Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-235

235. országos ülés 1907 deczember 5-én, csütörtökön. 225 Egy hang (a baloldalon): Ezt is majd később fogja beismerni! Lengyel Zoltán: Nem hiszem, hogy még egyszer ilyen nagy rendszerváltozásban vehessek részt, de ha lesz részem benne, azt talán nem fogom annyira megbánni, mint ezt. T. Ház! A horvát kérdésben a lényeg az, hogy sem a kormánynak, sem a horvátoknak nem kellett volna ezt a harczot előidézni és akkor jó kiegyezésünk lenne, a melyet valamennyien lelkesedéssel megtapsolnánk. Hiszen akkor az volt barátságunk előfeltétele, hogy nem veszünk egymással össze addig, a mig az osztrákkal neip végeztünk. T. ház! Önök, t. függetlenségi párt, minden alkalommal egyetértésre hívnak fel bennünket. Az egyetértés szózata nemcsak az Egyetértésben, de a Budapestben és a többi lapokban is benne van. Ne veszekedjünk, szeressük egymást, boruljunk valamennyien egymás keblére, mert veszélyben a haza. Én magam is nagyon szeretem az egyetértést. (Derültség.) Azt az Egyetértést is, a melyben Kmety Károly képviselő ur czikkeit olvasom. (Közbeszólások.) Magammal mindig egyetértek, sőt másokkal is. De ha valakivel nem értek egyet, nem én bánom, hanem ő. (Nevetés.) Ezt csak tréfásan mondom, mert hosszabb beszéd alatt jól esik egy-egy tréfás megjegyzés; a kinek azonban nem tetszik, az komolyan is veheti. A helyzet tehát az, hogy ugy a magyarok, mint a, horvátok vesztesek maradtak a harczban. És ha most egyetértésre hivnak fel bennünket unos-untalan, kérdem, mit értenek ez alatt az egyetértés alatt? Egyetértsünk-e abban, hogy harczolunk az önálló hadseregért, az önálló vámterületért, a magyar nemzet minden egyéb kívánságáért, az általános választói jogért, vagy az a kivánságuk, hogy abban értsünk egyet, hogy itt a parlamentben ne legyen senki, a ki ezen nagy, erős magyar szempontoknak, programmpontoknak kifejezést adjon? Azt akarják a t. képviselő urak, hogy olyan legyen ez az egyetértés, mint Verescsagin képén »a Sipkaszorosban minden csendes* és a nemzet összes kívánságait ölnyi magas hó takarja, és egy veréb vagy varjú se legyen a légben, a ki a halottak felett csiripeljen? Ezt hiába kívánják tőlem és hiába kívánják másoktól. Nem fogunk egyetérteni, a mig ez a többség nem fog elvi álláspontra helyezkedni, és nem fog harczolni, mert közöttünk nem az a különbség, hogy szeretjük-e egymást vagy nem, hanem hogy vannak ennek a képviselőháznak és ennek az oldalnak tagjai, a kik megmaradtak programmjuk mellett és vannak olyanok, a kik nem maradtak meg. Elhiszem, hogy jóhiszemüleg és jó intenczióból, de akkor viszont a képviselő urak is higyjék el, hogy vannak olyanok, a kik jó intenczióból maradtak meg a régi álláspontjuk mellett, mert sokkal kevésbbé opportunus, KÉPVH. NAPLÓ 1906 1911. XIY. KÖTET. jó és kényelmes a régi álláspontot képviselni, benn és künn harczolni a függetlenségi politika ideáljáért, feltámasztani azt a hitet, a melyet gr. Apponyi Albert hirdet, de a melyet a kormány politikájával megczáfol. (Közbeszólások.) Engedelmet kérek, higyje meg nekem az igen t. miniszter ur, hogy azokat a szép beszédeket, a melyeket annak idején tartott, sokkal több ember hitte el, mint a mostanit. (Ellenmondások.) Kérem, akkor az egész ország elhitte, most pedig az országnak csak egy része hiszi el. (Nagy zaj. Felkiáltások a középen : Csak a Nap nem hiszi el!) Az ország egy része, és mindig nagyobb része nem fog hinni annak a szép beszédnek, mert a tények tények, a kormány politikája inkompatibilis és ellentétben van a programmal és politikával, a melyet eddig a függetlenségi párt hirdetett. Lehet, hogy ezt az inkompatibilitást meg kell szüntetni; lehet, hogy a miniszter urnak van igaza, a mikor azt mondja, hogy most megcsinálja azt, a mit meg tud csinálni, és a jövőre bizza a többit, de mindegy, az inkompatibilitás fennáll a politika és a programra között, és bocsásson meg a miniszter ur azoknak, a kik ma is nem a miniszter urnak és másoknak, — a kiket személyileg nagyon tisztelek — hanem azon elveknek és programmnak hisznek, a melyet eddig hittek. Ezen egyszakaszos javaslatnak, mint egyszakaszosnak a kritikájával végeztem. Azt óhajtja és azt a czélt akarja elérni, hogy a parlament munkaképességét hozza helyre és a kiegyezést hozza tető alá. Kimutattam, hogy egyik czélját sem éri el, a parlament munkaképességét nem csinálja meg, a kiegyezést pedig nem bizonyos hogy tető alá hozhatja, és nem sokkal nagyobb a valószínűség erre, mint hogyha maguk a törvényjavaslatok lettek volna benyújtva. Ellenzem ezen javaslatot, mert a parlament munkaképességét nem állítja helyre, hanem a parlament munkakörének egész területét átviszi a rendeleti térre és oly preczedenst teremt, a mely veszedelmes a mai időben és minden jövő időben még veszedelmesebb lesz. És ha többet nem, azt elvártam volna én és az ország a kormánytól, hogy ezen javaslatot ne ugy tüntesse fel, mint egy mindenek felett álló jót és hibátlant, a melyet mindenkinek el kell fogadni, mert nemzeti ügy, hogy kétféle álhfepont ne legyen, hanem legalább annyit megtehetett volna a kormány, hogy azt mondta volna: rosszat hoztunk ide, kényszerhelyzetben vagyunk és kérjük az országot, hogy ezt a javaslatot preczedensiil ne tekintse a jövőre nézve. Ha azonban ezt nem mondotta meg a kormány, meg kell mondania az ellenzéknek. Ebből a szempontból mondottam el az egyszakaszos javaslatra vonatkozó kritikámnak ezt a részét, Most pedig kérek öt perez szünetet Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. 29