Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-239

239. országos ülés Í907 deczember 9-én, hétfőn. 303 elérését nem engedte meg, hanem abban, hogy ezentúl sem fejlődhetik az ország ugy, a mint azt a szélsőbaloldali párt képviseli. Bécsben azt gondolják, hogy sohasem fognak azon hibák újból ismétlődni, a melyek 1848-ban elkövettettek, hogy a hadsereg egy része a vára­kat és hadifelszerelvényeket fogja átengedni Magyarországnak. Ha tisztában volnánk állás­pontunkkal, akkor tisztában volnánk a kiegyezés­nek három legfontosabb kérdése, a kvóta, az önálló vámteriilet és a magyar jegybankra nézve. De hogy jártunk a kvótával ? Első beszédemben már kifejtettem, hogy Magyarország a régi kvótát még csak elbírta, de azóta a gazdasági viszonyok nemhogy javultak volna, hanem rosszabbodtak. Két százalékkal emelkedett a kvóta, de sokkal nagyobb mérvben emelkedett Ausztriában az a nézet, hogy a kvótát a lakosság arányában kell megállapítani és ezt az irányt tapasztaljuk min­denfelé. Én tehát azon meggyőződésben vagyok, hogy Magyarország sem 1917-ben az önálló vám­területet, sem 1911-ben a független magyar jegybankot nem fogja megkapni, mert az áram­lat Ausztriában az, hogy Magyarországnak egy jottát sem szabad engedni, sőt Magyarországnak önállóságát és függetlenségét kell korlátozni. (Felkiáltások a középen : Ti pedig támogatjátok !) Bécs önöket támogatja ! (Zaj.) Talán szabad lesz pár szóval reflektálnom két igen jeles beszédre, t. i. Lengye Zoltán és Farkasházy Zsigmond beszédeire. Lengyel Zoltán egész terjedelmesen ismertette a belgrádi látoga­tást. Részletesen elmondta, hogy mikép ölelték és csókolták meg egymást szerbek és magyarok, továbbá, hogy azt hitték, hogy ebből valami nagy előny fog származni. A mikor ezeket a újságokban olvastam, azt gondoltam, hogy ezek Belgrádban megbolondultak, mert azt hiszik, hogy a külpolitikát itt Budaj>esten csinálják, pedig azt Bécsben irányítják. A konzekvenczia azután az volt, hogy szerbiai viszonyokra nézve elhangzott itt a házban két interpelláczió. En is elmondtam egy interpellácziót, a melyre a t. miniszterelnök ur tiszta bort öntött a pohárba . . . Elnök (csenget) : Engedelmet, de ezek a kü­lönben igen érdekes reminiszczencziák nem tartoz­nak a tárgyhoz. Másodszor figyelmeztetem tehát a t. képviselő urat, szíveskedjék szorosan a tárgy­hoz szólani. Polit Mihály: Mindjárt kész leszek ! (Zaj.) de én azon szempontból indultam ki, hogy mindenkor szabad volt egy másik képviselő beszédére reflek­tálni. Engedélyt kérek tehát arra, hogy legyen szabad egy pár szót mondanom Earkasházy Zsigmond képviselő ur beszédére. (Nagy zaj.) Elnök: Ha jól értettem, a képviselő ur a tárgytól való eltérésre kért engedélyt a háztól. Igen ? (Felkiáltások : Igen !) Kérdem a t. házat: megadja-e az engedélyt igen vagy nem ? (Igen ! Nem!) Kérem azokat, a kik az engedélyt nem adják meg, szíveskedjenek felállani. (Megtörté­nik.) A többség nem adta meg az engedélyt. Ké­rem ennélfogva a képviselő urat, méltóztassék szorosan a tárgyhoz ragaszkodni, különben kény­telen leszek a szót megvonni. Polit Mihály: Én mindenkor azt mondtam és most is azt mondom, hogy Magyarországnak támaszt kell keresnie itt ebben az országban. Farkasházy Zsigmond képviselő ur itt felhozta a Luegerre, a Gesammt-Monarchíere vonatkozó beszédet. Az a Gesammt-österreich nem olyan tréfadolog. Hogy azok a bonyodalmak, a melyek ebből az obstrukczióból származtak, mielőbb megoldas­sanak, ez ugy Horvátországnak, min; Magyar­országnak és a magyar kormánynak érdeke, vala­mint érdeke az is, hogy helyreáilittassék az egyet­éités a Magyarországon élő különféle fajok és nemzetiségek között. És ha ez meg lesz, akkor nagyobb erélylyel fogunk felléphetni Ausztriával szemben. Ez az értelme ennek a határozati javaslatnak, a mely azt tartalmazza, hogy szükséges, hogy a magyar parlament kifejezése legyen az ország egész népes­ségének. (Zaj.) Kérem a t. házat, hogy ezen határozati javas­latomat, a melyet nem volt alkalmam az előző alkalommal motiválni, az előterjesztett okok alap­ján, méltóztassék elfogadni. (Helyeslés a nemzeti­ségiek padjain.) Elnök : Rojc Milán ! Rojc Milán (horvátul beszéd). Elnök : A t. képviselő ur folyton ismétlé­sekbe esik. Első izben azt mondotta, hogy ez rabságba dönti az országot xlusztriával szemben ; azután azt magyarázgatta, hogy ez a kiegyezés szorosan összefűz minket Ausztriával ; most pedig már háromszor egymás után azt bizonyítgatja, hogy tíz évre, kötjük ezt a szerződést, a mit külön­ben valamennyien jól tudunk. Ez, t. ház. azt jelenti, hogy a képviselő ur mesterségesen akarja nyújtani a vitát. Én a képviselő ur szólásszabad­ságát tiszteletben tartom, de a háznak méltósá­gával játékot űzni nem engedek. Ezért első izben figyelmeztetem a képviselő urat, hogy vonja szű­kebbre szónoklatát és tartózkodjék az ismétlé­sektől, különben a házszabályok szerint fogok eljárni. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: A képviselő ur ismételten eltért a tárgytól. Másodízben figyelmeztetem tehát, hogy ragaszkodjék szorosabban a szőnyegen levő tör­vényjavaslathoz. (Felkiáltások a baloldalon : Tisz­teletlen volt a parlament iránt! Rendre!) HÓdy Gyula: Meg kell vonni tőle a szót, mint a hogy ő megvonta a magyar iskoláktól az engedélyt. Rojc Milán (folytatja és befejezi beszédét-). Elnök: Következik Surmin György kép­viselő ur! HÓdy Gyula : A távbeszélés nyilvános rendes tanára Zágrábban ! (Derültség balfelől.) Surmin György (horvátul beszél). Elnök (csenget): Figyelmeztetem a szónokot, hogy ne térjen el a tárgytól. (Élénk helyeslés és

Next

/
Thumbnails
Contents