevesen vagyunk itt a házban, a kik 30—35 év előtt együtt működtünk és ezek között van gr. Apponyi Albert is . . . (Éljenzés.) Elnök (csenget) : Bárminő nagy szimpátiával van is a t. képviselő ur gr. Apponyi Albert iránt, még sem tudom megmagyarázni, hogy hol van az összeköttetés a határozati javaslat és a törvényjavaslat között és a között, hogy gr. Apponyi Alberttel szerencsés volt együtt lehetni. Gondolom, hogy gr. Apponyi Albert sokkal kevesebb szavakkal többet tudott mondani: kérem tehát, ebben is az ő példáját kövesse. (Helyeslés.) Polit Mihály : Én ezzel csak azt akartam mondani, hogy a t. miniszter ur ugy tüntette fel itt az Ausztriával való Idegyezést, mintha azt mondotta volna, mint Húsz, hogy itt vagyunk, így cselekedtünk, nem tudtunk jobban cselekedni, Isten bennünket ugy segítsen. Gr. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter: Luther mondta azt, nem Húsz ! Polit Mihály: Én nem csodálkozom, hogyha a t. miniszter ur igy fogja fel a kérdést Magyarországra vonatkozólag és ebben csak azt látom, a mit a franczia közmondás ugy fejez ki, hogy : »On revient toujours a ses premieres amours«, vagyis a t. miniszter ur most ugy cselekszik, mint annak idején a Sennyey-párt, a mely ugy fogta fel Magyarország helyzetét, hogy Magyarország gyenge Ausztriával szemben küzdeni és hogyha Magyarország nagyobb függetlenségét akarná érvényesíteni, ez az országot katasztrófa elé állítaná és azért ez a nagy, ez a kitűnő államférfiú, Sennyey Pál ellene volt a honvédség intézményének. Én is azt becsülöm, hogy az igen t. miniszter ur azt mondja őszintén, hogy nem tudtunk többet tenni és nem voltunk képes teljes eredményt elérni. Nem is abban rejlik a hiba, a mit gr. Apponyi Albert t. képviselő ur mondott, hogy a Magyarország és Ausztria közötti viszony a jobb eredmény