Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-236

236. országos ülés 1907 deczember 6-án, pénteken. 251 országgyűlés részletesen tárgyalhassa azt a viszonyt, a melybe Ausztriával szemben lépni óhajtunk. A részletes tárgyalás eredményezi azután azt, hogy minden egyes kérdésben a kellő felvilágosítás megadható és azzal szemben az ellenzéki ellenőrzés teljes mértékben gyakorolható. A törvény ezt akarja. T. ház ! Ugy, a mint ez a javaslat a maga komplexusában most előttünk áll, nem lehetséges az ellenőrzés. Hiszen, mélyen t. uraim., a kérdéseknek egy olyan özöne van előttünk, a melyeket, szerintem, egy paragrafusba összetömöriteni teljességgel lehetetlen, komolyan az igy nem is tárgyalható, a minthogy nem is ellenőrizhetjük ily módon a kormányt sem vonatkozó politikai felfogásában. Hiszen száz és száz ellenvetést lehetne tenni; de ma természetesen, ha az illető kormányférfiu a száz kérdés közül csak egyre is szellemesen felel: máris parlamenti sikert biztosit magának tekintet nélkül arra, hogy vájjon a többi 99 kérdésre tudott volna-e kielégítő választ adni vagy sem, A parlamentáris ellenőrzés szempontjából ilyen komplexumnak egy szakaszba való összevonásával ugy járunk, mint az, a ki nem látja a fáktól az erdőt. Mert például lehetséges volna-e az, ha mi részletesen tárgyalnék azt a kiegyezési törvényjavaslatot, hogy a kormány ne legyen kényszerítve arra, hogy az egyes részletkérdésekre világos és minden kétséget kizáró feleletet ne adjon, a mit mi most három-négyórás beszédek után sem kaptunk meg. Vagy ha részletesen tárgyaltatnék ez a kérdés, lehetséges volna-e, a mi most a dalmácziai vasút felvetésekor megtörtént, hogy t. i. akkor, a midőn az egyik ellenzéki szónok számon kérte az igen t. miniszterelnök úrtól, hogy a dalmácziai vasút mért nem lett szemléltetőleg elénk terjesztve, hogy azt megismerjük, a miniszterelnök tir azt válaszolta, hogy ezt nem teheti, mert még a trace-a nincs meg ennek a vasútnak. És ez a kényelmes kifogás elég volt arra, hogy ő parlamenti sikert érjen el, (Zaj balfelől.) mintha mi arra volnánk kíváncsiak, hogy — mondjuk — egy patak melyik oldalán fog vezettetni az a vasút, nem pedig arra, hogy hol lesz a csatlakozás, hol lesz a kiágazás stb, a mi pedig ha még nincs megállapítva, akkor nem is lehetett megállapodást létesíteni a kérdésben. Vájjon, t. ház, lehetséges volna-e, ha mi ezt a törvényjavaslatot részletenként tárgyalnánk, hogy a bank-kérdésen — a melyre későbben még vissza fogok térni — a miniszterelnök ur olyan könnyedén átsikoljék, a mint tette ezt múltkori válaszában, a melyet egy inteTpelláczióra vonatkozólag adott, a mikor az úgynevezett Benediktféle formulának tartalmáról kértek tőle felvilágosítást. A miniszterelnök ur ekkor azt felelte, hogy ő biztosíthatja a házat arról, hogy a kormánynak keze megkötve nincsen; a mi pedig a bizonyítékokat illeti, arra majd felel később. Mi pedig megyünk vigan tovább a törvényj avaslat tárgyalásában és a ház ezt az egy szakaszt talán még meg is fogja szavazni, a nélkül, hogy csak a lényegesebb kérdésekben is felvilágosítást kapott volna. Lehetséges volna-e ez akkor, ha ez a törvényjavaslat részletesen, pontonkint tárgyaltatnék 1 Nem volna lehetséges, mert akkor a kormány feje vagy jjedig a resszortminiszter kénytelen lenne e kérdésre felelni, a vonatkozó szakasz tárgyalásánál részletesen, nem pedig átsiklani rajta. Nemcsak a törvényesség szempontjából, de a parlamentarizmus szempontjából sem felel meg ez az egyszakaszos törvényjavaslat. A t. vallásügyi miniszter ur, a ki védelmébe vette ezt, azt mondta, hogy a parlamentarizmus szempontjából nem kifogásolható az, mert hiszen egy szerződésről van szó, a melyet a külfölddel kötünk és a melyen ennek következtében változtatni nem lehet, hanem egyszerűen beczikkelyezendő, itt két nagy bökkenőt teljesen figyelmen kívül hagyott. Az egyik bökkenő az, hogy ez az egyezség, ez a szerződés nem lesz itt beczikkelyezve és nem lesz itt kihirdetve, tehát minden néven nevezendő más gyakorlattól eltérőleg oly dolgot fogadunk el, a mely sem kihirdetve, sem beczikkelyezve nem lesz. A másik bökkenő az, hogy vannak más törvények is, a melyeken a parlamenti tárgyalás során változtatni nem lehet. Aligha vallaná a miniszter ur, hogy azokat is egy paragrafussal lehetne beiktatni. Hiszen méltóztassék csak emlékezni az alkotmánybiztositéki törvényekre, a mikor kijelentette a belügyminiszter ur, hogy azokon egy kommát sem lehet változtatni, mert megállapodás az a korona és a kormány között, hogy ugy legyenek törvényekké, a mint beterjesztve lettek. Ilyen okoskodással azokat is egy szakaszba lehetett volna foglalni. Beleegyezett volna-e a miniszter ur ! Nemes Bertalan : Ezt sehol sem jelenthette ki Andrássy. A bizottságban történt is módosítás. (Mozgás.) Maniu Gyula: De ha a parlamentarizmus szempontjából az megfelelő eljárás; kérdem: hogy miért kell azután másodszor is tárgyalni a törvényjavaslatokat ? Hiszen belátta a függetlenségi párt, hogy itten parlamentarizmus szempontjából baj van és lelkiismeretfurdalást érzett . . . (Zaj. Felkiáltások: Ne gondoljon vele I) kötelességem ezzel törődni, mert az ország érdekéről van szó. Szükség volt a miniszterelnök ur flaströmára, hogy ezek a törvények újólag le lesznek tárgyalva. De kérdem, vájjon azokon az újból tárgyalandó törvényeken lehet-e majd változtatni, igen vagy nem ? Tudjuk, hogy nem. Maga a kormány azt mondja, hogy azokon nem lehet változtatni, és azt mondja, hogy azzal vigasztalódhatik a t. ház, hogy tanácsokat adhat a kormánynak, hogy majd tiz év múlva mit csináljon. Ez a parlamentarizmusnak nyílt negálása. Ez az eljárás, a mikor egy előbb meghozott törvénynyel megkötik a ház kezét egy utóbb hozandó törvényre nézve, annak a kimondása, hogy az utóbbi törvény nem fog dero32*