Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-234

212 33Í. országos ülés 1907 deczember h-ín, szerdán. arra, hogy a magyar jegybank fölállítása előtt oly megállapodásokat létesít az osztrák kormány­nyal, a melyek alkalmasak megakadályozni, hogy a pénzérték esetleges különbözőségéből eredő hatá­sok az Ausztriával a kölcsönös kereskedelmi és forgalmi viszonyok szabályozása tárgyában meg­kötött szerőzdésnek a szabad forgalomra irányuló czélzatát meghiúsítsák, vagy bármiként is befo­lyásolják ? 2. Ez a megállapodás csak a kölcsönös állami pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozik-e, avagy kiterjed a Magyarország és Ausztria közötti gazda­sági forgalom egészére, a mint azt az előadó ur magyarázatából érteni lehet ? 3. Oly megállapodásokra, illetve intézkedé­sekre kötelezte magát a magyar kormány ezen nyilatkozattal, a melyek a pénzérték tekintetében esetleg előálló különbözeteket kiegyenlítik, vagy közvetve ellensúlyozzák ? 4. Érintetlenül fentartatott-e az önálló ma­gyar jegybank felállításának joga arra az esetre is, ha ezek a megállapodások a két kormány között bármely oknál fogva létre nem jönnének ? 5. Ugyanoly kapcsolatban áll-e ez a megálla­podás az Ausztriával kötött kereskedelmi és for­galmi szerződéssel, mint a zárjegyzőkönyvben felvett különleges határozmányok és alkalmas-e hatálytalanítani a szerződést az a körülmény, hogy a bankügyre vonatkozó ezen megállapodás utóbb bármily oknál fogva nem lép életbe ? Azt gondolom, hogy nem pusztán az én meg­nyugtatásomra, hanem az egész ház, sőt azt lehet mondani, hogy az egész nemzet megnyugtatására szolgálna az, ha a t. miniszter ur ezekre a kérdé­sekre ugy felelne, — határozottan igen vagy nem — hogy ne lehessen aggodalmunk abban a tekintet­ben, hogy a bank felállításának 1911-től kezdve, semmiféle nehézségek útjában nem állhatnak, mert, a mint már jeleztem, szerintem gazdasági önáüó­ságunknak ma már a nyomott szomorú viszonyok alakulása között egyetlen reményt nyújtó biztosi­téka az lehet, ha a bankot már 1911-ben felállít­hatjuk. Elnök : Az inberpelláczió kiadatik a minisz­terelnök urnak. A miniszterelnök ur kivan szólani. Wekerle Sándor miniszterelnök: (Halljuk! Halljuk.!) Talán megengedi a t. ház, miután alapo­san szeretnék a t. képvieslő ur interpellácziójára válaszolni és az egész tárgyalás anyagát és előz­ményeit is ismertetni, hogy én ne most válaszoljak érdemileg erre az interpelláczióra. (Helyeslés.) Czélom most csak az, hogy teljes megnyugtatást nyújtsak a t. háznak abban a tekintetben, (Hall­juk ! Halljuk!) hogy a magyar törvényhozás szabad elhatározása ezen egyezmény által meghiú­sítva egyáltalában nem lehet. Ez a tulajdonképeni pointje, ugyebár a kérdésnek? (Ugy van balfelől) Erre vonatkozó bizonyítékaimat közelebb leszek bátor előterjeszteni. (Elénk helyeslés.) Elnök : Ki következik szólásra ? Zlinszky István jegyző: Popovics Dusán! Popovics Dusán: T. Ház ! Már a mikor ma bejelentettem interpellácziómat, a miniszterelnök ur ő nagyméltósága kegyes volt előttem komolyan kijelenteni, hogy épen fel akart kérni valakit kö­zülünk . . . Wekerle Sándor miniszterelnök: Azt nem mondtam, hogy közülük, csak azt, hogy valakit. Popovics Dusán : . . hogy ebben az ügyben interpelláljon. Hasonló komolysággal bátorkodom én is ki­jelenteni, hogy nagyon boldognak érzem magamat, hogy ő nagyméltóságának megtehetem ezt a szíves­séget interpelláczióm előterjesztésével. Muzsa Gyula : Ez a te hattyú-dalod ! Popovics Dusán : Annál szivesebben teszem meg ezt. mert meg vagyok győződve, hogy ezzel csak alkalmat fogok adni ő nagyméltóságának, hogy a kijelentéseiről közölt hírlapi közlemények hitelességéről maga tegyen tanúságot és a mennyi­ben azok ellenkeznének a tényekkel, helyreigazítsa azokat. Ugyanis a hirek között is van valami csekély eltérés, igy pl. a Magyarország és a Pester Lloyd között. A függetlenségi pártnak tisztelt orgá­numa ugy kezdi a dolgot, hogy ő nagyméltósága kijelentette, miszerint az országgyűlést felfogja oszlatni, addig a Pester Lloydban ennek semmi nyoma nincsen. Interpellácziómban szívesen hi­vatkoznám fővárosi magyar lapokra, de ugy hi­szem, hogy a leghelyesebben járok el, ha a Pester Lloyd közleményére támaszkodom, mert ez a lap bizonyára igazi tolmácsa ő exczellencziája, a minisz­terelnök ur vágyainak, legalább a Horvát-Szlavón­királyságok ügyeire vonatkozólag, j^-SP^Jtf* [T-i Bátor vagyok a miniszterelnök urnak a fent­emlitett lap deczember 3-iki esti lapjában közölt kijelentéseit, a melyek eddig czáfolatlanul marad­tak, ismertetni. Miután e hirek a nagyméltóságú kabinet elnökének hivatalosan tett kijelentése alakjában jelentek meg és nem puszta híresztelé­sek, hanem olyan hírek, a melyek néhány t. kép­viselőtársunk előtt tétettek, jogosultnak és indokolt­nak tartom azt az interpellálásra. A nagyméltó­ságú miniszterelnök ur igaz már többször kifeje­zést adott hasonló gondolatoknak, de jelenleg egy más oka is van annak, hogy tegnapi kijelentései miért oly érdekesek. Micsoda különbség van pl. a között, hogy a nagyméltóságú miniszterelnök ur egyszer diszkrét és határozottan messzemenő tendencziákkal vádol, máskor pedig illir ábrán­dozóknak nevez minket. (Zaj a jobbközépen.) SupilO Ferencz: En nem vagyok illir, én hor­vát vagyok ! Popovics Dusán: Semmi különbség sincs a kettő között! Legfeljebb csak az, hogy az első esetben a t. miniszterelnök ur nagyon haragudott reánk, mig jelenleg inkább csak jóakarólag aposz­trofál bennünket. Illír ábrándozok! Milyen szép és kényelmes kifejezés ez. Azok az emberek, a kik az eüen küzdenek, hogy a kormány megszegi az országos alaptörvényt, a minisztérium nagyméltó­ságú urainak felfogása és diszpozicziójä szerint illir ábrándozok, azok pedig, a kik ezt elmulasztani

Next

/
Thumbnails
Contents