Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-236

25(1 236. országos ülés 1907 deczember 6-án, pénteken. bői előálló kérdések közös megállapodás utján rendeztessenek. De kivel, t. ház ? Ausztriával ? És na Ausztria nem fogadja el azt az eljárási módot, a mely reánk nézve megfelelő, mi fog ebből származni. ? Az fog következni, hogy nem lesz önálló bank, nem lesz megegyezés, mert önök akkor sem fognak pénzügyi téren az erőviszonyok megméréséhez fogni és így nem fognak önálló bankot felállithatni anélkül, hogy erre nézve Ausztria megegyeznék önökkel. Nem azért, t. ház, mintha nem volna joguk ezt megtenni, de mert pénzügyileg nem fogják merni megtenni, mert abban az esetben, ha önök Ausztria megegyezése nélkül önálló bankot akarnának csinálni, akkor Ausztria és Ausztriának összes pénzügyi körei és az OsztrákMagyar-Bank fog birni avval a pénzügyi erővel, hogy irtó háborút inditson ellenünk a tekintetben, hogy a pénzügyi önállóság reánk nézve be ne állhasson. Azért nem tudok én belenyugodni ebbe a megoldásba, mert nemcsak az önálló vámterület kérdésében, hanem az önálló bank kérdésének is a kormány a bank felállitásának folytonosan előtérbe tolása által, a felállítás lehetőségének hangsúlyozása által abba a helyzetbe juttathat bennünket, hogy mi már mostantól kezdve ki vagyunk téve egy pénzügyi hadjáratnak, a mely arra az időre készül, ha felállitani kivánjuk az önálló bankot Ausztriával szembe. Ez a folytonos alkudozás, a mely mostantól kezdve 1910-ig fog folyni nagy áldozatokat kivan, sok ember könnyeit fogja előidézni, sok exiztenczia fogja megsinyleni, azért, mert az Osztrák-Magyar Bank folyton meg fogja mutatni, hogy ő nélküle és az osztrák pénzügyi körök nélkül nem szabad és nem lehet ezt megcsinálni. Épen azért én nem a miatt teszek szemrehányást ezen kormánynak, hogy nem csinálja meg az önálló bankot és az önálló vámterületet, hanem azért, mert ebben a kérdésben nincsen meg a politikai bátorsága, hogy kiálljon és megmondja, hogy mit akar és mit nem akar. A fenyegetés és az ijesztgetés politikájával dolgozik Ausztriával szemben, a minek következménye, hogy ők meg a háború terére lépnek, és a helyett, hogy ezen nehéz pénzügyi helyzetben teljes védelemben részesitene bennünket az osztrákmagyar bank, már most kezdi és folytatja a harczot, mely csak a vereségünkkel végződhetik. És minél inkább fogják hangoztatni az önálló bank felállításának szándékát 1910-rc, az erőviszonyok reánk nézve kedvezőtlen volta miatt annál inkább ki fognak használni minden fegyvert már most, a mivel a felállítást feltétlenül megakadályozhatják. De nemcsak ezen általános okok azok, a melyek engem e törvényjavaslat el nem fogadására késztetnek. Azon általános indokokon kívül, a melyek egyes képviselőtársaimat is arra késztették, hogy e törvényjavaslatot el ne fogadják, vannak nekem olyan indokaim is, a melyek az én pártállásomból folynak. 1867 óta. a midőn az Ausztriával való kiegyezés megköttetett, az egymást felváltó kormányok mindig arra az álláspontra helyezkedtek, hogy megkötötték Ausztriával a kiegyezést ott fenn, de szabad kezet biztosítottak maguknak itt lenn, hogy minden külső beleszólás és zavar nélkül, és minden tekintetben szabad kézzel dolgozhassanak a faj- és az osztályuralom megerősítésére. (Zaj a haloldalon.) A szabad kéznek ezt a politikáját folytatják önök is. (Zaj. Elnök csenget.) 1867-ben megkötötték Ausztriával a kiegyezést. Mindjárt utána nem lehetett a szabad kéz politikáját folytatni, hanem megcsinálták az 1868. évi XLIV. t.-czikket; megcsinálták az 1868 : XXX. t.-czikket, a melyekkel a horvátoknak és az ország nem magyar nemzetiségű népeinek jogait biztosították. De mindjárt, mihelyt beleszoktak abba a helyzetbe, a melyet a 67-es kiegyezés teremtett, megkezdték a szabad kéz politikáját olyképen, hogy ezen alaptörvényeket állandóan minden lépésükben ignorálták, áthágták, hatályon kivül helyezték. És ez nem egyszer történt. Tényekkel bizonyítom be, hogy minden kiegyezés, a melyet Ausztriával kötöttek, ily következményeket vont maga után. Szabad kezet az ország mindazon népével szemben, a mely nem hive ezen osztály és faji politikának. (Zaj. Elnök csenget.) Azzal vigasztalnak most bennünket, hogy ez meg volt a múltban, de nem lesz meg a jelenben a koaliczió uralma alatt. Ezzel szemben kijelentem — vállalom e kijelentésemért a teljes felelősséget és a maga idején be is bizonyítom — hogy sohasem voltunk annyira elnyomva ós üldözve mi, a kik nem vagyunk a koaliczió és ezen politika hívei, mint épen most e kormány alatt, a koaliczió idejében. Lesz időm és alkalmam, hogy ezt az állításomat bebizonyítsam és megadjam önöknek a lehetőséget, hogy rántsák le a leplet rólam, ha nem mondok igazat. (Zaj. Elnök csenget.) De kérdem, hogy eltekintve mindettől, nem ugyanezt a politikát követi-e a kormány ennél a kiegyezésnél 1 Gr. Apponyi Albert és az előadó UT teljes nyiltséggal fejezték ki, hogy meg kell kötni a kiegyezést Ausztriával azért, hogy a mindenfelől összetorlódott démoni erővel rendelkező ellenfelekkel és nehézségekkel idebent megküzdhessünk. Vájjon nem szalonképes kifejezése-e ez a szabad kéz politikájának ? Azt hallom egy közbeszólásból, hogy szabad önöknek is védekezniük, önök rendelkeznek mindennel ebben az országban : pénzzel, erővel, hatalommal, közigazgatással, hatóságokkal, katonasággal és még öfiök kívánják, hogy legyen szabad védekezniök. Hát ki ellen védekezzenek, ha csak saját maguk ellen nem ? (Zaj. Elnök csenget.) Hiszen a törvényeknek, a hatalomnak, az önök 40 éve folytatott faji- és osztálypolitikájának minden fegyverével szemben mi csak az igazság fegyvereivel küzdhetünk. De azért ne gondolják, hogy félünk attól, hogy önök mindezen fegyverek felhasználásával és az igazság ellenére tovább fogják folytathatni ezt a politikát és hogy le fogják győzni igaz ügyünket.