Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-235

234 235. országos ülés 1907 dcczember 5-én, csütörtökön. dést? Méltóztassék nekem megmondani, hogy hogyan eszközli ezt at. miniszterelnök ur? (Zaj.) Bizony, ezt nem lehet eszközölni senkinek sem, mert mig igaz az, hogy a kiegyezés csak 1917 végéig van megkötve, addig igaz az is, hogy ezen időn belül mindenesetre lejárnak a külföldi szerződések, ezen időn belül tehát meg kell azokat kötni — ha már előre sem akarunk vámháboruba lépni, akkor is meg kell kötni, mert az előtt nem is lehet másképen kötni ezt, csak mint közös szerződést, mivel benne van a nemzetközinek hirdetett szerződésben, hogy 1917 végéig csak a külügyminiszter és csak a két ország területére vonatkozó szerződést köthet, 1917 végéig bezárólag csak a külügyminiszter cscik a két ország területére terjedő szerződést köthet, akármilyen ideig terjedő hatálylyal. Hát bocsánatot kérek, t. miniszterelnök ur, nekem az a felfogásom, hogy ez a pictus masculus, ezzel a két külön tarifával, ezzel a szerződéses tarifával, ezzel az uj hármas aláirással nem közjogi vívmány, hanem végleg és egészen, mindörökre betemette az önálló vámterület felállításának útját, eltorlaszolta az utakat, levágta a fákat, a melyek miatt nem tudunk keresztül menni azon az erdőn. így áll a helyzet. így áll a helyzet az autonóm vámtarifa szempontjából, mert 1917-ig nincs autonóm vámtarifánk; ha törvénybe iktattuk volna, már lenne, de 1917 végéig nem léphet hatályba, és mert tarifát sem csinálhattunk, már pedig 1917 végéig kötendők meg az uj szerződések, ez ideig magyar vámtarifa nincs, oly tarifa alapján nem lehet szerződni, a mely csak ezután lé\> életbe, ennélfogva muszáj a közös vámterület alapján mindkét állam közös tarifája alapján szerződni ez időn belül 1917 végéig. Sokat gondolkoztam ezen, a mig igy felállítottam a tételt, és sokat gondolkozván, felhívtam a kormány figyelmét rá. (Derültség.) Megírtam ezt czikkekben, elmondtam négyszer is, kértem, hogy czáfolják meg, ha nem igy áll a dolog, de e helyett a kereskedelemügyi miniszter ur olympusi magaslatról azt mondta, hogy nem értek hozzá. Tessék hát megmondani, ki ért hozzá jobban, itt a porondon álljunk egymással szemben, mondjuk meg a vita során az ellenérveket. (Derültség.) Igenis, mert ezek nem szó-beszédek, de konkrét, kijegeczesedett biztos dolgok, a melyekre legalább is annyi feleletet lehet várni, hogy adnak rá feleletet és nem térnek ki előlük azzal, hogy: az ur nem ért hozzá. Sok dologhoz nem értek, de ehhez véletlenül értek, e dolgot megtanultam, nem a magyar miniszterektől, de az osztrák miniszterektől, azok tanítottak meg rá, mert azok megmondták úgy, a mint van, hogy soha oly intenzív és extenzív kiegyezés nem jött létre, mint ez, és e kiegyezésben biztosították a további időkre is az állandóságot, vagyis hogy nem lehet nekünk az önálló vámterületet felállítani. (Ellenmondás.) Baross János: Beck épen az ellenkezőt mondta. Lengyel Zoltán: Nem lett lehetővé téve az önálló vámterület, hanem betemette a kormány az útját a szerződéses formával, a külföldi szerződések, az autonóm vámtarifa és a kiegyezés összekomplikálásával, betemette azáltal, hogy a külföldi szerződések mindenesetre hamarább járnak le, nem gondoskodott szerződéstkötő közegről, szerződéskötési módról, tarifáról, már ezen az időn belül, mert igenis, hogy lehető legyen az önálló vámterület alapján való szerződés, a szerződósben annak kellett volna lennie, hogy 1917-ben megszűnik a közös vámterület, ha mindkét ország hozzájárulásával meg nem hosszabbittatik. Magyarországnak joga van ez időn tul terjedő időre minden szerződést a külügyminiszter utján önálló vámtarifa alapján és önállóan megkötni és szerződni ezen időn tul terjedő időre, minden körülmények közt ehhez joga van. Ezt kellett volna ebbe beleiktatni és azt, hogy e szerződéskötési megállapodás a II. és III. czikkelyekben nem 1917-ig szól, hanem az 1917-en belüli időre kötendő szerződésekre alkalmazható csupán, az azon tuliakra azonban nem alkalmazható, mert Magyarország azontúl maga fog önállóan a külföldi államokkal szerződni. E helyett a t. miniszterelnök ur nagyobb lekötéseket csinál, a leggyönyörűbb szavakkal egy uj szerződéskötő közeget iktat be, a kabinet egy tagja is aláírja az expressis verbis a közös területre érvényes szerződéseket. Most méltóztassék megmondani, mekkora nemzeti vívmány van e harmadik aláírásban, a mikor le van kötve, hogy csak a közös vámterületre szólhat ez? (Ellenmondás.) Igenis igy áll a kérdés és ezt nem fogja sem ön, sem más megczáfolni; nem is próbálták mindeddig, pedig én eléggé hajlandó voltam a vitára; megmondtam, ha pedig nem ugy áll a dolog, méltóztassék megmondani, akkor legalább módom lesz arra a mit a t. miniszterelnök ur mond, felelni, hogy igaza van-e vagy nincs. De nem elég erre azt mondani, hogy az ur nem ért hozzá, hanem meg kell a miniszterelnök urnak mondani, hogy 1917-en tul terjedő időre 1917-en belül, — mert akkor kell megkötni a szerződéseket, — hogyan és mint köti meg és köthet e önálló szerződést a külfölddel arra a vámhatárra, a mely csak képzeletbeli és csak azután állitható fel. T. képviselőház! Én ezekben bemutattam azt, hogy az önálló vámterületre való áttérés eshetőségei nemcsak hogy nem szaporodtak, hanem csökkentek, a nehézségek nem aj)adtak, ellenkezőleg, úgyszólván teljesen lehetetlenné van téve ezen formák által az önálló vámterületre való áttérés és azt igazolom, hogy ez a forma szemfényvesztésre való, hogy a nemzetnek