Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-237

2J7. országos ülés 1907 deczember 7-én, szombaton. 273 getet, kiegyezést, szóval mindent, akkor nyilatkozott egyik igen t. barátunk, Goldis László, a ki azt mondotta, hogy akkor, a mikor a magyar kormány Ausztriával megy szembe, hogy Magyarország részére gazdasági előnyöket szerezzen, vállvetve állunk mellé és mellette fogunk állani mindvégig. (Zaj a baloldalon). Elnök: Csendet kérek! Pop Cs. István : T. képviselőház ! Miután nem lettünk a játszmához invitálva, azt hiszem, nem tartozunk felelősséggel sem, De ón, t. ház, nem ilyen könnyű argumentumokkal akarom kimutatni, hogy mi az igaz, hanem a Magyarországon létező valódi állapotokkal akarok érvelni. A valódi állajDotok pedig azt mutatják, hogy Magyarországon mindig és minden körülmények között nagy a pauperizmus, Magyarországon minden és mindig ugy volt berendezve, hogy önkénytelenül a pauperizmus felé hajtatik az ember. Voltak a magyaroknak igen nagy _ emberei, a kik tanácsokat adtak, miként lehet Magyarországot nagygyá tenni. Szunyog Mihály: Mintha ez már nem tartoznék a tárgyhoz! Pop Cs. István: Én azt hiszem, hogy az agrár politika talán csak a kérdéshez tartozik, mert hiszen ha azt akarjuk, hogy valaha Ausztriával szemben erősek legyünk, akkor kell, hogy rámutassunk azon hibákra, a melyek gyengékké tettek bennünket, hogy legalább a jövőben erősödjünk meg. Meg vagyok győződve, hogy engem ugy sem fog többé megkérdezni a t. ház 1917-ig, hogy milyen véleményen vagyok ezekről a kérdésekről, és különösen Ausztriához való gazdasági helyzetünkről. Már pedig az én választóim megkövetelik, hogy kimutassam, mi itt a baj, miért vagyunk mi gyengék és hogyan lehetnénk erősek. Gróf Széchényi István még ezelőtt 78 évvel megmondotta a magyarságnak és megmondotta egész Magyarországnak, hogy mit kellene tenni, hogy gazdag, erős, független és önálló lehessen. Azért hivatkozom e nagy elmére, mert amit ő akkor hetvennyolcz évvel ezelőtt állított, ugyanaz ma is fennforog. Kérdi, miért vagyunk szegények, és azzal válaszol, hogy azért, mert többet költünk, mint a mennyi van és mert a mi van, nem tudjuk megbecsülni. Mikor Magyarország szomorú gazdasági viszonyairól elmélkedik, azt mondja (olvassa): »Hogy pedig általában mi ugy sem bírjuk magunkat, mint a hogy hitelünk nem léte mellett is birhatnók, ennek még egyéb okai is vannak. Mindenekelőtt ritkán tudjuk tisztán, mi a vagyonunk, és igy közönségesen abban csalatkozunk, hogy jobban véljük birni magunkat, s ahhoz képest élünk is. Nincs továbbá jószágunk javításában szisztémánk. Vagy mindegyre javítunk, s szép s nagy jövedelmünk mellett mindig pénzben szűkölködünk, életünk nagy részét ugy töltjük, mint egy vándorló mesterlegény, vagy KÉPVH. NAPLÓ. 1906 1911, XIV. KÖTET. pedig egyszerre minden óietgyönyörűségben akarván részesülni, jószágunkat a helyett, hogy jobbitnók, inkább rontjuk s oly állapotba hozzuk, hogy jövedelmünk végre mintha kiszáradnának, elmaradnak, kívánságaink pedig azonban napról-napra nőnek.« Azért olvastam fel e nagy elme tanácsait, mert, ha ezt vettük volna irányadónak, akkor nem tárgy álcánk most sem az önálló vámterületről, sem az önálló nemzeti bankról. Ugyancsak ebben a régi művében, a melynek igazságai ma is fennállanak, a latifundiumok ellen kel ki Széchenyi és azt mondja, hogy a gazdag paraszt teszi a gazdag földesurat és azt a tanácsot adja minden földbirtokosnak, hogy inkább lásson betelepített helyeket, mint lakatlan pusztákat. Nem volt szocziáldeinokrata és mégis tiltakozott már 78 évvel ezelőtt a latifundiumok ellen, a melyek úgyszólván pauperizálják ezt az országot, és lehetetlenné teszik a fejlődést. Egy hang (a baloldalon): Odaadják-e önök is saját birtokaikat ? Pop Cs. István: Odaadjuk. Azt a jó tanácsot adja 1830-ban a magyarságnak, hogy állítson önálló bankot. Azt mondja (olvassa) : »Nemzeti bank által százszor több jót tennénk, mint kórházak s egyéb ilyetén gondviselő intézetek felállítása által; ámbár azoknak is maguk sorában valaha elő kell jönni, s lábra kajmi.« Nem tartozik ide annak a megvitatása, mit és mennyit tett Széchenyi István, de azt hiszem, hogy ha minden magyar ember annak, a mit ő tett, legalább egy ezred perczentjét tenné meg, akkor szabad, független és gazdag ország volnánk. Endrey Gyula: Ebben az egyben.igaza van. Pop Cs. István : Tárgyilagosan akarom kimutatni, hogy nem időnként felmerülő inczidens, hanem a dolgok mélyének kutatása győzött meg bennünket arról, hogy ha komoly szándékuk ezt az országot boldoggá és nagygyá tenni, akkor dolgoznunk, munkálkodnunk kell. Ne méltóztassanak azt mondani, hogy nem reflektálnak sem reánk, sem a horvátokra. Lányi Mór: Nem mondotta senki. Pop Cs. István : Igenis, az ország lakosságának nagyobb részét tevő népeket nem lehet kizárnunk, ha azt akarjuk, hogy ezt az országot erőssé és boldoggá tegyük. Azután mi a további mizéria ? Engedtessék meg nekem, hogy egy oly kérdésről beszéljek, a melyhez értek. Mert ez az én témám. Egy hang (balfelől) : Eddig arról beszéltél, a mihez nem értesz ! Pop Cs. István : Szívesen alávetem, magamat a kritikának is, bár nem követem a t. közbeszóló képviselőtársam Ízlését. 1848-ban történt a földbirtok felszabadítása . . Egry Béla : Ez csak nem tartozik a tárgyhoz ! Elnök: Kérem a képviselő urat, tessék a tárgyhoz szólni, vagy, ha el akar a tárgytól térni, tessék a ház engedélyét kikérni. 35