Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-235

228 235. országos ülés 1907 deczember 5-én, csütörtökön. Gyula pedig ennek a pártnak mindig egyik vezéralakja volt. (Zaj. Elnök csenget.) Miért méltóztatnak tehát a szabadelvű pártnak szemrehányást tenni, amikor itt vannak annak volt vezérei és ma az ujakkal együtt folytatják a régi szabadelvű j^árt politikáját, csakhogy sokkal rosszabb kiadásban. Hódy Gyula: Ez csak azt jelenti, hogy Lengjél Zoltán a szabadelvű j)ártot dicséri! Lengyel Zoltán: Nem dicsőítem én a szabadelvű pártot, mert annak megbuktatásában nekem nagyobb részem volt, mint a t. képviselő urnak. Én csak a tényeket állapítom meg, s minthogy nem voltam szabadelvű párti, nyugodtan állapithatom meg. És t. képviselő ur, nem a szabadelvű pártot dicsérem én, mert én egyesegyedül a függetlenségi pártot dicsérem, az uj függetlenségi pártot és pedig ellenzéki alapon, önökkel szemben. (Felkiáltások a közepén: Hol van az az uj párt?) Lehet olyanról is beszélni, a mi még nincsen meg, de bizonyosan meglesz. Hódy Gyula: Ennyire biztos benne! Baross János : Mért buktatta meg a szabadelvű rjártot, ha annyira szerette. (Zaj. Elnök csenget.) Lengyel Zoltán : T. képviselőház ! A t. miniszter ur azt mondja, hogy a statuskvót fenn lehetett volna ugyan tartani, de az nagyon bizonytalan valami. Hát ha t. miniszter ur azt állítja, hogy az önálló vámterület felállítása lehetetlen volt — mert ugy állítja oda a kérdést, hogy az lehetetlen volt a külföldi szerződések miatt — és ha ugyanakkor azt mondja, hogy a statuskvó fentartása is lehetetlen, mert az bizonytalan helyzetet teremt, hát akkor kérdem, hogy hol van hát az a hátvéd, az az erőforrás, az a visszavonulási vonal, a melylyel a jó kiegyezést ki lehetett volna az osztrákokból szorítani? Ha sem az önálló vámterület nem volt lehetséges, sem a statuskvo fentartása, akkor hol van az a harmadik ut, a melyen a jó kiegyezést ki lehetett volna szorítani? Igenis, ha a kormány az önálló vámterület követelésével áll elő, ha azt mondja az osztráknak, ha nem engedsz a kiegyezés kérdésében, hogy t. i. a magyar érdekeket megvédhessem közös alapon, akkor áttérek önálló alapra : akkor lehetett volna az osztráktól jó kiegyezést kiszorítani. Lehetett volna a rosszabbodást megakadályozni azon az alapon is, ha a kormány ugy érvelt volna, hogy nincs szüksége kiegyezésre, mert fentarthatja a statuskvót; — de hogyan lehetett volna jó kiegyezést kötni akkor, mikor a kormány elvileg ugy áll oda, hogy sem önálló vámterületet nem akar. sem pedig a statuskvót nem tarthatja fenn ? Hiszen ez a magamegadásnak, a fegyverlerakásnak előzetes kijelentése ! Hogy lehetne az osztráktól jó kiegyezést kiszoritani, ha a kormány azt mondja: nekem minden áron kell a kiegyezés. Nem bolond az osztrák, hogy velünk ily körülmények közt jó kiegyezést kössön! Már pedig ez az álláspont ezt involválta magában és a következmények is ezt igazolták. Azt mondja a t. miniszter ur, hogy a statuskvo fentartása csak az egy királyi szóval volt biztosítva. Bocsánatot kérek, én nem megyek bele a distinkczióba abban a tekintetben, hogy a magyar király szava mennyit ér, az osztrák császár szava mennyit ér. Ezt én rábízom az igen t. miniszter urakra, a kik közelebb vannak hozzá és jobban tudják, hogy mennyit ér az egyik, mennyit ér a másik, és hogyha az egyik a szavát nem tartja meg, mennyiben érvényes ez a másiknál. Én nem ebből indulok ki. hanem abból, hogy a hires 1895 szeptember 23-iki alkalommal a tisztelt miniszter urak, illetve az öt vezérrel szemben Ö felsége azt konczedáita, hogy az önálló vámterület dolgában tárgyaljanak az osztrákkal, de akkor 0 felsége azt is mondta, hogy vámháborut azonban nem enged meg a két állam között. Nem az a királyi szó tehát, a mely biztosította a statuskvo fennállását, hanem Ö felségének uralkodói leghatározottabb akarata fontos e kérdésnél, hogy bármiféle legyen a kiegyezés, de vámháboru a két ország között ne jöhessen létre. Épen a vámháboru lehetőségének kizárása biztosította, hogy a statuskvo lesz a legrosszabb, a mi Magyarországra nézve keletkezhetik, mert a statuskvónak minden körülmények között fenn kell állnia, ba vámháborut nem akarunk. A mi pedig a kisebb sérelmeket, az állategészségügyi, a tarifális dolgokat stb. illeti, ezek bizonytalan dolgok, ezek visszatorlásra alkalmasak. Ezek miatt nem volt szabad meghátrálni, mert a bizonytalan rossznál sokkal rosszabb a bizonyos rossz. Mindezen érdekeket pedig a kormány feladta tíz évre a kiegyezésben; pedig nem lett volna szabad meghátrálnia, s félve attól a rossztól, a mi eshetőleges volt, elfogadni a bizonyos rosszat. Azt mondja a t. miniszter ur, hogy a kvótabeli statuskvo és a bank-statuskvo nincs a kiegyezési statuskvóban. Tökéletesen igazat adok neki, hogy a kiegyezési statuskvóban ez a kettő nincs benne. De t. miniszter ur, nem is ugy kell a kérdést felállítani, hogy a kiegyezési statuskvóban benn van-e vagy pedig nincsen benn a bank-statuskvo és a kvóta-statuskvo, mert a kiegyezés megkötése vagy meg nem kötése a kormánytól függött, ellenben a bankszabadalom meghosszabbítása a törvénytől és a parlamenttől függ, a kvótaemelés szintén a törvénytől és a parlamenttől; habár Ő felsége maga el is döntheti, de bizonyosan nem dönti el oly esetben, mikor a parlamentek a maguk részéről a felemelésbe bele nem mennek. Hódy Gyula : Hogy tudod ezt megmondani! ? Lengyel Zoltán: Én, mint ellenzéki ember, nagyobb tisztelettel vagyok ö felsége személye iránt, mint ön, a ki a kormány háta mögött ül, hogysem feltételezzem róla, hogy az egyik nemzet válláról levegye és saját diktátori szavával és döntésével a másikra rárakja a terheket. Nagyobb tisztelettel vagyok Ö felsége iránt, semhogy hinném, hogy az ő királyi akaratát ilyen önkényes