Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-236

236. országos ülés 1907 zendő erőknek. Az a kérdés, hogy a mi generácziónk, a mely túlélte azt a nagy társadalmi átalakulást, a mely ma is érzi még ennek az átalakulásnak, azoknak a gazdasági változásoknak hatását, a melyeket 1848-tól, azon epohális kortól kezdve a mai napig átéltünk, hogy ez a generáczió, a mely látjuk, hogy nem növekszik, nem gyarapszik, hanem ellenkezőleg a mi állapotaink miatt szegényedik és a fejlődésben gátolva van, ez a generáczió van hivatva és kötelezve ezt a megrázkódtatást is elszenvedni ? ! Egy hang (a Mzéj/en): A közös vámterület miatt! Maniu Gyula: . . . hogy ugyanez a generáczió képes-e átélni azt az átalakulást és annak hatását, a melyet az ilyen gazdasági átmenet természetszerűleg maga után von? Én nem hiszem. Nem lehet egy embertől sem megkivánni azt, hogy szabadságáról lemondjon, ez természetes dolog; nem lehet kivánni egy államtól sem, hogy szabadságáról lemondjon. De más kérdés, éljen-e ezzel a joggal? Mi véleménynyel volnának önök arról az orvosról, a ki egy tizhusz évig fekvő betegnek, mikor lábadozni kezd, mindjárt azt mondaná, hogy menjen a jégfödte havasokra sétálni, nem azt mondanák-e, hogy abszolúte nincs fogalma arról, hogy hogyan kell egy beteggel bánni? A mi országunk is törekszik az önálló gazdasági berendezkedésre, de a mi országunk is ilyen lábadozó állapotban van, s azt kivánni nem lehet, hogy azonnal térjen át az önálló gazdasági berendezkedés terére . . . Egy hang (balfelöl) : Tiz évi átmenet! Maniu Gyula: Tiz évi átmenet. Itt van ennek a szerződésnek, ennek a kiegyezésnek gyengesége. Önök ugy állitották fel a dolgot, hogy most nem akarják felállitani az önálló vámterületet, hanem csak tiz évi átmeneti idő után. Hát higyjék meg uraim, hogy egy gazdasági életnek fejlesztése olyan viszonyok közt lévő népnél és országnál, mint a milyen viszonyok közt él a mi népünk és a mi országunk tiz év alatt vajmi keveset haladhat előre. Mi tiz év egy gazdasági fejlődés tekintetében, mikor 40 évi hanyatlásról van szó, nem oly idő mely alatt pótolni lehetne azt a gazdasági erőt, a mely szükséges ahhoz, hogy egy egészen uj gazdasági rendszert létesitsünk. És én kivánnám, hogy csalódjam ebben a dologban, de azt hiszem, megjósolhatom előre, hogy önök 1917-ben sem fogják a? önálló vámterület összes konzekvencziáit levonni; nem fogják felállitani az önálló vámterületet, mert egész biztosan be fogják látni, hogy az olyan megrázkódtatással járna, hogy azok az államférfiak, a kik akkor vezetik majd az állam dolgait, ugyanazon lelkiismereti töprengésben lesznek, mint vannak a mai kormány tagjai és akkor is fog találkozni miniszter, a ki ráczáfoljon önnön mondásaira, és önnön frázisaira, és kijelentse, hogy nem lehet az ország gazdasági érdekeit deczember 6-án, pénteken. 255 feláldozni és a gazdasági tönk szélére vinni a polgárok millióit. Markos Gyula: Beichsratbba való beszéd ! Elnök (csenget) : Csendet kérek, Markos képviselő ur ! Maniu Gyula: Én nem beszélek senkinek a szája ize szerint, hanem a saját meggyőződésemnek adok kifejezést, mert látom, hogy ebben a házban nem találkozott ember, a ki ezt kifejteni merte volna. Én egy dolgot tudok: azt, hogy sem a természetben, sem a népek fejlődésében ugrás nincs. Van egy bizonyos fejlődés, a melyet meg lehet akasztani, de ezt a fejlődést erőszakos módon, képzelt erőkkel gyorsabbá tenni nem lehetséges. Már pedig méltóztassanak megengedni, az önálló vámterületnek és az önálló banknak most vagy 1917-ben való felállitása ilyen ugrás volna, a melyet az ország közgazdasága el nem birna. De nemcsak arról van itt szó, hogy én nűnt ellenzéki képviselő nem akarom azt, amit önök akarnak, Arról van szó, hogy maga a kormányelnök sem akarja sem az önálló bankot, sem az önálló vámterületet. Egy hang (a haloldalon): Gyanúsítás ! Maniu Gyula: Mért hoztam fel ezeket a dolgokat 1 Azért, hogy bebizonyítsam, hogy a kormány e törvény előkészítésénél nem járt el azzal a politikai elhatározottsággal, a melyet az ország érdeke megkívánna. E kormány élén állott egy férfiú, a ki nem akarja elfogadni az önálló bankot és az önálló vámterületet, de viszont materiális áldozatokat hoz azért, hogy 1910-ben vagy 1917-ben meg lehessen csinálni azt, a mit ő megcsinálni nem akar. Ez a poütikai belátás tekintetében, legalább én előttem olyan hiba, a mely önmagában is arra késztet bennünket, hogy ezt a javaslatot ne fogadjuk eb Vagy azt gondolják önök, hogy 1910-ben, illetőleg 1917-ben az önálló bank és az önálló vámterület fel lesz állitva ? A miniszterelnök ur kijelentette egész határozottan és minden kétséget kizárólag, hogy ő ugyan megcsinálta a lehetőséget az önálló bank felé, de az önálló bankot megcsinálni nem fogja, hanem átadja a helyét annak, a ki a poütikai változások folytán oda keTÜl. Már engedelmet kérek, ha a pénzügyminiszter ur abban a véleményben van, a ki pedig jobban ismerheti az ország anyagi viszonyait, mint mi, hogy az önálló bank felállitása nem áll az ország érdekében, nem fogják rossz néven vehetni, hogy én is ebbeli meggyőződésemnek adok kifejezést. (Zaj a baloldalon.) Nem képezi tagadás tárgyát, hogy a bankközösség tárgyában megállapodás van. (Zaj.) Elnök (csenget): Kérem a képviselő urat, legyen szives ha lehet, hangosabban beszélni. A gyorsíró urak panaszkodnak, hogy nem hallják beszédét. Maniu Gyula: Mert hiszen nem képezi vita tárgyát, hogy olyan értelmű megállapodás van, a mely szerint az önálló bank felállításának egyik előfeltétele, hogy a pénzérték a valuta különbözet-