Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-235

238 235. országos ülés 1907 deczember 5-én, csütörtökön. oda és nem kizárólag csak az osztrák és nem kizárólag csak a magyar kincstár állandó megkárosításával ? így áll a dalmát vasút kérdése. Mondja meg nekem a t. miniszterelnök ur, az álai lisztszállitást nem tudta megmenteni ? Olyan ügyes ember, mint a miniszterelnök ur, a ki olyan kitűnően tud egyezkedni, legalább egy ponton miért nem tudta megmenteni a magyar érdekeket? Muszáj volt az egész vonalat Ausztrián keresztül vezetni és ráadásul a kvótát is felemelni ? Tessék megmondani, hol van itt egy kis ellenérték, s mi vitte reá a kormányt arra, hogy mikor az ország minden nagy emberét egy kabinetben összerakta, s annak háta mögött ott áll az egész közvélemény, olyan mértékben, a milyen mértékben a Tisza Kálmán-féle fúzió óta még sohasem volt, a képzelhető legrosszabb kiegyezést hozzák létre anélkül, hogy a kabinetkérdést akár csak egyszer is felvetették volna? Nem vette észre a miniszterelnök ur a nagy változást, hogy mikor Bécsből visszajöttek, s a mikor látszólag visszautasitották az osztrákok követelését, Kossuth Ferencz elé kivonult a függetlenségi párt 14 tagja és ünneplő szónoklatot tartottak s hogy ezzel szemben október 8-ika óta csak kéregető csoportok járnakkelnek, ele üdvözlő képviselői szónoklatot nem taitanak, sőt a pályaudvarra sem mentek ki Kossuth elé egy alkalommal sem ? Mondja meg nekem a miniszterelnök ur,nem lehetett volna-e a függetlenségi pártot legalább attól megkímélni, ha már a százmillós vasút építése mellett a kormány még feladta az ország összes tarifális érdekeit és nem lehetett volna-e legalább a kvótaemeléstől az országot megkímélni ? Papirosformákért nem lehetett volna-e a minisz'erelnök ur által hirdetett egyszázalékos kvótát megcsinálni, vagy 1'6 százalékost, a mit Bécsben olyan szívesen és örömest vettek volna, mikor lejöttek ? A bankformuláért miért kellettt hozzátapasztani a négytized százalékot ? Azt mondják, hogy a két kérdést kikapcsolták és hogy a szerződési formát megcsinálták, a melyet már a darabontok megcsináltak, ezért adni 2°/o kvótát, a melyet készpénzben kellett megfizetni: nem méltóztatik észrevenni, hogy itt a szemfényvesztő tényállításoknak, a melyek mögött igazság nincsen, akkora tömege van, hogy ha egy kormányzat 30 esztendeig él is, nem tud ennyit összehalmozni? Mindezt akkor, a mikor elismerheti a miniszterelnök ur, hogy soha kabinet ebben az országban nem volt, a mely iránt a nemzet annyi tisztelettel viseltetett volna; hiszen a miniszterelnök urat, mikor egy napról a másikra a közigazga'ási biróság elnöki székéből miniszterelnök lett, olyan ovácziókkal fogadták, mint egy győztes hadvezért, rózsákat hintettek eléje, százezernyi nép vonult ki elébe a pályaudvarra. Ezzel szemben talán valamit megérdemelt volna ez az ország, talán megérdemelte volna, hogy a kabinet sarkára álljon és ne kényszerítse az országot arra, hogy az egész vonalon veszítsen! És ha a miniszterelnök urnak van pénzügyi érzéke és esze elég, mert ezt mindenki tudja, én is elismerem, miért engedte meg, hogy valóságos készpénzbeli értékeket odadobjon nem tudom kicsoda a kabinetből azokért a hires formákért, odadobjon 10 esztendőre 100 milliót azért, hogy a szerződési formát törvénybe iktassuk, holott az önálló vámterülethez volt jogunk és a szerződési formát már az előző kormányok megcsinálták, odadobjon azért, hogy a bankszabadalomban a szabadkéz fenn legyen tartva, holott a bankkérdést nem lett volna szabad összekötni a kiegyezéssel és tudva, hogy ezt a szabad kezet nem akarják értékesíteni, hogy az önálló bankot nem akarják felállítani! Ez a száz millió, a dalmát 200 millió és nem tudom még mennyi borzasztó összeg, a mely évente 15—18 milliónyi teherkülönbözet et jelent, ezzel a rengeteg pénzzel fölér az, hogy bekössék a szemét ennek az oldalnak, hogy belemenjen és elfogadja a kiegyezést? Nem volt annyi belátása és előrelátása a kabinetnek, hogy tudta volna, hogy elfogadnak ettől a kabinettől, ha kvótaemelés nélkül hozza, bármilyen kiegyezést, a statuskvot, akármi egyebet? Kellett még valóságos, kész, meglévő száz milliónyi összegeket kidobni az ország vagyonából, hogy ezek az értéktelen formák törvénybe iktattassanak ? Volt erre szükség ? Nem tudom megtalálni, pedig kerestem eleget. És bocsásson meg, t. miniszterelnök ur, azt méltóztatik talán gondolni, hogy én vagy más ezeket a szemrehányásokat csak azért teszszük, mert ellenzék vagyunk? Azt rc-éltóztatik gondolni, hogy én ellenzék lennék a miniszterelnök úrral szemben, ha ide jó kiegyezést hoz ? Wekerle Sándor miniszterelnök: Feltétlenül! Lengyel Zoltán: Engedelmet kérek, ellenzékre akkor is nagy szükség volna; lehet, hogy akkor is ellenzék volnék, csakhogy ez elvi okból történnék, s nem ugy, mint most, mikor ellenzékké tett a függetlenségi párt személyi okból. (Zaj.) Hódy Gyula: No látja, nem a kiegyezés miatt lett ellenzéki! Lengyel Zoltán: De nem okvetlenül kellene, hogy ellenzék legyek és ha az volnék, nem ilyen mértékben volnék az. Ne méltóztassék azért haragudni, ugy, a mint Ajmonyi Albert gróf zokonvette, hogy ellenzéki czikkek jelennek meg, vagy pláne, hogy én, igaz, hogy nem nagyon nagy örömmel, lehullott csillagokról irok, a mikor ugy tekintek rá, mint a ki csillag volt a nemzet egén, hanem ne méltóztassék azt gondolni, hogy én ezt passzióból csinálom. (Zaj)