Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-239

239. országos ülés 1907 deczember 9-én, hétfőn. 287 nemzetet a legkedvezőtlenebb, legsúlyosabb körülmények közt védelmezte, (ügy van !) Azt hiszem, hogy azok, a kik ezen súlyos váddal léptek fel a kormánynyal és a többséggel szemben, ezt a vádat nem igazolták kellően és nem tudták azt a helyes alapra fektetni és pedig azért nem, mert mi tulaj donképen az alkotmány és mi annak legfőbb elve ? Szerintem az alkotmány legfőbb elve az, hogy a szuverén nép akarata, az általános akarat érvényesüljön az állami akaratban. Már most mi a helyzet ? Á helyzet az, hogy a nép túlnyomó nagy többsége képviselőket küldött ide, a kik ebben a házban az óriási nagy többséget képezik. Sándor Pál: Nem ismerték a paktumot! Földes Béla előadó: Ezen óriási többségre támaszkodik a kormány, a mely az Ausztriával való gazdasági és forgalmi viszonyok rendezése czéljából törvényjavaslatot terjesztett a ház elé. A kormány látván azt, hogy a horvát obstrukczió következtében ezen törvényjavaslat tárgyalásával a kellő időben el nem készülhet, előterjesztést tett egy oly törvényjavaslat tárgyában, a mely elháritja azt a veszélyt, a melyet a kormány nem akar magára vállalni. Én azt hiszem, hogy a mikor az országgyűlés ezen törvényjavaslatot elfogadja, épen elősegíti az alkotmányt annyiban, a mennyiben lehetővé válik az általános akaratnak állami akarattá válása. Ennek az általános akaratnak megvalósítását egy fikczió akadályozza meg, tisztán csak partikuláris érdekekből, sőt nem is valódi partikuláris érdekekből, hanem csak partikuláris álérdekekből. (Igaz ! ügy van ! batjelől.) Ha tehát ezzel szemben a többség támogatja a kormányt és a törvényj avaslatnak törvényerőre emelkedését előmozditja, én ebben semmiképen se látok veszélyt az alkotmányra nézve, sőt ellenkezőleg, meg vagyok győződve, hogy ez a magyar és minden más állam alkotmányának szellemében történik, mert biztositja az általános népakarat megvalósulását. (Élénk helyeslés balfelől.) Már most történt itt egy hivatkozás az alkotmányosság szempontjából egy angol iróra, Diceyra, a ki nem is tárgyalja ezt a kérdést, hanem csak egy jegyzetben szól arról, hogy mi a nézete. Dieey nézete szerint az 1891. évi Irish Church-act az angol alkotmány szellemének nem felel meg. Ez először csak egyéni nézet, különben pedig ilyen eseteket épen Anglia történetében igen sokat találhat az illető felszólaló képviselő ur, én tehát inkább azt a tanácsot adnám neki, hogy irjon az alkotmányról ép olyan szép könyvet, mint Dicey, ott nyíltan mondja el a panaszát, hogy ezt a törvényjavaslatot alkotmányellenesnek tekinti, bár én azt hiszem, hogy azért gróf Apponyi Albert és •Kossuth Ferencz egészen nyugodtan fognak aludni. En azt hiszem, hogy azok az ellenvetések, melyek az alkotmányjog szempontjából tétetnek a javaslat ellen, nem állanak meg, nagyon gyenge alapra vannak fektetve. Már most más kategóriába tartoznak azok az ellenvetések, a melyek a törvényjavaslat tartalmára vonatkoznak. Megjegyzem azt, hogy a kormány és a többségben lévő pártok is sokkal szivesebben látták volna, hogy ha a szerződéses törvények kellő időben beiktattatnak. Ez a törvényjavaslat tulaj donképen semmi egyéb, mint a törvényhozó testületnek egy deklarácziója, hiszen jogszabályokat magában véve részletezve nem tartalmaz. Ez egy deklaraczió, a melynek értelmében a törvényhozó testület a kormánynak az eljárását ezen szerződések tekintetében jóváhagyja. A szerződések nem czikkelyeztetnek be addig, a mig a törvényhozó testület azokat nem tárgyalja és a törvénytárban sem jelenhetnek meg. Már most azt csak senki kétségbe nem vonhatja, hogy itt egy kényszerhelyzet áll fenn, a mely érvényesült magában a tárgyalásban, de érvényesült minden esetre magában a szerződések tartalmában is. Ez a kényszerhelyzet először abból áll, hogy már a kezdetnél, a mint már többször említve volt, a legerősebb fegyvere a magyar kormánynak és a magyar politikai életnek kezéből ki volt véve azáltal, hogy a külföldi szerződések következtében a vámrendszer életbeléptettetett. Kényszerhelyzet áll elő már most a tárgyalás folyamán is az által, hogy ezeket a szerződéseket minden esetre kívánatos, hogy deczember 31-én, illetőleg 1908 ]anuár 1-én életbeléptetni lehessen. De kényszerhelyzet és kedvezőtlen helyzet a magyar gazdasági politika szempontjából mutatkozik abban is, hogy mindenesetre ez előtt szemet hunyni lehetetlen, hogy Ausztriában, eltekintve egy messzebbterjedő mozgalomtól, az utolsó korszakban nagyon erősen izgattak Magyarország ellen és tudjuk, hogy az általános választói jog meghonosítása is részben arra szolgál, hogy kapjon a kormány oly erős parlamentet, a mely a magyar kiegyezéssel szemben erősen támogassa az osztrák érdekek keresztülvitelében. Erre vonatkozólag csak egyet vagyok bátor felhozni. Pl. a szocziáldemokrata pártnak Salzburgban 1904-ben tartott gyűlésében ilyen kifejezéseket használnak és olvasunk az osztrák-magyar viszonyra vonatkozólag : »von diesem Knechtschaftsverhältniss, von dieser Ausbeutung, die Ungarn an österreich verübt«, tehát hogy Ausztria rabszolgasági viszonyban van Magyarországgal szemben. Ilyeneket, tudjuk, nap-nap után ismételnek mindenféle osztrák táborban, a nemzetközi és a keresztény-szoczialisták táborában és ennek eredménye csak az, hogy hitelre találván a vádak, megnehezítik a tárgyalásokat Magyarországgal szemben. Ezzel a helyzettel tehát, az én nézetem szerint, számolni kell, mert, igaz, hogy maga a kormány sem állítja, hogy ez a legjobb szerződés, a melyet Ausztriával meg lehet kötni, azonban a fő kérdés mégis csak az, hogy mi a lényege — különösen a függetlenségi párt szempontjából — ennek a szerződésnek ? A függetlenségi párt, mint már voltam bátor egyszer hangsúlyozni — és erre az álláspontra helyezkedett a kormány és a magyar közvélemény