Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-235

235. országos ülés 1907 dcczember 5-én, csütörtökön. 229 módon érvényesítse. S ebben a tekintetben hivatkozom épen gr. Apponyi Albertre, a ki fényes beszédeiben százszor megmondotta, hogy Ö felsége ezt önkényesen nem teheti a kvóta tekintetében és nem is fogja tenni; ugyanezt megmondta Deák Ferencz is; ennél hitelesebb nyilatkozat pedig nincs. A kvóta-statuskvo tehát nincs benn a kiegyezési statuskvoban, de hiszen a kvótát nem is lehetett volna emelni, ha mi nem akarjuk. A bankszabadalmat sem lehet meghosszabbítani, hogyha mi nem akarjuk. A három statuskv t nem lehet tehát összehozni a paktumbeli megállapodás szempontjából, de nem lehet összehozni a parlamenti megállapodás szempontjából sem, mert ez a három teljesen különböző dolog. A kiegyezési kérdés a kormányra tartozik és a parlamentre, a kvóta a parlamentekre és azután Ö felségére, a bank tisztán és kizárólag a törvényhozásra, tehát a bank, kvóta és kiegyezési státuskvot, nem lehet összehozni. T. képviselőház ! A statuskvo fentartása szempontjából tehát, akármilyen álláspontja is van az osztrák császárnak az osztrák állammal szemben és akármilyen álláspontja van a magyar királynak a magyar állammal szemben, kétségtelenül tökéletes és biztos visszavonulása volt ennek a kormánynak, a melyről lelépnie nem volt szabad, annál kevésbbé, mert ha arról van szó, hogy retorzióval ki élhet, a mi kezünkben az én tudomásom szerint sokkal erősebb fegyverek vannak, mint az osztrákok kezében. Mert hiszen nem a magyar ipar megy az osztrák területre, hanem az osztrák ipar megy a magyar területre, s itt akarja eladni az ő portékáit, a mi mindenesetre annyit nyom a latban, a mennyi nekünk elegendő. A t. miniszter ur azt mondta, hogy a paktumban nem volt egyéb megállapodás, abban nem volt egyéb garantálva, mint az, hogy a kormány és csakis a kormány az 1899 : XXX. t.-cz. szellemében jár el, t. i. azt mondja, hogy mi a magunk részéről nem kezdeményezzük a tényleges állapotok megbolygatását azon a területen, a melyre ez a törvényczikk vonatkozik, hanem, hogy az 1899 : XXX. t.-cz.-ben fentartott szabadkezet vissza vehetjük abban a jnllanatban, a mely pillanatban a recziproczitás Ausztria részéről nem tartatik fenn. A nagy taps és éljenzés között ez a kijelentés meglehetős simán csúszott el, és sem a t. képviselőház, sem a függetlenségi párt nem vette észre ennek a kijelentésnek nagyon súlyos voltát. Mert mit jelent ez a kijelentés ? Azt, hogy a kormány egyoldalulag kötötte le magát a szerződési paktumban, hogy nem kapott ellenértéket, hanem egyoldalulag mondott le arról, hogy az önálló vámterületet nem csinálhatjuk meg, a közös vámterületet nem bolygathatjuk meg ! Nekünk pedig nem ezt mondották ; nekünk azt mondották, hogy az önálló vámterület tekintetében fenn van tartva minden, mert hiszen lekötés csak egy irányban van, s ez a lekötés az, hogy a hadsereg tekintetében sem nem kezdeményezhetünk, sem nem járulhatunk hozzá olyan dologhoz, a mely a statuskvot megbolygatná a nyelvkérdésben. íme, mégis csak azoknak van igazuk, a kik azt mondják, hogy az áprilisi paktum egyezik a szeptember 23-iki programmal az első betűtől az utolsóig és hogy áprilisban nem holmi paktum létesült, hanem unbedingte Untwererfung. Es ezt nem én mondom, hanem gr. Apponyi Albert ; mert hiszen ennek az unbedingte Unterwerfungnak három pontja volt: részben önmaguk akarata ellenére elfogadni az általános választói jogot, a melyet az alkotmánypárt ellenzett; önmaguk akarata ellenére fentartani mindenáron a közös vámterületet; és önmaguk programmja ellenére nem nyúlni hozzá a katonai kérdéshez a nyelv területén, hanem megadni pénzben és vérben mindazt, a mit az osztrák kivan. így áll ám a dolog. Es már most számon kérem a t. miniszterelnök úrtól, hogy azon a bizonyos április 10-iki napon miért mondotta nekünk, hogy csak egy irányban van lekötés, a többi irányban pedig olyan rózsás színekkel ékesítette az ég alját, és ez által lépre vitte az egész országot, belevitte a függetlenségi pártot abba az egész irányzatba ; rávitte arra a lejtőre, a melyen nincsen megállás. Gr. Apponyi Albert azt kérdezi, hogy mikor kezdődött el ez a lejtő ? A lejtő azért lejtő, mert végig lejtő, nem azért lejtő, hogy közbe-közbe dombok és halmok is vannak benne. Az nem érdekel minket, hogy az a lejtő mikor kezdődött, ha látjuk, hogy valóságban megkezdődött. Az áprilisi paktumban léptek rá arra a lejtőre, a melyen ninsen megállás, a melyen már bekövetkezett a függetlenségi j)árt összes programmpontjainak föladása, nemcsak azok hirdetésében, de a gyakorlatban is. Sőt nemcsak ez következett be, hanem az is, hogy mikor látták, hogy bizonyos gyönge akarat fölcsilláinlik abban az irányban, hogy csináljunk valamit és váljunk el Ausztriától, olyan terheket raktak a nyakunkra, a melyek az országot gazdaságilag megrontják, alkotnak olyan közjogi helyzetet, a mely kezünket megköti és a mely szégyenpadra viszi a függetlenségi pártot napról-napra : mert vagy megszavaz mindent és akkor az országban veszti el a talajt, vagy nem szavazza meg és akkor lekerül a kormány háta mögül. Ezt a helyzetet nem én idéztem fel; én csak konstatálom és nem örömmel, hanem sajnálattal konstatálom, mert nem találok abban semmi élvezetet, hogy egy nagy politikai párt nem az ország érdekében, hanem a bécsi akarat parancsszavára, a maga gyengesége és a kabinet jelenlegi összeállítása folytán megy lefelé azon a lejtőn, a melyen a teljes megsemmisülés következik. Markos Gyula : Te azt hiszed, hogy meg fogsz állani a lejtőn ! Elnök csenget) : Csendet kérek Markos képviselő ur! Lengyel Zoltán : Azt mondja az igen t. miniszter ur, hogy nagyon nehéz helyzetben voltunk és hogy Kossuth Ferencznek kötelessége volt az