Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-235

222 235. országos ülés 1907 deczember 5-én, csütörtökön. sokkal kevesebb ellenállással találkozott volna, mint igy, és ha azokat az eszközöket alkalmazza a kiegyezési komplexum tárgyalása idején, mint a minőket alkalmaz most az egyszakaszos törvény­javaslat tárgyalása folyamán, ép olyan eredményt ért volna el, mint igy. A magam részéről azt találom, hogy nekem a rossz kiegyezést kell elleneznem, mint független­ségi képviselőnek minden kvótaemelés ellen kell küzdenem, a meddig csak módomban van; ka pedig a t. miniszterelnök ur ráadásul törvény-, alkotmány- és házszabálysértéssel, illetőleg nem sértéssel, de ezeknek érintésével és bolygatásával mégis sérelmes utón akarja ezt keresztülvinni, akkor nekem kétszeres erővel kell ez ellen küzdenem. T. képviselőház ! Ennek a törvényjavaslatnak van egy igen erős baja is, a melyen a t. miniszter­elnök ur, ugy látszik, egyszerűen átcsúszott, vagy pedig egyáltalában nem felelt meg azon érvelésre, a melyet itt a házban először Nagy György t. kép­viselőtársam hangsúlyozott, hogy t. i. az egy­szakaszos törvényjavaslatnak ezen módon való keresztülvitele beleütközik a kiegyezési megálla­podásokba is, mert ezen kiegyezési megállapodá­soknak felépítése azon alapszik, hogy van egy magyar, van egy osztrák vámtarifa és van egy a kettőből és a kettő fölött keletkezett közös szer­ződéses tarifa, s a mig az egyik vagy másik nincs meg, addig szerződéses tarifát sem lehet csinálni. Már most mi következik belőle ? Az, hogy a t. miniszterelnök ur törvénysértéssel, alkotmány­sértéssel akarja kivinni, rendeleti utón akarja életbe léptetni a szerződéses tarifát, a mely filius ante patrem, minthogy meg akarják csinálni, mielőtt még az autonóm vámtarifa a törvénytárba be volna czikkelyezve. Ez beleütközik magába a kiegyezési megálla­podásba, de beleütközik magába az alkotmányba is. És mi lesz azután ? Hát az autonóm vámtari­fát is csak ugy pro forma fogjuk beczikkelyezni utólagosan ? Hiszen ezt vitattam én, t. miniszter­elnök ur, heteken keresztül, hogy ez pro forma dolog, de a t. miniszterelnök urnak minisztertársa és az annak háta mögött ülő államtitkár ur azt mondották, hogy ez mérföldjelző és borzasztó nagy nemzeti vivmány, holott ez bizony . . . Farkasházy Zsigmond: Mondták, hogy nem­zeti vivmány! Lengyel Zoltán : . , . ártatlan, pro forma kis dolog, a mely sokkal rosszabb, mintha nem is volna pro forma. Ez épen olyan dolog, mint a hogy az osztrák gyárosoknál csinálják. Az osztrák gyáro­soknál ugy csinálják, hogy ugyanabból a posztó­fajtából csinálnak három véget: az egyikre rányo­matják, hogy »horvát« vagy nem tudom mi, a másikra rányomatják, hogy »magyar gyártmány«, »honi ipar«, a harmadikra, hogy »osztrák gyárt­mánya a horvátok is, magyarok is, osztrákok is olyan bolondok, hogy mint sajátjukat viselik. Hát a t. miniszterelnök ur a vámtarifával is ugy van, hogy a t. miniszter urak előbb csináltak egy tarifát, ebből a,zután, a nélkül, hogy egy betűt változtattak volna rajta, — egyszerűen külön bélyeget alkalmaztak reá, — csináltak külön magyar, külön osztrák tarifát és a tetejébe, még egy szerződéses tarifát, hogy ki-ki azt a portékát vásárolja, a mely neki tetszik ; a ki összbirodalmi, annak jó a közös tarifa, a ki osztrák, annak is jó a közös tarifa, mert Ausztria közös tarifát iktatott törvénybe, jóllehet a kiegyezési megálla­podás egyenesen kötelezővé teszi, hogy csak az osztrák császárság területére érvényes tarifát lép­tessen életbe. És, t. miniszterelnök ur, jó lenne utólag gon­doskodni arról, hogy ha már előre megcsinálták a tarifát, most a szerződés folytán annak czimét változtassák meg, különben ez a czégtábla-história sem lesz befejezve. És mi szegény jó magyarok, szegény jó ártatlan magyarok, belementünk az ön­álló vámterületért való lelkesedésbe, harczoltunk. küzdöttünk, lelkesedtünk, s akkor egyáltalában nem lett az osztrák tarifából külön tarifa, hanem egy olyan tarifa, a mely sem nem magyar, sem nem önálló tarifa, hanem proforma dolog, a mely eddig lépett életbe, azt meg sem csináltuk, törvénybe sem iktattuk, de soha hatályba nem fog lépni és a mely teljesen azonos a másikkal és a melyért még fizetünk is 1 ­6% kvótát. Hát, t. képviselőház, én ugy gondolom, hogy a kormány nem apasztotta a nehézségeket és sérelmeket, hanem növelte, mikor ezt a törvény­javaslatot a többi hegyébe beterjesztette és a mikor a sérelmes intézkedéseket sérelmes utón akarja keresztülvinni. De azt kérdezem, biztositotta-e a t. kormány ezzel a kiegyezés létrejöttét, törvényes utón való létrejöttét ? A mig nálunk mindezen nyaktilók­kal, statáriummal, hajszával, mindenfélével a vilá­gon, a mi ma nagyon közkeletű kifejezés, keresztül­hajtották a magyar kiegyezési törvényjavaslatot, vagy nem hajtották, de életbeléptették, az osz­trákoknál keresztül van vive ? És ha az osztrá­koknál nincs keresztülvive és nincsen biztositva, mi szükség van arra, hogy a magyar függetlenségi pártot és a függetlenségi képviselőket kettős karikán ugratják keresztül a publikum szemei előtt, hogy nemcsak a közös vámterületet, hanem a törvénysértést is le kell nyelnie és mindennek fejében nem érjük el, hogy a kiegyezés törvényes utón legyen megcsinálva és a gazdasági nyugalom 10 évre törvényes utón és alapon álljon lábra ? T. képviselőház ! Igenis, ma sem tudjuk, hogy mi lesz az osztrákoknál és nagyon okosan cselek­szünk, ha még egy darabig vitatkozunk e javaslat felett, legalább addig, a mig kivárjuk, hogy ők törvénybe iktatják-e. Hiszen nekünk deczember utolsó napjaiban mindig módunkban van magun­kat meg nem előzni. Lássuk, osztrák urak, az önök érdekében van a kiegyezés, iktassák törvénybe ! De ha önök nem iktatják törvénybe, akkor minek iktassuk mi, holott mi ezzel a magunk nyakára rárakjuk a közös vámterületet, a tarifális sérel­meket, a kvótaemelést; mire való akkor, hogy törvénybe iktassuk törvénysértéssel ezt az egy-

Next

/
Thumbnails
Contents