Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-228

18 228. országos ülés 1907 november 27-én, szerdán. szerint meggyőződésből helyesen és törvény szerint ezen alkotmány elleni merényletet leküzdeni lehet, leküzdeni kötelesség. (Halljuk! Halljuk f) Darányi Ferencz: Kötelessége megmutatni, ha van! Polónyi Géza: Annak semmi körülmények között sem itt van a helye, sőt még kevésbé van itt az ideje. Hédervári Lehel: Az ideje már itt van! Polónyi Géza: Egy nyilatkozattal azonban tartozom és ez a következő: Vagy meghallgattatom, a mely esetben megtörténhetik az, hogy véleménykülömbség merül fel közöttünk; azon esetben is kötelessége minden magyar embernek, a magam számára vállalom azt a kötelezettséget, hogy a többség akarata előtt feltétlen tisztelettel fogok meghajolni és a szerint fogok cselekedni, a mint azt a többség helyesnek tartja. (Helyeslés balfelől.) Már most meglehet, hogy meg nem hallgattatom. Azon esetre is van egy nyilatkozatom. Bármit fog helyesnek tartani a magyar parlamentnek magyar többsége, azt azon korlátok között, a melyeket ezennel nyomban megállapítok, hűen követni, teljesíteni kötelességemnek fogom ismerni és pedig nemcsak távollét által, hanem bebizonyítva azt, hogy szolidaritásban állok a magyarság képviselőivel, hajlandó vagyok minden olyan intézkedést támogatni, a mely nem Horvátországnak az 1868: XXX, t.-czikkben lefektetett nemzeti jogai ellen irányul, hanem irányul kizárólag azon képviselők ellen, a kik jogaikkal visszaélve, ezt a törvényt lábbal tiporják. (TJgy van!

1 balfelől.) Most azt hiszem, nincs és nem lesz félreértés a tekintetben, hogy a mit hazafiság, magyarság, tisztesség és becsület tőlünk megkövetel, magamra nézve különösen kötelezőnek tartom a tekintetben, hogy minden eszköz kimerittessék arra, hogy Magyarország parlamentje kikerüljön ezen szégyenletes állapotából, a melybe jutott azáltal, hogy meggyőződésem szerint nem tervszerüleg és nem egyöntetű eljárással intéztettek az ügyek t. ház, hogy e tekintetben akár magamnak, akár kilépett társaimnak legtávolabbról része lenne. Azt hiszem, ezzel minden felesleges kérdést mellőztem arra vonatkozólag, hogy tőlem legalább legtávolabb áll annak lehetősége is, hogy bármi oly lépést szándékoznám tenni, a melyet jóhiszeműség oda magyarázhatna, hogy ezeknek az uraknak eljárását helyeslem, sőt kárhozatosnak nem tartom, vagy bármi tekintetben támogatni akarom. Ezzel kapcsolatban azonban ne méltóztassék zokon venni, ha azon szent kötelességnek lerovását, a melynek teljesítésére minden képviselő vállalkozott, hogy az alkotmányos garancziák mellett igénybe vegyük azon jogot, hogy igyekezzünk felvilágosítani képviselőtársainkat, hogy álláspontjuk helyes-e vagy sem, a házszabályokban biztosított jog keretén belül teljesíteni fogom. Még itt is köteles vagyok megjegyezni, mert minden félreértést teljesen ki akarok zárni, hogy legtávolabbról sem szándékom, — tudtommal azoknak az uraknak sem, a kik kiléptünk a függetlenségi pártkörból — egy nappal is oktalanul meghosszabbítani ennek a törvényjavaslatnak tárgyalását. Egy nappal sem szándékozunk tehát ezt meghosszabbítani, nemcsak azért, mert tartozunk azzal a deferencziával annak a pártnak, melyhez nemcsak tartozunk, de a melynek kötelékébe és zászlója alá visszamenetelben bizunk és hiszünk, hanem tartozunk annak az országnak is, a melynek közhangulata kétségtelenül ugy nyilatkozott meg, hogy óhajtják a kiegyezésnek törvényerőre emelkedését. Már pedig olyan intézkedésnek, a mely a ház szabályaival való éléssel meg akar nyújtani egy vitát, vagy meg akar akadályozni egy törvényjavaslatot, csak akkor van és lehet erkölcsi jogosultsága, ha az a nemzet közvéleményének legalább nagy részére támaszkodik. (Igaz! TJgy van!) Ez az eset most meggyőződésem és tudomásom szerint ki van zárva, a minek folytán méltóztassék tudomásul venni, hogy a legtávolabbról sem gondolunk még az eshetőségére sem annak, hogy a nemzet közvéleményével szemben ilyen kísérlet tétessék. Térjünk most már át a kérdés lényegére. Éber Antal: Bozóky már tiltakozik ez ellen! (Zaj.) Polónyi Géza: Bocsánat, de sokkal komolyabb ez a pillanat, hogysem egyszerű élczelődcsekkel egymást oly nyilatkozatok tételére akarjuk bírni, a milyent az illető megtenni nem akar! (Zaj és közbeszólások balfelől.) Elnök (csenget): Méltóztassék csendben hallgatni a szónokot, mert a közbeszólásokat a házszabályok meg nem engedik! (Helyeslés.) Polónyi Géza: Talán fel sem szólaltam volna, ha nem volna az a reménységem, hogy meggyőzzem a t. képviselőházat és különösen a függetlenségi pártot, hogy a mikor mi a függetlenségi és 48-as párt azon programmja érdekében, a melyért egy egész élet harczait szenteltük és a melynek jövőjében hiszünk, a mikor azoknak az eszméknek érdekében és szolgálatában felszólalunk, talán súlyos félreértéseket tudunk eloszlatni, mert vagy mi győzzük meg a t. képviselőtársainkat arról, hogy az ut, a melyen haladunk, nincs helyesen megválasztva, vagy a t. képviselő urak győznek meg bennünket arról, hogy mi vagyunk tévedésben. Mindkét esetben tudni fogjuk mindannyian, hogy egy hű párttagnak mi a kötelessége. Már most rátérek a dologra, mert úgyis sok mondanivalóm van. (Halljuk!) Először is le kell számolnom azzal a kérdéssel, hogy az egyszakaszos törvényjavaslat törvényeink alapján