Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-237

SS7. országos ülés ÍM , fog jönni újra egy megváltó nemzeti kormány és 1917-től megint meg lesz ujitva a közös vámterület 1927-ig. Én tehát nem vagyok abban a helyzetben, hogy ezt a kiegyezést elfogadjam és magamévá tegyem, hanem azon az állásponton vagyok, a melyet elfoglalt a függetlenségi és 48-as párt vezére Kossuth Ferencz a mostani kereskedelemügyi miniszter ur, a ki 1899-ben a képviselőházban az 1899: XXX, t.-cz. tárgyalása alkalmával, a mikor többek közt a következő kijelentést tette (olvassa): »Pártom, a függetlenségi és 48 as párt nevében sajnálatomat és helytelenítésemet nyilatkoztatom ki azért, hogy a kormány alkudozni ment Bécsbe. Erre az alkudozásra nem volt ok, mert önrendelkezési jog alapján határozván az ország, mihelyt alkudozik, nem rendelkezik önállóan. Abba az osztrákoknak nincsen semmi beleszólása, hogy miként rendelkezik Magyarország önállóan.« Igaza van Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszternek, de ha igaza van, akkor tisztelettel kérdem, hogy ezen szerződésnek nevezett vámszövetségi javaslat XXV- czikkénél miért nyugodott bele, hogy a XXY. czikkbe a következő rendelkezés vétessék fel: »Legkésőbb az 1915-ik év elején a két állam között a vámés kereskedelmi viszonyok 1918. január 1-étől kezdődő szabályozására nézve tárgyalások inditandók meg.« Tehát parancsolóan rendelkezik ez a szerződés, hogy meg kell indítani a tárgyalásokat, akár tetszik, akár nem. Pedig épen a kereskedelemügyi miniszter ur volt az, a ki ezelőtt 8 évvel azt mondta, hogy Ausztriával még tárgyalásokba bocsátkozni se szabad, mert Ausztriának beleszólása nem lehet a mi önrendelkezési jogunkba! Én, t. képviselőház, ez év november 1-én, halottak napján pártomnak egy küldöttségét vezettem a budapesti Kerepesi-temetőbe, hogy megkoszorúzzam Kossuth Lajos sírját. Ott a sir előtt fogadalmat tettem és tettünk mind, hogy azt az örökséget, a melyet Kossuth Lajos hagyott a magyar népre és a melyet ma elfecsérelnek azok, a kik az ő elvei letéteményesének hirdetik magukat és a melyet megtagadnak lépésről lépésre, mikor kiszolgáltatják Magyarországot ugy a közjogi, mint a gazdasági téren Ausztriának, a kik habár többséget alkotnak, nem tesznek komoly lépést sem arra, hogy a vámközösséget megszüntessék, sem arra, hogy az önálló nemzeti bankot 1910-re felépitsék és sem arra, hogy azt a gyalázatos megterhelést, a kvótát megsemmisítsék, hanem a hozzájárulási arányt még inkább emelik: azt az örökséget mi nem fecséreljük el, hanem megtartjuk és harczolni, küzdeni fogunk Magyarország önállóságáért és függetlenségéért. (Zaj balfelöl.) Épen ebből a szempontból ezt az előttünk fekvő kiegyezést, illetve szerződést el nem fogadom, azt visszautasítom és kérem a t. czember 7-én, szombaton. 271 képviselőházat, hogy méltóztassék következő indítványomat elfogadni r »A képviselőház utasítja a kormányt, hogy a kölcsönös kereskedelmi és forgalmi viszonyoknak az 0 felsége uralkodása alatt álló többi országokkal való szabályozása tárgyában az 1907. évi október hó 8-án kötött szerződés IV. czikkéhez pótlólag javaslatot terjeszszen elő, a mely szerint, ha a közös külügyminiszter a magyar kormány felhívására a külföldi államokkal kötött kereskedelmi szerződéseket nem mondaná fel, akkor jogában áll a magyar kormánynak az illető szerződéseket egyoldalúan felmondani. « Elnök: Szólásra ki következik? Szene-Királyi Zoltán jegyző : Pop Cs. István! Pop Cs. István: T. képviselőház! Midőn az u. n. egy szakaszos törvényjavaslathoz én is felszólalok, teszem ezt nemcsak azért, mert az olyan eljárás ellen, a milyen az, hogy tárgyalás alatt nem is állott törvényjavaslatok felett egy önálló 1. §-os törvényjavaslattal akarnak dönteni, aggodalmaim vannak, mert az ilyen eljárás határozottan az alkotmányba és a házszabályokba ütközik. De teszem ezt t. képviselőház azért is, mert hogyha a kiegyezési törvényjavaslatok a házszabályok rendje és módja szerint tárgyaltatnak is, akkor sem volnék abban a helyzetben, hogy azokat megszavazzam. Azon eljárás ellen, hogy mi fontos törvényjavaslatokat ily módon emeljünk törvényerőre, igen kimerítően, a jogtudomány erős fegyvereivel ellátva küzdött Polónyi Géza, a koaliczió volt igazságügyminisztere. Igen kiváló jogászi elmék kimutatták, hogy ez az eljárás nemcsak az alkotmányba, de a házszabályokba is ütközik. Ezt az eljárást védelmébe vette a kereskedelemügyi miniszter ur ós az általam nagyrabecsült és tudós előadó ur is igyekezett ezt a szépséghibát valahogyan mentegetni, de a legharcziasabban és a házszabályok értékének úgyszólván lekicsinylésével védelmezte ezt az eljárást gr. Apponyi Albert, a ki azt mondotta, hogy a házszabályok az ilyen egyszakaszos eljárásnak nem derogálhatnak, az ilyen eljárás a házszabályok értelmében helyes és jogos. T. képviselőház! Engedtessék meg nekem, minthogy ezen kérdést felette fontosnak tartom és azt már igen sokan tárgyalták, hogy kimutassam, hogy a kitűnő, világhírű szónoknak nincs igaza, mikor igy nyilatkozik a házszabályokról, nincs igaza akkor, a midőn a házszabályokról ugy nyilatkozik, mint egyszerű cinozuráról vagy direktíváról, a melyet tanácskozásainkban kell, hogy szem előtt tartsunk. Gr. Apponyi Albertnek ezen kijelentését fontosságánál fogva fel fogom olvasni, hogy kimutassam, hogy mennyire ellenkezik nemcsak a parlamentarizmussal, hanem ezeknek a házszabályoknak a szellemével is, a mely egykoron épen gr. Apponyi Albertnek és a koaliczió