Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-237

270 237. országos ülés 1907 deczember 7-én, szombaton. a rendelkezése tiszta és világos, még a nem jogászok is megértik belőle azt, hogyha 1903ban Ausztriával a vámszövetséget Magyarország megkötni nem tudta volt, akkor azontúl kereskedelmi és vámszerződéseket magyar kormánynak, magyar országgyűlésnek a vámkülíölddel kötnie nem lett volna szabad. Mégis mi történt? Az, hogy bár a vámszerződés máig sem jött létre Ausztriával, mégis megkötötték 1906-ban, beczikkelyezték márczius 8-ikán pl. a Svájczczal kötött vám- és kereskedelmi szerződést és megczáfolta ezzel az egész törvényhozás, ezen törvény rendelkezéseit. Lányi Mór: A megelőző kormány ! Mezőfi Vilmos: Azt mondja a t. képviselő ur, hogy nem ez a kormány szegte meg, hanem az u. n. darabont-kormány. Hát hol a bíztositék arra, hogy majd 1915-ben, mikor ezeket a szerződéseket a vámkülfölddel fel kell mondani, •— 1915 előtt 12 hónappal, mint a svájezi kereskedelmi szerződés mondja, mert ha fel nem mondatik, akkor automatikusan meghoszabbittatik a Svájczczal kötött szerződés mindig egy esztendővel — hol a biztosíték arra, hogy majd akkor nem akad egy ujabb darabont-kormány, a mely nem fogja ezeket a szerződéseket felmondani, mi által újra kényszerhelyzet előtt fogunk r állani ? (Zaj.) Én tisztában vagyok avval, hogy az előttünk levő kiegyezési törvényjavaslat, vagyis a szerződés negyedik ezikkelye parancsolóan azt mondja: »01yan uj szerződéseknek tárgyalását, megkötését, stb., a melyek a két állam kormánya közt létesítendők, a közös külügyminiszter eszközli; és tovább mondja »ba pedig az egyik szerződő fél a felmondás jogát igénybe akarja venni, akkor a külügyminiszter az egyik kormány felbivására az illető szerződést felmondani tartozik.« Hát hol a biztosíték arra, hol a szankcziója annak, hogy a közös külügyminiszter, ha értesíteni fogja is őt a törvényhozás arról, hogy a külfölddel kötött vám- és kereskedelmi szerződéseket fel akarja mondani azért, hogy az önálló vámterületet életbeléptesse, ezen kötelességének eleget is fog tenni? Hiszen a múltban tajjasztalhattuk, hogy a magyar törvényhozás akarata semmit sem jelentett Bécs akaratával és elhatározásával szemben. És ha tekintetbe veszszük azt, hogy az osztrák császár az általános választói jog alapján egybegyűlt osztrák parlament megnyitásának trónbeszédében a következőket mondta (olvassa): Ugy politikailag, mint gazdaságilag nagyfontosságú volna, ha a két állam közti viszony a régi formában a lehetőség szerint alkalmazva rendeztetnék és helyeztetnék szilárd alapra; minden körülmények között az lesz a vezető gondolat, hogy az évszázados közös sors által megszentelt, a j>ragmatika szankczió által összefűzött és a két állam közt bevált politikai köteléket sértetlenül tartsuk fenn későbbi nemzedékek részére, épen azért gazdasági szempontból is a két államnak biztosított autonóm jogok sérelme nélkül kell elkerülni minden olyan meglazulást a viszonyban, a mely esetleg a jövőben a pragmatikai közösség szempontjából aggályos volna«, — ez azt jelenti, hogy az osztrák császár, az osztrák uralkodóház ragaszkodik Magyarországnak és Ausztriának nemcsak politikai közösségéhez, de gazdasági közösségéhez is. Hol a biztosíték arra, hogy a külügyminiszter, a ki legfőbb urául a császárt ismeri, a magyar törvényhozás akaratának majd kellő időben eleget fog tenni? Csak egyetlenegy alkotmányos fegyverünk van a közös külügyminiszter esetleges ellenkezésével szemben és ez az 1848: III. t.-cz. 33. §-ába lefektetett vád alá helyezési indítvány. De hogy ez mennyit ér, azt tapasztaltuk a Fejérváry-kormány vád alá helyezésének ügyénél. Egry Béla: Ez nem tartozik a tárgyhoz! Elnök: Kérem a képviselő urat, szíveskedjék a tárgynál maradni. Mezőfi Vilmos: De a közös miniszterekre nem vonatkozik az 1848:111. t.-cz. 33. §-a. Ezekre vonatkozik az 1867 : XII. t.-cz. 50. §-a, a mely a következőket mondja: (olvassa): »A mi a közös minisztérium felelősségét és annak módját illeti: mindenik bizottságnak joga leend oly esetekben, midőn az alkotmányos törvények megsértése miatt szükségesnek látja, a közös minisztériumnak vagy e minisztérium egyes tagjának jjerbefogását indítványozni s ezen indítványát írásban a másik bizottsággal is közölni. Ha a perbefogást mindenik bizottság elhatározza, vagy ha az, az eltérő vélemények miatt a fentebbiek szerinti szavazó-ülésben többséggel elhatároz tátik : e határozat azonnal jogérvényesnek tekintendő.« Hát kérdem: ki hiszi azt, hogy majd az osztrák delegáczió a közös külügyminisztert valaha vád alá fogja helyezni azért, mert az a magyar törvényhozás, a magyar delegáczió akaratának eleget nem tett és nem bontotta fel kellő időben a vámkülfölddel kötött kereskedelmi szerződéseket ? Szóval, ennek a kiegyezésben lefektetett rendelkezésnek, hogy a külügyminiszter köteles felmondani a vám- és kereskedelmi-szerződéseket, ha az egyik szerződő fél erre felszólítja, szankcziója, biztositéka nincs és félek tőle, hogy 1917 előtt meg fog újulni az a komédia, a melyet végignéztünk néhány évvel ezelőtt, hogy újra jön majd egy Bécscsel ellenzékeskedő törvényhozás, az engedetlen törvényhozásra rászabadítanak egy darabont-kormányt, a darabont-kormány meg fogja kötni B,' külfölddel a vám- és kereskedelmi szerződéseket, kényszerhelyzet elé állítja majd megint Magyarország törvényhozását és akkor, mikor a »mondhatlan szenvedések* korszakát megelégelték, zöld ággal, nemzetiszínű lobogókkal