Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.
Ülésnapok - 1906-234
212 33Í. országos ülés 1907 deczember h-ín, szerdán. arra, hogy a magyar jegybank fölállítása előtt oly megállapodásokat létesít az osztrák kormánynyal, a melyek alkalmasak megakadályozni, hogy a pénzérték esetleges különbözőségéből eredő hatások az Ausztriával a kölcsönös kereskedelmi és forgalmi viszonyok szabályozása tárgyában megkötött szerőzdésnek a szabad forgalomra irányuló czélzatát meghiúsítsák, vagy bármiként is befolyásolják ? 2. Ez a megállapodás csak a kölcsönös állami pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozik-e, avagy kiterjed a Magyarország és Ausztria közötti gazdasági forgalom egészére, a mint azt az előadó ur magyarázatából érteni lehet ? 3. Oly megállapodásokra, illetve intézkedésekre kötelezte magát a magyar kormány ezen nyilatkozattal, a melyek a pénzérték tekintetében esetleg előálló különbözeteket kiegyenlítik, vagy közvetve ellensúlyozzák ? 4. Érintetlenül fentartatott-e az önálló magyar jegybank felállításának joga arra az esetre is, ha ezek a megállapodások a két kormány között bármely oknál fogva létre nem jönnének ? 5. Ugyanoly kapcsolatban áll-e ez a megállapodás az Ausztriával kötött kereskedelmi és forgalmi szerződéssel, mint a zárjegyzőkönyvben felvett különleges határozmányok és alkalmas-e hatálytalanítani a szerződést az a körülmény, hogy a bankügyre vonatkozó ezen megállapodás utóbb bármily oknál fogva nem lép életbe ? Azt gondolom, hogy nem pusztán az én megnyugtatásomra, hanem az egész ház, sőt azt lehet mondani, hogy az egész nemzet megnyugtatására szolgálna az, ha a t. miniszter ur ezekre a kérdésekre ugy felelne, — határozottan igen vagy nem — hogy ne lehessen aggodalmunk abban a tekintetben, hogy a bank felállításának 1911-től kezdve, semmiféle nehézségek útjában nem állhatnak, mert, a mint már jeleztem, szerintem gazdasági önáüóságunknak ma már a nyomott szomorú viszonyok alakulása között egyetlen reményt nyújtó biztositéka az lehet, ha a bankot már 1911-ben felállíthatjuk. Elnök : Az inberpelláczió kiadatik a miniszterelnök urnak. A miniszterelnök ur kivan szólani. Wekerle Sándor miniszterelnök: (Halljuk! Halljuk.!) Talán megengedi a t. ház, miután alaposan szeretnék a t. képvieslő ur interpellácziójára válaszolni és az egész tárgyalás anyagát és előzményeit is ismertetni, hogy én ne most válaszoljak érdemileg erre az interpelláczióra. (Helyeslés.) Czélom most csak az, hogy teljes megnyugtatást nyújtsak a t. háznak abban a tekintetben, (Halljuk ! Halljuk!) hogy a magyar törvényhozás szabad elhatározása ezen egyezmény által meghiúsítva egyáltalában nem lehet. Ez a tulajdonképeni pointje, ugyebár a kérdésnek? (Ugy van balfelől) Erre vonatkozó bizonyítékaimat közelebb leszek bátor előterjeszteni. (Elénk helyeslés.) Elnök : Ki következik szólásra ? Zlinszky István jegyző: Popovics Dusán! Popovics Dusán: T. Ház ! Már a mikor ma bejelentettem interpellácziómat, a miniszterelnök ur ő nagyméltósága kegyes volt előttem komolyan kijelenteni, hogy épen fel akart kérni valakit közülünk . . . Wekerle Sándor miniszterelnök: Azt nem mondtam, hogy közülük, csak azt, hogy valakit. Popovics Dusán : . . hogy ebben az ügyben interpelláljon. Hasonló komolysággal bátorkodom én is kijelenteni, hogy nagyon boldognak érzem magamat, hogy ő nagyméltóságának megtehetem ezt a szívességet interpelláczióm előterjesztésével. Muzsa Gyula : Ez a te hattyú-dalod ! Popovics Dusán : Annál szivesebben teszem meg ezt. mert meg vagyok győződve, hogy ezzel csak alkalmat fogok adni ő nagyméltóságának, hogy a kijelentéseiről közölt hírlapi közlemények hitelességéről maga tegyen tanúságot és a mennyiben azok ellenkeznének a tényekkel, helyreigazítsa azokat. Ugyanis a hirek között is van valami csekély eltérés, igy pl. a Magyarország és a Pester Lloyd között. A függetlenségi pártnak tisztelt orgánuma ugy kezdi a dolgot, hogy ő nagyméltósága kijelentette, miszerint az országgyűlést felfogja oszlatni, addig a Pester Lloydban ennek semmi nyoma nincsen. Interpellácziómban szívesen hivatkoznám fővárosi magyar lapokra, de ugy hiszem, hogy a leghelyesebben járok el, ha a Pester Lloyd közleményére támaszkodom, mert ez a lap bizonyára igazi tolmácsa ő exczellencziája, a miniszterelnök ur vágyainak, legalább a Horvát-Szlavónkirályságok ügyeire vonatkozólag, j^-SP^Jtf* [T-i Bátor vagyok a miniszterelnök urnak a fentemlitett lap deczember 3-iki esti lapjában közölt kijelentéseit, a melyek eddig czáfolatlanul maradtak, ismertetni. Miután e hirek a nagyméltóságú kabinet elnökének hivatalosan tett kijelentése alakjában jelentek meg és nem puszta híresztelések, hanem olyan hírek, a melyek néhány t. képviselőtársunk előtt tétettek, jogosultnak és indokoltnak tartom azt az interpellálásra. A nagyméltóságú miniszterelnök ur igaz már többször kifejezést adott hasonló gondolatoknak, de jelenleg egy más oka is van annak, hogy tegnapi kijelentései miért oly érdekesek. Micsoda különbség van pl. a között, hogy a nagyméltóságú miniszterelnök ur egyszer diszkrét és határozottan messzemenő tendencziákkal vádol, máskor pedig illir ábrándozóknak nevez minket. (Zaj a jobbközépen.) SupilO Ferencz: En nem vagyok illir, én horvát vagyok ! Popovics Dusán: Semmi különbség sincs a kettő között! Legfeljebb csak az, hogy az első esetben a t. miniszterelnök ur nagyon haragudott reánk, mig jelenleg inkább csak jóakarólag aposztrofál bennünket. Illír ábrándozok! Milyen szép és kényelmes kifejezés ez. Azok az emberek, a kik az eüen küzdenek, hogy a kormány megszegi az országos alaptörvényt, a minisztérium nagyméltóságú urainak felfogása és diszpozicziójä szerint illir ábrándozok, azok pedig, a kik ezt elmulasztani
