Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.
Ülésnapok - 1906-237
268 237. országos ülés 1907 deczeinber 7-én, szombaton. és az osztrák selejtes árukat a nyakukra küldeni. És ime, ezt a kívánságot és könyörgést azzal honorálja a kormány, hogy nem csak ezt nem tiltja meg, hanem nyíltan megengedi azt — a mi eddig még egyetlen kiegyezési törvényben sem volt benn, — hogy az osztrák gyárosok és iparosok utazói községről-községre járhassák Magyarországot és elszedhessék a magyar kisiparosok orra elől a megrendeléseket. Ha ez nem jelenti a kisiparosok csődjét, akkor igazán nem tudom, hogy mit jelent a csőd fogalma, T. ház ! Szterényi József államtitkár ur okos ember; jóindulatát a kisiparosok iránt kétségbevonni nem akarom, sőt a midőn ugyancsak Pécsett elmondott beszédét idézem, azt hiszem, hogy szolgálatot teszek neki. Pécsett Szterényi József államtitkár ur a kisiparosok vagyis az ipartestületek kongresszusán a következőket mondta (olvassa) : »Érinteni kívánom még pár szóval a vásárügyet. Azon bajok közt, a melyek a kisipar hanyatlását okozták, igen nagy szerepe van a mi tulságra hajló vásárügyünknek. Az az iparos, a ki messze vidékről elmegy, egyrészt többet költ azon a vásáron, mint a mennyi jövedelme abból van, másrészt a maga iparos- és kereskedőtársait korlátozza a maguk üzletében, a nélkül tehát, hogy magának haszna volna belőle, kárt okoz amazoknak.« Az államtitkár ur helyesen mondja, hogy Magyarországon az iparosok egymást is rontják azzal, hogy igen sok a vásár. A mint mondja, 1467 községben 5415 országos vásár van. És mit tesz Szterénjd államtitkár ur, a ki részt vett az Ausztriával kötött vám közösségi szerződés előttünk fekvő javaslatának megbeszélésénél ? Azt teszi, hogy a kiegyezés 15. czikkébe szószerint a következő passzust vétette be (olvassa) : »Az egyik állam polgárai, továbbá a vásári forgalomra nézve a másik állam polgárai a belföldiekkel teljes egyenjogúságot fognak élvezni.« Tehát rászabadítja a vásárokra is az osztrák iparosokat, az osztrák vigéczeket és az osztrák gyárosoknak selejtes áruit. Hogy a magyar iparos nem fog Ausztriába menni vagy nagyon kevés oly nagy- vagy kisiparosunk van, a kinek ott vásári fogyasztója volna, azt hiszem, az kétségen kivül áll; de hogy az osztrák gyárosok és iparosok el fogják most már árasztani Magyarország valamennyi vásárát, ez szintoly kétségtelen. Ez újra rettenetes csapás lesz Magyarország kisiparára. Higyjék ezt el a képviselő urak, és ha nekem nem hiszik, szíveskedjenek megkérdezni választókerületük kisiparosaitól, hogy mit szólnak a kiegyezési szerződés eme szakaszához. Egy hang (balfelől) : örülnek neki! Az enyémben legalább örülnek ! (Zaj.) Mezőfi Vilmos: Ezt mondja meg odahaza a kisiparosainak ! Egy hang (a közéfen) : Frázisok! (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Mezőfi Vilmos: Mélyen t. képviselőtársam, ha valaki, mint én, adatokat sorol fel, akkor nem lehet azt mondani, hogy az frázis. Szterényi József államtitkár ur az önálló vámterületről különben a pécsi kongresszuson a következőket mondotta (olvassa): »A gazdasági önállóságról is, a melyre az önök t. elnöke czélzott, áll az, hogy arról nem beszélni kell, ezt meg kell csinálni. Es legyenek meggyőződve, t. uraim, hogy az a kormány, a mely vállalkozott arra a nagy nemzeti munkára, a melyet végez ebben a históriai momentumban, a melyben a velünk évszázados állami szövetségben lévő szomszédes államban a 1917-ig terjedő kiegyezés iránt a szerződés alapján tárgyalásokat folytat és teljes tudatában van annak, mivel tartozik az országnak, mi az, a mit tehet és tennie kell és mi az, a mit nem szabad tennie. A mi az ország érdekében áll, azt meg is fogja tenni, a mit az ország érdekei nem engednek meg, arra nem fog vállalkozni. Az a kiegyezés, a melyet majd kötendők leszünk, a tízéves időszak nyugodt gazdasági fejlődését biztosítja, ezt az időszakot ki kell használnunk az erősödésre nem harczi okokból, hanem érdekeink biztosabb megvédése czéljából« stb. Egyszóval az önálló vámterületről nem beszélni kell, hanem azt meg kell csinálni. Hát az önálló vámterületről ime bemutattam, hogy az igen t. államtitkár ur és ez a kormány miként csinálta meg. Sőt van ugyancsak a kiegyezésnek ] 7. czikkében egy igen érdekes rendelkezés, a mely ezt még jobban megmondja (olvassa.)-. »A két állam területeinek egyikében dívó nyelvnek árujegyen való használata még, ha az áru nincsen is származási helyének megjelölésével ellátva, nem fog az áruk származása tekintetében megtévesztésre alkalmasnak tekintetni és ez okból az árujegytől nem fog az oltalom megtagadtatni.* Mit tesz ez ? Azt teszi, hogy ha Przemyslben, Lembergben vagy Brünnben valamelyik gyárosnak eszébe jut valamely iparczikket gyártani és abba belevésetni magyar nyelven: Nyelvében él a nemzet vagy: Éljen Kossuth Lajos! vagy: Éljen a 48-as függetlenségi párt, s ezt százezrével szállítja ide . . . Markos Gyula: Éljen a szakszervezet! Mezőfi Vilmos: . . . akkor erre a megtévesztésre, erre a nyilvánvaló csalásra, hogy azt higyje a magyar fogyasztó és vevő publikum, hogy magyar gyártmány az, a mi Przemyslben készült és hogy a magyar publikum ezt az osztrák gyártmányt megvegye: erre ad alkalmat és felhatalmazást ez a kiegyezési szerződés és így védi meg Magyarország kis- és nagyiparának érdekeit. Kérem az igen t. képviselő urakat, a kik ma is viselik a tulipán-jelvényt, a melynek értelme igen szép, mert értelme nézetem szerint az, hogy a magyar ij>art támogassuk, gazdaságunkat, függetlenségünket és önállóságunkat erősítsük:
