Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-235

$35. országos ülés 1907 deczember 5-én, csütörtökön. 233 Lengyel Zoltán: Már nem válik ki. Akkor talán még kivált volna, de talán most nem is örülnénk mindenkinek, a ki ezután válna ki, a mint nem örültünk mindenkinek, a ki eddig is kivált. Hódy Gyula: Miért beszélsz többes számszámban? Beszélj nyíltan! Lengyei Zoltán: Apponyi gróf itt a nyiltság és az őszinteség politikáját hangoztatta. Tessék megmondani, hogy t. uraim a bankot nem csináljuk meg, mert nagy különbség van ám, hogy ezt a kiegyezés elfogadása előtt vagy után mondják meg . . . Wekerle Sándor miniszterelnök: Megmondtam akárhányszor! Lengyel Zoltán : Akkor rendben van. (Zaj.) A másik kérdés, a melyet a t. miniszter ur Apponyi Albert gróf felhozott, az önálló vámterület lehetőségének kérdése 1917-ben. Itt ismét konzekvencziákat emleget arra az esetre. ha a jelenlegi kabinet a régi helyzetet megnehezítette volna, vagy az önálló vámterület felállítását lehetetlenné tette volna. Ezt a kérdést én vitattam az autonóm vámtarifa tárgyalása alkalmával és a kérdés ugy állott, hogy ezen szerződési forma által a régi állapot nemcsak, hogy meg nem lett könnyítve, hanem ellenkezőleg, meg lett nehezítve. Sőt én expressis verbis azt a felfogást vallottam, hogy az önálló vámterületre való áttérés 1917-ben teljességgel lehetetlenné van téve. Ez nem áll így de jure, de így áll de facto. JSFem áll így sem a kiegyezési tárgyalásokban külön, sem a vámtarifában külön, sem a külföldi szerződésekben külön, de így áll de facto a háromban együttesen, öszszevéve. Ugyanis, t. képviselőház, meg fogja nekem engedni a t. miniszterelnök ur, hogy itt megerősítését kérjem az én felfogásomnak, legalább is az előzményekben. Én ugy tudom, hogy a külföldi szerződések lejárhatnak 1915 végén. Az van mondva, hogy ez esetben csak 1917-ig tartó uj szerződés köthető. Köthető t. i. a mi részünkről, nem az ő részükről is, és a mennyiben ők ebbe belemenni nem hajlandók, nekünk már 1915-ben Ausztriával együtt fel kell idéznünk a vámháborut azzal a külföldi állammal, vagy pedig a viszonosságot fentartani, de csak az esetben, ha ezt ők is fentartják szerződés nélkül. A helyzet tehát ugy áll, hogy Magyarország önállósági törekvései miatt már 1915-ben — tehát két évvel a kiegyezés lejárta előtt — lehetséges volna a vámháboru a külföldi állammal. Lehetséges volna t. i. akkor, ha mi vámháborut magunkban is tudnánk csinálni. Ámde, t. képviselőház, a vámháboru ki van zárva a kiegyezési szerződés értelmében. Yámháborut csak az egész egységes vámhatárral körülvett két ország területével szemben lehetséges viselni, Magyarországgal szemben külön nem lehetséges. KÉPVH. NAPLÓ. 1906 —1911. XIV. KÖTET. Tehát, kérdem, mit fog csinálni a t. miniszterelnök ur 1915 végén — feltéve, hogy a t. miniszterelnök ur lesz akkor is a miniszterelnök, — ha Ausztria azt mondja *. én nem akarok vámháborut felidézni, az a külföldi állam pedig nem akar majd két éves szerződést kötni?.Vagy lemondasz, — fogja majd mondani a király — vagy akczeptálod a tíz éves szerződést. Ebben az esetben bekövetkezik-e a vámháboru, igen vagy nem? Wekerle Sándor miniszterelnök: Nem, mert Ausztria sem akarja! Lengyel Zoltán : Kern, mert Ausztria sem akarja. Tehát sem vámháboru nincs, sem szerződés. Szerződés nincs azért, mert mi nem akarjuk megkötni, vámháboru pedig nincsen azért, mert Ausztria nem akarja megcsinálni. Méltóztassék hát megmondani, hogy Mohamednek" a kojDorsója hol van: az égben vagy a földön ? Wekerle Sándor miniszterelnök: 1917-ig maradunk ott, a hol vagyunk. Lengyel Zoltán: De az a külföldi államtól is függ ? Wekerle Sándor miniszterelnök: Igen! Lengyel Zoltán: Hát akkor de facto igenis bekövetkeznék a vámháboru, ha Magyarország ezt ki tudná szorítani Ausztriával szemben. De hát lehetséges-e az, hogy mi két évvel előbb vámháboruba menjünk, mielőtt az önálló ,vámterülctre való átmenés lehetséges volna? És ha lehetséges: nem jobb volna-e most mindjárt megcsinálni azt a vámháborut, mint akkor? Mert hiszen most együtt csinálhattuk volna meg az önálló vámterületet és a vámháborut is, akkor azonban majd a közös vámterület mellett kellene vámháborut felidézni, ha ugyan lehetne. De nem lehet ám csinálni semmit sem, mert ugy össze vagyunk kapcsolva Ausztriával, hogy nekünk muszáj mindenben vele mennünk. (Zaj.) Ez kérem így áll de facto és így áll de jure is. így áll azért, mert hiszen a kiegyezési megállapodás II. és III. czikke értelmében a külföldi szerződések csak mindkét államra nézve köthetők és pedig ugy, hogy a külügyminiszter megköti a szerződést és a két állam miniszterei aláírják. Már most méltóztassék nekem megmondani, hogy, ha jobb esetben nem 1915-ben, hanem 1917-ben járnak le ezek a szerződések, hát nem ezen időn belül kötjük meg ezeket a szerződéseket ? És van-e. arról gondoskodva, hogy 1917-en belül más szerződéskötő közegeink legyenek, hogy Magyarország önállóan szerződéseket köthessen már a kiegyezés lejárta előtt, a kiegyezésen tul terjedő időre? De hogyan köthessen uj szerződést, mikor már lekötötte magát arra, hogy nem köt uj szerződéseket, s mikor már lekötötte magát arra, hogy ezen az időn belül csak ezen az utón és csak közös vámterületre köthet szerző30