Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-235

235. országos ülés 1907 deczember 5-én, csütörtökön. 231 azt Kossuth Ferencz kassza-skontó mellett felszámítja. Lehet hozni áldozatot, de a gazdasági szolgaságért áldozatot is hozni a magyar kasszából, a mely állandóan deficzitekkel dolgozik, a mit csak állandóan felszedett kölcsönökkel tudunk leplezni és az osztrák pénztárba átutalni mintegy 10 milliót csak a kvóta utján, a mikor a másik állam 140 millió korona plusszal zárja a költségvetését, a mikor az az ország gazdag, a mikor az az ország nekünk hitelezőnk: hát ezt lehet elfogadni kényszerhelyzetből, kormánytámogatásból, azonban ezt nem lehet sem a függetlenségi elvek szempontjából, sem a magyar álláspontból győzelemnek tekinteni. (TJgy van! ügy van! balfelöl.) Már pedig akkor, a mikor Összeállottunk és azt mondtuk, hogy értsünk egyet és fogjon össze minden magyar, az volt a czélunk, hogy ha jót nem tudunk keresztülvinni, legalább a rosszat megakadályozzuk. Méltóztassék nekem megmondani, hogy ha ezt is le kell nyelni, akkor a többség miért van koaliczióban ? Miért osztozkodik a hatalomban a többi pártokkal ? Országos érdekből ? Hiszen az országos érdeket hárman együtt jobban adják oda, mint odaadta a szabadelvű jjárt egymaga. Ha már ezt a sok szégyent végig kell szenvedniük, legalább a hatalmat kapták volna meg a maga egészében, nem pedig annak háromkilenczed részét. Mert, bocsánatot kérek. Magyarországon nincsen annyi kiosztani való, hogy egy 380 főnyi többséget el lehessen vele tartani, de talán annyi van, hogy egy 250—260 főnyi többséget nyugodtan el lehessen vele látni, ha a többi ellenzékbe megy. Azt értem, ha valaki a saját pártérdekét szolgálja, de hogy az ország érdeke mellett a pártérdeket és a hatalmat is csak részletekben kapja meg, ezt véges eszemmel megérteni nem tudom. Hedervári Lehel: Ez mutatja leginkább e párt önzetlenségét! (Zaj. Elnök csenget. Felkiáltások : Mivel tartják él ezt a többséget ?) Lengyel Zoltán : Felelek azonnal a kérdésre mert nem akarom, hogy félreértés támadjon. Igenis a többségnek vannak a kormányzással járó törvényes javadalmazásai. Ilyen törvényes javadalmazás a miniszteri állás, az államtitkári állás, a főispánság és a többi állás mind egy szálig. Erre értem azt, hogy, ha már a függetlenségi pártnak végig kell járnia a kálváriát programurjával szemben, legalább annyit cselekedjék meg önmagával és embereivel szemben, hogy ha már többség, ... Szokoly Tamás: Annál szebb, hogy nem kér a hatalomból. Hedervári Lehel: Szédületes logika! Lengyel Zoltán: Fejet hajtok az önzetlenség pártja előtt, de engedjék meg, hogy ha már az én programmomat meg akarom csinálni, akkor csak jobb kézben van, ha nálam van, mintha mások kezében van, Olay Lajos: A koaliczió programmjáról van szó! Lengyel Zoltán : Legalább maga vette volna át a hatalmat a függetlenségi párt. Hédervári Lehel: Nem a hatalomért csinálja ! Lengyel Zoltán: Helyes. Tehát konstatálom, hogy se a hatalomért, sem a programmjáért, se a jó kiegyezésért! Szentiványi Árpád: Ön is ingyen segit obstruálni a horvátoknak! (Zaj. Elnök csenget.) Lengyel Zoltán : Nem segítek, mert nem is obstruálok. Azt mondja az igen t. miniszter ur, hogy a kiegyezés megkötése által legalább a bank tekintetében fentartotta magának a kormány a szabad kezet. Mit ér a szabad kéz miniszterelnök ur, ha nem csináljuk meg a bankot ? Mi haszon van abból ? Ha meg van kötve a kezünk és nem csináljuk meg, vagy ha nincs megkötve és nem csináljuk meg, van-e a között különbség? Hédervári Lehel: Kabulisztika! Lengye! Zoltán: Én a t. miniszterelnök urat igyekeztem meggyőzni arról, hogy a magam ellenzéki szempontjából nem bánom, megcsinálja-e a bankot vagy nem, mert ez a kormány dolga. Én a t. miniszterelnök úrtól nem azt kérdem, van-e szabad kéz, vagy nincsen. Tudom ugyan, hogy nincsen, mert két bilincs van rajtam. Az egyik az, hogy az óvadékképessége szűnik meg papíroknak. Wekerle Sándor miniszterelnök: Meg sem kezdődik! Lengyel Zoltán: Ez az egyik; a másik pedig az, hogy ezentúl aranyban kell fizetnünk hogyha a bankközösség megszűnik. Tehát nincsen egészen szabad kéz, csak valamennyire szabad kéz van, t. miniszterelnök ur. Hogy ugy mondjam, a súlyokat előre rá rakják ezen szabad kézre, hogy azután, a midőn mi ezt a szabad kezet érvényesíteni akai-juk, ezen súlyokat a szabad kéz már ne legyen képes magáról levetni. De az én szempontomból és az ország szempontjából nem az itt a lényeg, hogy van-e itt szabad kéz vagy nincs, hanem az, hogy a t. miniszter urak bizonyos vonatkozásban összekapcsolták a bankkérdést a kiegyezés kérdésével, bizonyos vonatkozásban pedig össze akarják kapcsolni az által, hogy a bankszabadalom kérdésében való szabad kezet ellenértékül tüntetik fel a kvótaemeléssel szemben. Tehát a kiegyezés előnyei közt tüntetik fel a bankkérdésben a szabad kezet. Nem ez tehát a mi kérdésünk, hogy van-e szabadkéz vagy nincs, hanem az a kérdésünk, hogy meg méltóztatik-e a bankkérdést oldani; azt kell a kiegyezés megszavazása előtt tudnunk, mert akkor tudjuk meg, hogy a bank ellenérték-e vagy tehertétel. (Mozgás a középen.) Bocsánatot kérek, t. miniszter ur, én azt már annak idején az indítványom indokolásában