Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-234

234. országos ülés 1907 deczember k-én, szerdán. 213 volnának készek és a kik bizonyára ellentétben vannak velünk, azok az úgynevezett józan elemek. Nüchternes Element. Muzsa Gyula: Ment sprechen deutsek. (Derültség.) Popovics Dusán : Mi már jóformán lemondtunk arról, hogy e t. házban, a hol önmegtagadással és csakis hazánk javára munkálkodva (Ellenmondás a baloldalon) ki voltunk téve annyi támadásnak és szidalmazásnak, bárkit is meggyőzzünk, (Mozgás balfelől.) vagy hogy keressük azokat a füleket, melyek hajlandók minket meghallgatni. Lelkiismeretünk nyugodt, mint az olyan embereké, a kik minden előnyt és hasznot legjobb meggyőződésük szerint hazájuk javára rendeltek alá és a kik minden erejükből megtették kötelességüket és be fogják várni, hogy az események is igazolják őket. Magyarország és Horvátország függetlenségének eszméjétől áthatva és fontolóra véve a két ország testvéri és mind a két félre nézve egyenjogú (Ellenmondások balfelől.) helyzetét, jól tudjuk, hogy eljön még az az idő, a mikor a felébresztett Magyarország is nekünk fog igazat adni. (Zaj balfelől.) En azért nem foglalkozom tovább ő exczellencziája illír kijelentéseivel, (Derültség.) hanem kifogom emelni azt a jelentős tényt, mely kijelentéseit oly érdekessé teszi. Ö exczellencziája ismételten hangsúlyozta, hogy Horvátországban is szigorúan alkotmányos lesz, és különösen büszkének látszott lenni ez alkotmányosságra. Közben pedig, a mikor egy képviselőtársunk megkérdezte, hogy Horvátországban milyen politikát szándékozik követni, azt felelte, hogy meg fogja semmisiteni a rezoluczionistákat. Bocsánatot kérek, ha nem csalódom, az illető képviselő azt kérdezte, hogy milyen politikát szándékozik követni ő exczellencziája, nem pedig azt, hogy mily embereket vagy pártokat akar megsemmisiteni. Ez, szerintem, mégis csak nagy különbség, mert az elős : a horvátországi politikai kérdések, minket is nagyon érdekelnek, mig a másikra nem igen vagyunk kíváncsiak, először azért, mert mi ismerjük ő exczellencziájának kívánságát, másodszor pedig azért, mert nem nagyon ijedezünk attól a megsemmisítéstől, a melyet ő exczellencziája kegyeskedik számunkra kilátásba helyezni, mert — hogy az ő szellemes frázisával éljek — mi is nyiltan dolgozunk itt, teljes világítás mellett és nincs semmi elleplezni valónk. Ez ő exczellencziájának frázisa. De ha összehasonlítjuk ő exczellencziájának két kijelentését — azt, a mit a rezoluczionisták megsemmisítésére és azt, a melyet a horvát országgyűlés összehívására vonatkozólag tett, — látni fogjuk, a mint azt ő exczellencziája is mondani kegyeskedett, hogy az országgyűlés összehívása reá nézve csak egy lépcsőt jelent, melyen közelebb szándékozik jutni a rezoluczionisták megsemmisítéséhez . Ez csakugyan nagystílű szabadelvű és alkotmányos pohtika. De a mikor még volt idő arra, hogy az országgyűlési munkához lássunk, mikor a közös országgyűlés nem dolgozott még és mikor elnökünk összehívta országgyűlésünket, akkor elnapolták, most pedig, a mikor itt a horvát és sziavon királyságok vitális érdekeiről folyik a tanácskozás, most összehívják országgyűlésünket. Természetes, hogy előbb nem volt oly alkalmas az idő ezen lépés megtételére. Csak ne haragudjék ő exczellencziája reánk, mert akkor nekünk van igazunk és azt mondjuk, hogy ez nem egyéb az alkotmányosság kijátszásánál, még pedig pártczélok érdekében. Arra a tényre, hogy egy párt megsemmisítése nagyon furcsa, komikus munka egy oly ember részére, a ki tisztek a nemzetek önrendelkezésének elvét és a ki tudja, hogy a pártok nemzetek kebelében támadnak, nem is akarok különben rámutatni. Hiszen világos, hogy csak a választóknak van joguk a pártokat megsemmisíteni, nem pedig a t. kormánynak. (Mozgás.) Ha tehát ő exczellencziája ily kevésre becsüli Horvátországot és annak választóit, azt hiszem, mégis azok sem fabábuk, a hogy ezt kétségtelen ő exczellencziája tanácsadói állítják. Ö exczellencziája mindenesetre nagyon lekötelez minket, ha kegyeskednék megmagyarázni, hogy miféle külön alkotmányosság hatalmazza fel őt arra, hogy az országgyűlést egyes pártok megsemmisítése czéljából hivassa össze és hogy ez a taktika melyik politikának felel meg ? Az pedig, hogy a kegyelmes ur oly kegyelmes és kész közülünk visszafogadni azokat, a kik félre vannak vezetve és a kik hajlandók hozzá feltétlenül csatlakozni, ez csakugyan nemes dolog és hálára fogja kötelezni mindazokat, a kik féke vannak vezetve. (Mozgás.) Mi nagyon óhajtanok, hogy ezek csakugyan jelentkezzenek, hogy mielőbb láthassuk, mi is az eltévedt fiuk visszatérésének érzékeny jelenetét. Egy dologra azonban mégis reflektálni óhajtok, mielőtt feltenném kérdéseimet. A kegyelmes ur azt mondta, kogy a rezoluczionistákkal többé egyáltalában nem fog tárgyalni, (Mozgás.) mert ezek nem mennek bele abba. hogy a nyílt kérdésben támadt konfliktus a regnikoláris bizottság elé utaltassák. Ez nem csoda, t. ház, mert hisz ezt a formulát nem a mi kedvünkért, hanem a nemzeti párt kedvéért találták ki. Hogy ez elfogadja-e, nem tudom. Nem helyes tehát, hogy ezt a rezoluczionistáktól veszi rossz néven, mert e szerint fel lehetne függeszteni az 1868-iki alaptörvényt, fel lehetne függesztem Horvátország autonómiáját és egyszerűen regnikoláris bizottságokhoz utalni. Ez talán elég világos és meggyőző ok. A nagyméltóságú miniszterelnök urnak a rezoluczionistákkal való teljes szakítására nézve tett kijelentése egy kissé a falusi harangokról szóló mesére emlékeztet. Ha azt kérdezték valakitől, hogy a harangok miért nem szólnak, azt felelte, hogy annak több vagy kevesebb oka van, az első az, hogy a templomnak nincsenek is harangjai. (Zaj.) Hogy a nagyméltóságú miniszter-