Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-237

$37. országos ülés 1907 deczember 7-én, szombaton. 265 alkut kötött és másutt vett birtokot. De kétségtelen, hogy ezen rémületes nagy szaporodásban sok ezer olyan birtokátirás is van, hol a gazda kénytelen volt birtokát átiratai, ha az árveréstől meg akart menekülni. Mert a következő adatok viszont azt bizonyítják, hogy 1891-től 1895-ig terjedő időközben évenlánt átlag 15.000 földbirtok árvereztetett el Magyarországon. 1896-tól 1900-ig, tehát a második öt évi időszakban átlag esztendőnkint 18,000 földbirtokot árvereztek el, 1900-tól 1903-ig pedig évenkint 21,000 birtokot, mig 1904-ben és 1905-ben már 22—23 ezer birtokot árvereztek el. El kell ismernünk, hogy ezek rémületes adatok. El kell ismernünk, hogy a mely országban ez lehetséges, a mely országban évről-évre igy nő a birtok átirások és az elárverezett birtokok száma, a hol évről-évre ennyire szaporodik a birtoktalanok száma, lehetetlen, hogy abban az országban a mezőgazdaságot az a másik ország, a melylyel vámközösségben élünk, támogatta, előbbre vitte, erősítette, vagy fejlesztette volna. Hogy meggyőzzem a t. képviselőházat, hogy ezekből az elárverezésekből nagyon kis rész jut a nagybirtokra és a középbirtokra, hanem óriási zömében a kisbirtokot, a kis parasztgazdát, ennek az országnak tehát legerősebb, sőt egyetlen fentartó elemét sújtja, mert a parasztság nélkül ez az ország egy napig sem állhatna fenn, egy napig sem lehetne el a kisgazdák tömege nélkül; ennek bizonysága az, hogy az árverezéseknél dobra került ingatlanok átlagos értéke volt 1896-ban 1654 korona, 1901-ben 2375 korona, 1903-ban pedig — a mely esztendőben 21.000 birtokot árvereztek el — egy földbirtoknak átlagos értéke 2490 korona volt. Ezek a növekedő számok azt bizonyítják, hogy a törpe parasztgazdáknál kezdődött, de már eljutott a romlás a kisgazdákig, a középparaszt birtokig és már a nagyobb parasztbirtokok is belekerültek a pusztulásba. Endrey Gyula : A parasztbirtokot, hála istennek, nem vonják bele; az erős. Mezőfi Vilmos: Ez a fejlődés folyamata Magyarországon. Ez történik az Ausztriával való közösség negyvenedik esztendejében, ez történik akkor, mikor mi itt örömrivalgással üdvözöljük — én ugyan nem, hanem az ezerholdasok örömrivalgással üdvözlik — az ujabb tízéves szerződést Ausztriával. Ráez Gyula, egy kiváló statisztikus, bizonyítja, hogylVlagyarország szántóföldjének minden negyedik holdja, értékének egész erejéig, el van adósodva, vagyis Magyarországon minden negyedik hold gazdája annak értéke teljes erejéig adós. Az eladósodás mérvét bizonyítja az az adat, és az a körülmény, hogy 1867-ben a magyar földre egyedül csak a hazai pénzintézetek által kölcsönteher összesen 173 millió volt, ellenben ma csak a hazai pénzintézetekkel szemben Magyarország földjének betelekkönyvezett adóssága két milliárd 33 millió. De ebbe még nincsen belefoglalva a külföldre elhelyezett záloglevelekkel, KÉPVH, NAPLÓ. 1906 —1911. XIV. KÖTET. bankokkal, különösen az oszták-magyar bankkal szemben való tartozása sem Magyarország földjének. Magyarország földje már annyira el van adósodva, Magyarország gazdáinak vevőereje már olyan gyenge, — a mint általánosan tudva van — hogy több mint két millió hold magyarországi föld ma már külföldön honos, idegen állampolgárok kezében van. Ez mindennél szomorúbban, mindennél meggyőzőbben bizonyítja, hogy a magyar mezőgazdaság, a magyar földbirtokos osztály, a magyar kisgazda feltartózhatatlanul tönkre megy, mert olyan veszedelem előtt áll, olyan állapotban van, a mikor már a maga földjét megtartani nem tudja, hanem idegen emberek rántják ki azt a lába alól. Hogy ezzel szemben Ausztria a vámközösség 40 éve alatt miképen haladt előre, erre nézve meglepő adatokat fogok a t. ház elé terjeszteni. Múlt hó 15-én Bécsben az »österreichischer Bund der Industriellen«, az osztrák nagyiparosok szövetsége megünnepelte tízéves fennállását, a melyre az osztrák kormány valamennyi számottevő tagja megjelent. Ott volt többek közt Körber, volt osztrák núniszterelnök is, a ki osztrák szempontból igen hazafias beszédben buzdította a nagyiparosokat, hogy Ausztria iparát fejleszszék. Elmondta nyíltan, hogy a Magyarországgal való várnközösség 40 esztendeje alatt óriási hasznot élvezett Ausztria. Egy

r másik szónok adataiból csak egy

r néhány

r

at említek fel. (Halljuk! Halljuk!) A 40 esztendős vámközösség alatt Ausztria nyersvastermelése 5,200.000 métermázsáról 12,200.000 métermázsára emelkedett; az égető-kemenczék 1879-ben 5000 tonnát termeltek, 1906-ban pedig már 33.000 tonnát; a textil-ipar 1902-ben 21.000 gyáriüzemmel rendelkezett, a melyekben 340.000 munkást foglalkoztattak. A legutolsó 15 esztendőben a pamutszövőés fonóüzemek 153-ról 295-re emelkedtek. Ama gyárak száma, a melyek pamutot és félpamutot termeltek, 1895-től 1905-ig 152-vel emelkedett. A g}

r

apjutermelésben 1895-ben Ausztria gyárai 33 millió koronát fizettek ki évi munkabér fejében a munkásoknak, 1905-ben pedig már 40 millió koronát; a szövő- és fonóiparban ugyancsak 10 évi időközben 13 millió korona évi munkabérről 18 millió koronára emelkedett a szövőés fonómunkások kifizetett esztendei bére. Azt is elmondták ezen az ünnepségen, hogy az osztrák munkások túlkövetelők ugyan, igaz, hogy magas a bér és hogy a folytonos sztrájkok és bojkottok háborgatják az osztrák ipart, de elégtétellel tették hozzá, hogy azért a munkások és a gy

T

árosok egy testet képeznek, egymásra vannak utalva és azért ennek tudatában közös erővel teszik nagygyá és erőssé az osztrák gyáripart s igy az osztrák iparnak van elég ereje arra, hogy az ausztriai munkásoknak ezeket a fokozott igényeit, a magasabb munkabéreket ki tudja fizetni. Kétségtelen, hogy egy iparilag évről-évre ennyire fejlődő Ausztria az osztrák mezőgazdaságra is jótékony hatással van. 84