Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-239

239. országos ülés 1907 deczember 9-én, hétfőn. 299 Ez mást nem jelenthet, mint egy biztosítást Ausztria számára olyan teherrel, a mely lényegesen megnehezítené, hogy ne mondjam, a mostani pénzügyi viszonyok mellett szinte lehetetlenné tenné az önálló jegybank felállítását, mert ők egyszerűen az előzetes tárgyalásnál tennék meg azon nehézségeket, a melyek lehetetlenné tennék, hogy ezen szerződés létrejöhessen. De azt vetette szememre gróf Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter ur, — és ezzel be is fejezem beszédemet — hogy milyen csekély mesgye választ el bennünket és milyen könnyen kapható volnék én — mondjak ugy, bár nem ezt mondta — egy tál lencséért arra, hogy én megszavazzam a kiegyezést is a bankkérdésben általam benyújtott határozati javaslat elfogadása ellenében. Erre nézve egy rövid megjegyzésem van. Azt mondhatnám, ha tréfálkozni akarnék, hogy én nagy betéttel játsztam kis eredménynyel szemben, és csodálatos, hogy jól játszottam, mert a játszmát mégis én nyertem meg. Felkínálkoztam arra, hogy megszavazom az egész kiegyezést, nem konzekvencziából és nem is logikai alapon, hanem azon jogethikai alapon, hogy ha pártom többsége azon nézeten volt, hogy ezen áldozatokat meg kell hozni egy jobb jövendő reményében, én is szenvedni akarok a párttal és meg akarom osztani bánatát is annak a pártnak, a melynek örömeiben busásan részem volt. Éz nem logika volt, t., uraim, hanem jogethika és politikai erkölcs. Én azonban megnyertem a játszmát; nekem nem kell megszavaznom ezt a kiegyezést, mert a magas kormány s gróf Apponyi Albert, a függetlenségi párt egyik minisztere, nem teszik meg azt a csekélységet, — szerintünk csekélység —• hogy beleegyeznének abba, hogy a függetlenségi párt elveinek és többségének megfelelőleg mondassák ki az, hogy az önálló jegybank előkészítését czélozza annak a parlamenti bizottságnak kiküldése. Nagyon kevés az, a mit kértem, de nem kaptam meg, t. barátaim. Én nem tagadom, hogy annak az embernek, a ki hosszú életén, küzdelmes pályáján át mindig egy párthoz tartozott, lehet szemére vetni, — lehet, hogy talán rosszkor is mondom, a mit mondok s talán élczelődésnek is teszem ki magamat — de nem szabad rossz néven venni egy függetlenségi párti embernek azt, hogyha őszintén, nyíltan hirdeti és vallja, hogy igenis, t. uraim, szivem melegével vágyakozom vissza az alá a zászló alá, a mely alatt elveinket mindig törhetetlen hűséggel szolgáltam és remélem, még használni fogok annak a zászlónak, a melyhez egész életemen át hűtelen nem lettem soha. De miután még az is lehetetlenné tétetett, hogy ott, a hol semmi megkötöttség nincs; a hol kötelesség lenne deferálni a függetlenségi pártnak, legalább ország és világ előtt egy határozati javaslattal hirdethesse, hogy ime, hozzáfogott elveinek megvalósításához: számomra, uraim, a konzekvenczia is nagyon egyszerű és világos. Néni követhetem azt, a mit a »Magyarország« egyik vezérczikkében mond, — rövid az egész, nem is szükséges felolvasnom szó szerint; így is, — hogy t. i. az önálló jegybankra való törekvés legyen a főjelszó ; tiporjunk el, ha kell, száz kormányt, száz parlamentet, de az önálló jegybanknak 1911 január 1-én megkell lennie. Hát én azon az állásponton vagyok, hogy kezdjük meg a munkát azonnal. Én nem várom azt a száz másik kormányt, hanem nem szavazom meg a kiegyezést ennek a kormánynak, a melyről tudom, biztosan tudom és állítom, hogy nem akarja megcsinálni 1911-ben az önálló bankot. (Ellenmondás a baloldalon. Fölkiáltások: Kossutli Ferencz meg akarja, és meg fogja csinálni!) Mondja meg itt a házban, s akkor én levonom ebből a konzekvencziát, és szivem egész melegével önök között fogok harczolni abban a táborban, a mely azt hiszi, hogy el fogja érni az ország önállóságát és függetlenségét. Addig azonban, mig ilyen tények állanak előttem, nem mondhatok egyebet, mint azt, hogy ezt a kiegyezést, a mely a függetlenségi párt összes elveit érinti, nem szavazom meg, hanem mély tisztelettel kérem a t. házat és különösen a függetlenségi pártot, hogy legalább azt a históriai emléket állítsa fel magának, hogy akkor, a midőn többségben volt, hozzájárult egy határozati javaslathoz, a melynek semmi más czélja és rendeltetése nincsen, mint az, bogy az önálló jegybank felállítását 1911-ben követeli és hirdeti a nemzet számára, mint a függetlenségi párt vívmányát. A kiegyezést nem fogadom el. Hencz Károly jegyző: Polit Mihály! Elnök: Szterényi József államtitkár ur személyes kérdésben jelentkezett szólásra, őt illeti a szó. Szterényi József államtitkár: T. ház! Méltóztassék megengedni, hogy személyes megtámadtatás czimén csak igen rövid időre vegyem igénybe a t. ház szives figyelmét. Nem engedhetem meg magamnak azt a luxust, a melyet megengedett magának Polónyi Géza t. képviselőtársam, hogy t. i. a vita során akkor, mikor az ország súlyos időbeli helyzetben van, hosszabb beszéddel vegyem igénybe a t. ház idejét, — reflektálandó a t. képviselő urnak tárgyilagos nyilatkozataira. Ennélfogva most csupán személyes vonatkozású nyilatkozataira kívánok nyilatkozni, fentartván magamnak, hogy a mikor a szerződések beczikkelyezésének kérdését fogjuk tárgyalni, és a mikor az ország több idővel fog rendelkezni, a t, ház kegyes engedelmével reflektáljak a t. kéjjviselő urnak egyéb nyilatkozataira is. Arra a személyes vonatkozású nyilatkozatra azonban, hogy én itt per procura gorombáskodtam volna vele, és arra az állítására, hogy 67-es észjárással kell itt 48-as argumentumokat leczá38*