Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-237

272 Tál. országos ülés 1907 deczember 7-én, szombaton. függetlenségi pártjának kezében olyan hatalmas fegyver volt. Erre vonatkozólag csak röviden idézem gr. Apponyi Albertnek különben nagyon tapsolt beszédjéből azt a részt, a mely erre vonatkozik. Azt mondja ugyanis gr. Apponyi Albert (olvassa) : »Kifogásolták közjogi szempontból a törvényjavaslat alakját, azt t. i., hogy több sokféle részleteket tartalmazó ügy jóváhagyása egy szakaszban kéretik a háztól, kifogásolták ezt a házszabályok és nem tudom miféle általános törvényességi szempont erejénél fogva. Hogy a házszabályok itt mit keresnek, azt nem vagyok képes belátni. A házszabályok arra nézve intézkednek, hogy a ház az eléje terjesztett javaslatokat miként és mi módon tárgyalja, hogy a többség döntési joga a vitatkozási szabadság milyen fokú megnyilvánulásával ós tiszteletben tartásával essék meg, de arra nézve, hogy a törvényhozás a maga szuverén jogát milyen ajkban gyakorolhassa, hogy minő javaslatok terjesztessenek ide a ház elé és minők legyenek itt határozaterőre emelendők, a házszabályok a dolog természete szerint nem is i ntézkedhetnek.« T. képviselőház! A házszabályoknak azért van nemcsak Magyarországon, hanem a világ minden művelt államában olyan nagy szerepe, mert nemcsak azt tartalmazzák, a mit a t. szónokok oly nagy emfázissal hangoztatnak, hogy alkotmánygarancziát képeznek, hanem azért is, mert az igazi j^arlamentárizmusnak letéteményesei. A parlamentarizmusnak legmagasztosabb elvei a házszabályokban vannak lefektetve. Egy hang (balról): Ez nem tartozik a kiegyezéshez ! Pop Cs. István: Csak azért akarom kimutatni, mélyen t. képviselőtársam, hogy igenis az emiitett eljárás a házszabályokba ütközik, mert ezek a házszabályok nemcsak alkotmánygarancziát képeznek, hanem egyúttal a parlamentarizmusnak és a törvényességnek is garancziái. Mit fog gondolni az az egyetemi hallgató, a ki olvassa majd, hogy gróf Apj>onyi Albert kicsinyli a házszabályokat, holott volt idő, a mikor azt mondotta, hogy abban vannak lefektetve alkotmányinak leghathatósabb garancziái? Igen veszedelmes preczedens volna, ha a jogászvilág ezt elfogadná. Kossuth Ferencz kereskedelmi miniszter ur egyszerűen beismerte, hogy az igazi, helyes alkotmányos felfogással az ilyen eljárás össze nem egyeztethető, azonban azt mondta, hogy rendkívüli körülmények közt rendkívüli eszközök kellenek. Azután vagyok bátor foglalkozni az általam annyira tisztelt előadó ur azon kijelentésével, hogy ilyen törvényeink vannak. Nem engedhetjük meg szó nélkül, hogy kimenjen a világba, hogy volt valaha valamely parlamentben ilyen eljárás. Azokra a törvényekre vonatkozólag, a melyeket ő felhozott, Goldis László t. barátom kimerítően nyilatkozott, azokra tehát, hogy ismétlésekbe ne bocsátkozzam, nem reflektálok. Azonban szíves volt hivatkozni az angol alkotmányra, és én, a mióta ezt az okoskodást hallottam, kerestem az összes könyvekben, a melyek az angol alkotmánynyal foglalkoznak ós egyetlen egy preczedenst sem találtam arra vonatkozólag, hogy akadt volna képviselőház vagy kormány, a mely tárgyalás alá nem is bocsátott törvényjavaslatokról egyszakaszos törvényjavaslatot fogadott volna el és annak segítségével emelte volna törvényerőre a le nem tárgyalt és tárgyalás alá nem is vett törvényjavaslatokat. T. ház! Aggályaimat és indokaimat, a melyeket az alkotmányosság szempontjából ezen egyszakaszos törvényjavaslat ellen táplálok, ennyiben terjesztettem elő. Áttérve a kiegyezés érdemére, mikor azt kérdezték, hogy milyen ez a kiegyezés, a válasz az volt, hogy rossz. Maga a függetlenségi párt elismerte ezt, sőt súlyos aggodalmai voltak vele szemben. Súlyos aggodalmai voltak gr. Apponyi Albertnek is, a ki azt mondta, hogy a kvótaemelés mint erkölcsi és anyagi teher, mint nyűg fekszik ezen a kiegyezésen és kiséri minden mozzanatát. Azt hiszem, hogy a koaliczió, de különösen a függetlenségi párt erre a müvére nem fogja felírhatni: exegi monumentum aere perennius, regalique situ piramidum altius. Meg vagyok győződve, hogy erre a ténykedésére sohasem fog büszkeséggel hivatkozni. A midőn itt kérdeztük, hogy miért olyan rossz a kiegyezés, minden oldalról kaptunk felvilágosítást. A legkedélyesebb volt a miniszterelnök ur, a ki szíveskedett azt mondani, hogy nagyon rossz partnerei voltak a kiegyezésnél. Valószínűleg a rossz partnerek alatt nem érthette a koalicziót és igy akkor csak minket, nemzetiségieket és a horvát testvéreket érthetett. A kereskedelmi miniszter ur azonban sokkal őszintébb volt és azt mondotta, hogy gazdasági és geográfiai szempontok voltak irányadók. T. képviselőház! A miniszterelnök urnak igen röviden válaszolok. 0 azt mondja, hogy nagyon rossz jmrtnerei voltak. Én erre azt mondom, hogy azok, a kiket ő partnereknek szupponált, nem voltak invitálva a játszmához. Sem a nemzetiségekre, sem a horvátokra nem appellált, hogy ebben a harczban vállvetve adjunk neki segédkezet, hogy Magyarország gazdasági előnyöket csikarjon ki Ausztriától. Szunyog Mihály: Mert hamisan játszanak, azért nem invitálták! Lányi Mór: És mit feleltek volna ? Pop Cs. István: Megmondom, hogy mit feleltünk volna. Még a nyár folyamán, a mikor a t. koaliczió részéről azokat a vádakat röpítették felénk, hogy ezek mindent megszavaznak, megszavazzák a kvótaemelést, létszámemelést, hud-