Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-239

28« 239. országos ülés 1907 deczember 9-én, hétfon. is — arra fektette a fősúlyt, hogy 1917-re biztosittassék a teljesen önálló gazdasági berendezkedés és hogy már most is lehetőleg önállóan rendeztessenek Magyarországon a viszonyok. Ennek csak természetes következménye volt az, hogy a mennyiben e tekintetben konezessziókat akartunk elérni, más téren viszont nekünk kellett az óhajok egy részét elejtenünk és kellett engedményeket tennünk. Hogy ez nem egészen közömbös dolog és nem hagyandó teljesen figyelmen kivül — a mint azt több oldalról és fájdalom, a háznak baloldalán ülő képviselők köréből is hangoztattak — azt csak két köriilménynyel bátorkodom beigazolni. (Halljuk ! Halljuk!) Az első az, hogy a mikor a magyar kormány csak a svájczi szerződés alkalmával halvány módon akarta jelezni, hogy az önálló gazdasági berendezésre akar áttérni, az osztrák miniszterelnök a Szél-Körber-féle egyezséget nyomban visszavonta; tehát már ez a csekély j ele annak, hogy Magyarország gazdaságilag önállóan akar berendezkedni, elég volt arra, hogy az egyezséget visszavonják ; a másik pedig szintén eléggé érdekes és jellemző dolog, (Halljuk! Haltjuk!) az t. i., hogy — a mint azt a tárgyalási jegyzőkönyvekből látjuk — az osztrák kormánynak képviselői még az utolsó perczben is felvetették a kérdést: vájjon nem lehetne-e mégis fenntartani a szövetséget ? És csak mikor a magyar részről egész határozottan kijelentették, hogy ez teljességgel lehetetlen, akkor nyugodtak ebbe bele. Hát én azt hiszem, ez is eléggé bizonyitja, hogy abban a különbségben, a mely szövetség és szerződés között van, alkotmányi és politikai szempontból, de meg az ország gazdasági önállóságának szempontjából is vivmányt ért el a kormány, (ügy van! a baloldalon.) a melyet kisebbíteni, leszállítani nem lehet. A kiegyezésnek egyes részleteire vonatkozólag itt megjegyzések tétettek a horvát felszólalók részéről is . . . Hammersberg László: Ne honoráld őket! (Felkiáltások a baloldalon: Nem kell vélük foglalkozni !) Földes Béla előadó : . . . és én ezen megjegyzések közül csak egyet vagyok bátor kiemelni, azt t. i., a mely a tegnapi ülés folyamán alkotmányjogi szempontból emlittetett itt fel és a mely összefügg azzal a kérdéssel, hogy mennyiben felel meg ez az egyszakaszos javaslat és az, a mit itt most a magyar országgyűlésen tapasztalni lehet, a parlamentarizmus követelményének ? Arra történt utalás, — talán Mazsuranics Bogoszláv képviselő nr volt az, a ki ezt mondta — hogy itt a magyar országgyűlés, a törvényhozás átadja, átruházza hatalmát a kormányra, már pedig ha egy kézben van egyesítve az exekutiva és a legiszlativa, ez annyit jelent, hogy akkor abszolutizmus uralkodik. Hát, kérem, ez nem áll. Különösen nem olyan államokban, a melyekben az a rendszer létezik, mely a parlamentáris kormányzat követelményeinek megfelel. Mert a parlamentáris kormányzatnak épen az a nagy érdeme és ez a fő jelentősége, hogy ott a törvényhozó és végrehajtó hatalom szorosan összefügg, a mennyiben a kormány tulajdonképen semmi egyéb, mint a törvényhozásnak legelőkelőbb bizottsága, (ügy van! a baloldalon.) Itt épen azáltal van biztosítva összhang és ez a nagy előnye ezeknek az alkotmányoknak, a melyek nemcsak egyszerű parlamentarizmust, hanem parlamentáris kormányzatot is ismernek, hogy ez így van. (Halljuk ! Halljuk ! balfélől.) Igen nagy jelentőséggel bírnak különösen a koaliczió és a függetlenségi párt viselkedése és jövője szempontjából azok a megjegyzések, a melyek tétettek ebben az irányban politikai tekintetben a függetlenségi párt múltjára és jövőjére vonatkozólag. (Halljuk! Halljuk!) Itt nagyon szélső irányok találkoztak, a mennyiben láttuk, hogy bizonyos tekintetben Hock János és Sándor Pál t. képviselő urak kezet fogva nagyon is erős kritikában részesítették a függetlenségi pártot, a koalicziót is. (Mozgás.) A képek egész skáláját adták elő, a mely kezdődött a lejtőnél és folytatódott a csőd, a mocsár és végül a teknősbékáig. (Mozgás.) Ezekben talál kifejezést a méltánylás, a melyet ők a függetlenségi párt számára fentartottak. (Mozgás.) A politikában is nézetem az, hogy az igazság előtt meg kell hódolni. Sándor Pál : Hódoljon meg ! Földes Béla előadó : Nem akarnék egyoldalú álláspontra helyezkedni, de azt mégis ki kell emelnem, hogy ez a megítélése a helyzetnek és a helyzet fejlődésének nem felel meg az igazságnak és pedig azért nem, mert a mennyiben a függetlenségi párt lejtője alatt azt értik, hogy most hamarjában nem valósithatja meg mindazt, a mit prograrnmjában részletesen kifejt, ehhez sok szó fér. Sándor Pál : Fejérváry is ezt mondta : Lassan, lassan! Földes Béla előadó : A mi ezt illeti, ugyanis erre vonatkozólag bátor voltam jelentésemben is utalni példákra, a melyek mutatják és igazolják, hogy nem is lehetett azt várni, különösen oly körülmények közt, a mikor a különböző pártok koaliczióban egyesültek és ennek idejére programmuk részletes és külön-külön megvalósításáról le kellett mondaniok. (Halljuk ! Halljuk !) De nem is az a legfontosabb, hanem legfontosabb az, hogy az én meggyőződésem szerint (Halljuk ! Halljuk !) a támogatást, a melyben a függetlenségi párt programmja részesült az országban a választók túlnyomó többsége részéről, nem a programm egyes pontjaira vonatkozik, a melyek egy részét nagyon jól tudjuk, hogy a nagy tömeg nem is érti meg, hanem annak a politikai tartalmávalfügg össze és azzal, hogy mindenesetre az a párt, a mely évtizedeken keresztül itt a kormányt alkotta és az ország ügyeinek vezetését bírta és gyakorolta, hogy ez a párt erkölcsileg alacsony fokon állott és tulaj donképen egy hatalmi és érdekszervezet és szövetkezet volt, (Igaz! ügy