Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-235

235. országos ülés 191)7 deczember 5-én, csütörtökön. 223 szakaszos törvényjavaslatot és mindennek fejében nyerjünk el — semmi egyebet, mint hogy szégyenről szégyenre vezessük azt a pártot, a mely nem ezért jött ide, hanem azért, hogy Magyarország gazdasági, katonai, pénzügyi és közjogi önállóságát megteremtse ! T. képviselőház ! Ez a kormány nagy dicsőséggel jött, hogy eltörölte a Szapáry-féle törvényjavaslatot. Megjegyzem, hogy az nem egy szakaszból áUott, hanem kettőből; eleinte sokból állott, esak azután lett két szakasz belőle. Már ezen is tul tett a kormány, mert a vasúti pragmatikából csinált már egy nyulfark-törvényt, még mielőtt a másikat eltörölte volna. De hogy legyen még egy nyulfark-törvény, ugyanaz a kormány és ugyanannak a miniszterei, a mikor a lex Szapáryt dicsőséggel eltörölték, — és ezt a magam szavával is felirtam a kormány számlájára és dicsőségére — ugyanaz a kormány hozott egy másik törvényt, a mely azonban nem olyan kismiska, apró dolog felett rendelkezik, mint a szolgálati pragmatika, hanem, a melyben a nemzet összes gazdasági érdekei, létfeltételei komprimált, kondezált kivonatban bennefoglaltatnak, mint akár csak a Liebig-féle huskivonatot, ugy adják itt be. Azonban a Liebig-féle huski vonat nagyon jó, mert huskivonat, de ha valami egyéb kivonatot komprimálnak ilyen kicsire, hogy az annál keserűbb és annál csúnyább legyen, akkor engedje meg a t. ház, az sokkal rosszabb, habár sokkal könnyebb lenyelni, az bizonyos. T. képviselőház ! De azt kérdezem mindezek után, megvan-e legalább oldva a horvát kérdés ? Ha már elkövetünk egy törvénysértést a kiegyezés kedvéért és a horvátok miatt, —so zu sagen — hát méltóztassék megmondani, meg van-e oldva a horvát kérdés ? Mivel van megoldva ? És ha a horvátok megint visszajönnek és obstruálnak, minden törvényjavaslatot ugyanezen az utón fogunk keresztül vinni ? Méltóztassék nekem megmondani, ez volt-e a helyes, vagy az, a mit mondottunk, hogy a horvát obstrukcziót el kell intézni, meg kell fogni a nyakukat, ha lehet, le kell törni őket és azután keresztül vinni nem ezt a kiegyezést, de minden magyar törvényt, a melyre szükség van 1 T. képviselőház! Én alávetem magam egy operácziónak, ha tudom, hogy ez az operáczió engem meggyógyit. Ez természetes. De hogy csak azért operáltassam magam, hogy épen operálva legyek, azért adjam oda magam és engedjem, hogy újra és újra vágjanak, ezért nem vagyok hajlandó magamat megoperáltatni. (Zaj a haloldalon.) Ez a parlament pedig aláveti magát az operácziónak a nélkül, hogy a gyógyulásnak reménye lehetne, legalább sem az osztrákoktól, sem a horvátoktól nincsen biztosítva; a mi pedig a magyarokat ületi, hát t. képviselőház, bizony meggyőződésemre mondom, hogy ennél a kiegyezésnél mindenféle állapot és minden lehetőség jobb. Mert hogy én egy törvénysértést csináljak, azt értem, ha nemzetem érdekében cselekszem; de hogy én csináljak törvénysértést arra, hogy nemzetemet még jobban leigázva tartsam, hogy rettenetes károkat csináljak tarifapolitikai, gazdasági, vasúti és egyéb tereken, hogy még ráadásul felemeljem a kvótát is : hát erre lehet kapható az, a ki a többség soraiban ül, de ezt egyáltalában nem lehet kivánni az ellenzéktől. (Zaj a baloldalon.) T. képviselőház ! A horvát kérdés igenis elsőrendű és alapvető kérdés. De ki idézte fel a horvát kérdést % Talán mi, az ellenzék ? Ki idézi fel nemsokára a szerb kérdést, ki bosszantja és ki lázítja fel a délszlávokat a magyarság ellen ? A mikor tavaly, t. ház, május hónapban Belgrádban voltak a budapesti újságírók és képviselők, és e látogatás alkalmával ott időztem én is, láttam a horvátokat, a kik mintegy 400-an jöttek oda, két hajóval és majd bedőltek a hajók a Dunába, ugy ölelkeztek ottan horvátok, magyarok és szerbek. Megértem, t. ház, — és erre Hock János a tanúm — hogy egy katonabanda játszotta a Kossuth-nótát utcza-, város- és országszerte, és a szerb kiráfyi zenekar volt az, a mely ezt a magyar nótát játszotta; az örömláztól égve mentünk utána, hogy végre megértük, hogy a katonai zenekar magyar nótát és a Kossuth-nótát húzza. Tudom, t. ház, hogy akkor Szerbia választás előtt állott és választás előtt állván, Pasics igen ügyes ember volt, hogy ezen ünneplést épen ezen időben csinálta. De akármilyen más czél volt is a háta mögött, nem lehet tagadni, hogy a fogadtatás, a szeretet oly őszinte volt, hogy képesek lettünk volna egymásért rögtön vérünket ontani. És a mikor a magyar és szerb kardot összekötötték és lebontották a magyar zászlóval és fölébe állott egy szerb és magyar fiu, a kik összeölelkeztek, lelkesedtünk, tomboltunk, lelkesedett, tombolt mindenki, mindkét nemzet szabadságáért, és éreztük, hogy a mint összefogtunk régen a törökkel szemben, a mikor előbb a szerb és azután a magyar hullott el, akként össze kell fognunk, hogy mi magyarok álljunk helyt a nyugattal szemben is nemzeti szabadságunk mellett. Hock János : Ez a nemzeti küzdelem idejében volt ! Kifelé kerestünk barátokat! (Nagy zaj a baloldalon.) Lengyel Zoltán: Nem nyilatkozom, hogy Kossuth Ferencz az ő megbízottai utján mit és hogyan tárgyalt a horvátokkal is, a szerbekkel is és a szerb-szerbekkel is. Nem akarok nemzetközi konfliktust és kormányválságot csinálni. (Nagy zaj a baloldalon. Elnök csenget.) Hát, t. képviselőtársaim, ha én elmondanám azt, a mi hiteles és azt megerősítenék is hitelesen — de úgyis tudom, hogy nem erősítenék meg, hanem leczáfolnák — akkor kormányválságnak kellene bekövetkezni. (Zaj a baloldalon.) Ezt állitom. De nem hivatkozom rá, csak pusztán arra hivatkozom, hogy ezt a barátságot a nemzeti küzdelem idejében hoztuk létre, a midőn (Zaj.) ezt a poli-