Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-235

232 235. országos ülés 1907 deczember 5-én, csütörtökön. elmondtam, hogy a bankkérdésre nézve, ha meg akarjuk vagy megtudjuk azt csinálni, azt ma kell megmondani. De a t. miniszter urak mindig a szabad kézzel állnak elő, a helyett, hogy meg­mondanák, hogy megcsinálják-e vagy nem, illetve hogy meg akarják-e csinálni, igen vagy nem. (Mozgás bal felöl) Mert a t. miniszter ur azt is igen jól tudja, hogy az a kijelentés, hogy »meg akarjuk csinálni«, sem jelenti azt, hogy meg is fogják csinálni, de jelenti azt, hogy az ország tisztán lát ezen kérdésben és tisztán tudja, hogy megvan-e a szabad kéz, igen vagy nem. Mert maga az, hogy a szabad kéz megvan, nem jelent semmit, de ha a t. miniszter ur ideáll és azt mondja, hogy »én föltétlenül respektálom a többség programmját és meg akarom csinálni az Önálló magyar jegybankot . . . Wekerle Sándor miniszterelnök : Egészen vilá­gosan beszélek! Lengyel Zoltán : Ezt a t. miniszter ur mond­ja, hogy világosan beszél, de a mit én mondok, azt sohasem mondja. Pedig én ezt szerettem volna. Wekerle Sándor miniszterelnök: Mindig óva­kodom attól, hogy egyet mondjunk! (Élénk derültség.) Lengyel Zoltán : Nem azt akarom evvel mon­dani, hogy egyet mondjunk, mert hiszen én is óvakodom attól, hogy a miniszterelnök úrral mindig egyet mondjak, (Mozgás a jobboldalon és bálfelöl.) mert ha egyet akarnék a miniszter­elnök úrral beszélni, . . . Egy hang: (a baloldalon): Akkor legalább is államtitkár volna! Lengyel Zoltán: ... akkor legalább is az alkotmány pártnak lettem volna első sorban tagja, (Mozgás.) hanem azt akarjuk tudni, a kiegye­zés megszavazása előtt és az »egyke« megsza­vazása előtt, hogy vájjon az önálló bankot akarja-e a kormány, vagy nem. A szabad kéz­zel nem hallunk mi semmit; ezt méltóztassék kijelenteni — csak három szót . . . csak azt, hogy én mint kormányelnök igenis az önálló bankot — fel akarom állitani. (Mozgás és de­rültség. Felkiáltások jobbfelől: Ez több, mint három szó!) Csakhogy akkor nem velem gyűlik meg a baja, hanem Bécscsel. mert itt elég ha azt mondja, hogy fenn van tartva a szabad kéz, sőt az sem szükséges, mert a nélkül is meg tud lenni, de azt hiszem, hogy Bécsben mindjárt megakad a dolga, mihelyt a t. miniszterelnök ur részéről csak egy hajszálnyira is látják, bogy nemcsak mondja, hanem akarja is a bankot megcsinálni. Mert szentül meg vagyok győződve, hogy a mint I. Ferencz József minden vonalon fenn akarja tartani a statuskvót és azt mondja, hogy majd, a kik utániiam jönnek, csinálják meg másként, ha jobban tudják: ugy a bank­kérdést sem akarja megbolygatni engedni életé­ben kormányai által. (Mozgás a jobboldalon.) Wekerle Sándor miniszterelnök; Ő nem avat­kozik bele! Lengyel Zoltán: ... Az igaz, hogy ezt nem ő mondja, hanem „kormányai mondják, de én ugy tudom, hogy 0 felsége kormányainak pro­grammja 0 felségéével egy. Be nem akarok szó'rszálhasogatásokba bo­csátkozni a felett, hogy hogy ós mint van a dolog, csak konstatálni akarom, hogy itt nem parlamenti határozatot, nem bizottság kikül­dését, nem párthatározatot kérek házi haszná­latra, hanem kormánynyilatkozatot akarok, annak a kormánynyilatkozatnak pedig ellenkezőjét kaptuk, mert a t. miniszterelnök ur a leghatá­rozottabban megmondotta, hogy a nagy gazda­sági egységeknek a hive, mivel pedig itt két egységről van szó, pénzügyi és gazdasági egy­ségről, tehát világos, hogy a bankközösségnek is hive. Önök nem hivei a bankközösségnek és mivel a bankot most kell_ megcsinálni, tehát világosan ellentétben áll az Önök programmja a minisz­terelnök jorogrammjával, már pedig az önök pro­grammját a miniszterelnök urnak kell meg­csinálni, ezt pedig nem fogja megcsinálni. Ez a tényállás. Ehhez én nem szólok hozzá, mert a miniszter urat nagyobb pénzügyi embernek tar­tom, mint az ezen oldalon ülő képviselőket, de azt várjuk, kérjük és kívántuk volna, hogy tiszta bort öntsenek a pohárba, hogy mikor valaki a kiegyezést megszavazza, ne a jövő reménysége fejében szavazza meg, hanem tudja, hogy a ban­kot megcsináljuk-e vagy sem, mert azt nagyon jól tudjuk, hogy a hol mindig hivják az embert vacsorára, azonban soha sem kezdik el a főzést vagy nem rendelik meg a vendéglőből az ételt, ott vacsorázni soha sem fogunk, (Zaj.) Gróf Apponyi Albert t. miniszter ur azt mondotta, bogy a bankkérdésben a szabad kéz fenn van tartva, a többi a nemzet és az or­szággyűlés dolga. Erre én közbeszóltam • és a kormányé. Mert igen szépen van az mondva, hogy a nemzet majd csinálja meg 1910-ben, hanem a kormány, a nemzet és az országgyű­lésen kivül még egy harmadik is kell a bank­hoz és ez a legfőbb, a pénz. De pénzen kivül is kell még valami egyéb, az idő. Es ezt az időt nem akarja a t. kabinet elismerni, mert ehhez két-három esztendő kell. Gróf Ajmonyi Albert azt mondja, hogy megcsinálható, de hát akkor most kell kezdeni megcsinálni, mert kü­lönben az összes lehetőségek közül a legerősebb és a legfontosabb az idő, kárbavész és azt az időt 1910-ben nem lehet pótolni, hogy ugyan­akkor a bank felállítható is legyen. Nem ér­tem, hogy a t. miniszter ur mit reszkíroz ebben a kérdésben, hogy ha megmondja, hogy nem lesz meg a bank; én azt hiszem, hogy három ember sem válik ki ebből a többségből .... Baross János: Elhullott már a férgese! (Derültség.)

Next

/
Thumbnails
Contents