Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-235

220 335. országos ülés 1907 deczember 5-én, csütörtökön. erőmmel magam is, mert annak idején, mikor ez a kérdés 1903 márczius 8-án szőnyegre került, a vitát én kezdtem volt el itt a házban és az igen t. képviselő ur fejezte be egy hatásos felszólalásá­val ; és hogy csak erről a diffamáló törvényről beszéljek, azt hiszem, ha ezt a t. képviselőház elé terjesztenék, nem fogadná el a ház, még ha a kor­mány szolidárisán ajánlaná is. Tehát nem kell azt mondani, hogy minden törvény egyforma törvény és mert törvényjavaslat, azért ezt is el kell fogadni, mint a többit, hanem vizsgáljuk annak tartal­mát is. Ámde formáját is vizsgálni kell a törvény­javaslatnak. Ennek a törvényjavaslatnak pedig nemcsak tartalma sérelmes, — a miért a kiegyezési komplexumot, mivel az nem az önáUó vámterü­letet tartalmazza, a magam elvi álláspontjánál fogva nem fogadhatom el — hanem sérelmes a formájánál fogva is. Ezért nem lehet azt mondani, hogy ez alkotmányjogi szempontból mindenféle kritikát kiáll. De alkotmányjogi szempontból mél­tóztassék nekem megmondani, mi ez a törvény és ha egyszer ennek alapján a t. kormány kiadja majd a megfelelő rendeletet, hogyan van akkor a kiegye­zési komplexum szabályozva, törvény utján-e vagy rendelet utján ? Wekerle Sándor miniszterelnök: Ezen tör­vény által! Lengyel Zoltán: Kérem, disztingváljunk, miniszterelnök ur. Nem törvény által van szabá­lyozva, mert a törvényt majd csak azután fogjuk beezikkelyezni a Törvénytárba. Azt hiszem tehát, a t. miniszterelnök ur is konczedálja nekem., hogy rendelettel fogja azt életbeléptetni, még pedig olyan rendelettel, a mely törvényes fel­hatalmazáson alapszik. Wekerle Sándor miniszterelnök: Abban kü­lönbözik, az 1906 : III. t.-cz.-től, hogy ez véglege­sen ratifikál. Lengyel Zoltán: Ez nem ratifikál, ez azt mondja, hogy jóváhagyatnak; de hogy mi hagya­tik jóvá, szövege szerint, az nincs benne. Már pedig sem nemzetközi szerződést, sem másfélét törvény utján nem lehet jóváhagyatni, ugy, hogy jóváhagyok, de nem tudom mit, hanem a jóvá­hagyás szövegének is benne kell lenni a Törvény­tárban. Engedelmet kérek, ne méltóztassék ezt a preczedenst alkotmányjogi szempontból bele­iktatni a magyar alkotmányba, mert elég csú­nyán állunk ma is a törvényhozás és a többi dolgok szempontjából, eléggé át van lyuggatva a mi alkotmányunk. Ne méltóztassék azt is hozzá­tenni, hogy ezentúl lehetséges nemzetközi szerző­dések törvénybe iktatása törvénybe iktatás nélkül, lehetséges egyszóval, a mely pusztán csak négy vagy öt szótagból áll, hogy : jóváhagyatik, vagy jóváhagyatnak, hanem igenis a nemzetközi szerző­dések törvénybe iktatását nem lehet változtatni sem igy, sem másképen, csak törvény utján és mindig olyan törvény utján, a mely a jóváhagyott szöveget is magában foglalja. Itt a t. miniszterelnök ur megkerülte ezt a dolgot és beleirta, hogy jóváhagyatnak, de azért azok nem mindenben hagyattak jóvá, mert ezt tagadja az alkotmány, tagadja Kmety Károly t. képviselő ur, a ki erre engem az egyetemen annak idején tanitott, sőt vizsgáztatott is. T. képviselőház ! Nem a törvény utján lép­tettetik életbe a kiegyezés, hanem igenis ren­delet utján lépteti életbe a t. miniszterelnök ur és disztingváljunk: olyan fajta rendelet utján, a mely törvényes felhatalmazáson alapszik. Az én tudomásom szerint, a hogy én a közjogban annak idején megtanultam — pedig eléggé megtanul­tam — ... Okolicsányi László : Nem látszik. Lengyel Zoltán : . . . kétféle intézkedést isme­rek csak, vagy törvény valami vagy rendelet. Mél­tóztassék megmondani, van-e valami harmadik ? Főfaj nincs más, csak törvény vagy rendelet. Okolicsányi László : Szokásjog ! Lengyel Zoltán ; Bocsánat, de a szokásjognak épen az a feltétele, hogy előre nincs Írásba foglalva. Azt hiszem azonban, a t. miniszterelnök ur volt, a ki a legerélyesebben tiltakozott az ellen, hogy szokásjog alapján tartsuk fenn a statuskvót. mert azt mondta, hogy ez nem szabályozás. Itt, t. ház, nem szokásról, hanem törvényes intézke­désről van szó, törvényes intézkedést pedig a közjog csak kettőt ismer : törvényt és rendeletet. Ez pedig nem törvényes intézkedés, nem törvény alapján való jóváhagyás, nem beczikkelyezés, nem törvényalkotás, hanem jóváhagyás egy tör­vényben az életbeléptetésre vonatkozó rendeleti utasítással, ennélfogva ez az intézkedés egy rendeleti utón való életbeléptetésre szóló intéz­kedés, a mely törvényes felhatalmazás alapján áll. Azt kérdezem önöktől, a kik jogászemberek és a közjogot is tudják, . . . (Folytonos közbe­szólások a baloldalon.) Igen örvendek, ha valaki jobban tudja, mert hiszen módunkban van itt elmondani. Én a jogászokhoz fordulok, hogy lehet­séges-e törvényt másként módosítani, másként megváltoztatni, mint valóságos törvény utján ? Lehet-e törvényt módosítani akként, hogy utasí­tom a kormányt a törvény módosítására ? Ilyet semmiféle alkotmányjog nem ismer. Erre nézve törvényes intézkedésre van szükség. . . (Zaj jóbbfélől.) Kérem t. miniszterelnök ur, vannak kormány­zati intézkedések, a hol ez lehetséges, de vannak jogi intézkedések, a hol ez nem lehetséges. így például a t. miniszterelnök ur egy törvényt be­nyújthatna, a mely a perrendtartást módosítaná. Az igazságügyminiszter ur benyújt egy törvényt a perrendtartásra vonatkozólag és a t. miniszter­elnök ur per analógiám beadna egy másik törvény­javaslatot, a mely azt mondaná per analógiám, hogy felhatalmazza a minisztert, hogy azt törvénybe iktassa. Ezt semmiféle bíróság el nem fogadja és ennek alapján ítélkezni nem fog, mert egy meglévő perrendtartást csak egy más perrendtar­tási törvény meghozatalával, épen igy bárnülyen

Next

/
Thumbnails
Contents