Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-234

206 234. országos ülés 1907 tett javaslata iránt a Petőfi-házhoz való hozzájárulás tárgyában. Kérem a javaslatok kinyomatását, szétosztását és annak idején napirendrerendre való tűzését. Elnök : A jelentés ki fog nyomatni, a képviselő urak közt szét fog osztatni és adnak idején napirendre fog tűzetni. Következik most már az Ausztriával kötött némely gazdasági és pénzügyi megegyezés jóváhagyásáról (írom. 636—638.) szóló törvényjavaslat tárgyalásának folytatása. Ki következik ? Szent-Királyi Zoltán jegyző: Vlád Aurél! Vlád Aurél: T. képviselőház ! Ha a kiegyezési törvényjavaslat gazdasági tekintetben megfelelne ezen ország érdekeinek és gazdasági érdekeink kellő védelemben részesültek volna, én a magam részéről túltettem volna magamat azon a formán, melyben a t. kormány a kiegyezést életbe akarja léptetni, habár nekem is vannak a forma ellen alapos aggályaim. Azt a formát értem a melyben ezeket a törvényjavaslatokat életbeléptetik. Azonban, t. képviselőház, mikor lényeges érdekekről van szó, sok esetben igazolható az, ha a formán tul tesszük is magunkat bizonyos tekintetben, mert az állami élet az nem alkalmazkodhatik formákhoz és az az alkotmány, a melyet ilyen formalizmussal, ilyen preczedensekkel esetleg veszélyeknek lehetne kitenni, magában rejti a veszedelemnek és az enyészetnek csiráit és az olyan alkotmány, a melyet ily preczedensekkel hatályon kivül helyezni és veszélyeztetni lehetne, már magában véve is gyenge és tarthatatlan. Ezért, t. képviselőház, nem szándékozom kiterjeszkedni azokra az érvelésekre, a melyek e tekintetben itt a t. házban elhangzottak és szigorúan csak a javaslatoknak közgazdasági részére terjeszkedem ki és abból a szempontból birálom el a kiegyezési komplekszumot, hogy vájjon ez megfelel-e az ország közgazdasági érdekeinek vagy sem. T. képviselőház ! Én azt hiszem, hogy minél mélyebben tekintünk belé ezen törvényjavaslatoknak értelmébe és minél alaposabban tanulmányozzuk ezeket a javaslatokat, annál inkább arra a meggyőződésre jutunk, hogy a magyar álláspont minden vonalon vereséget szenvedett és annál inkább meggyőződünk arról is, hogy ezek a javaslatok nemcsak hogy nem védik kellőképen az országnak érdekeit, hanem — azt lehetne mondani, — minden téren igazságtalan előnyöket biztosítanak az osztrákoknak. (Mozgás balfelől.) Be fogom bizonyítani, hogy ez így van. T. képviselőház ! Elismerem azt, hogy a kormány bizonyos kényszerhelyzetben volt akkor, a mikor a kiegyezést megkötötte. Belátom, hogy sok tekintetben igaza volt Apponyi Albert grófnak, a mikor azt mondta, hogy a magyar kormánynak — épen a paktumnál fogva — nem állottak mindazok az eszközök rendelkezésére, a melyekkel kellőképen érvényesíthette volna az ország érdekeit. deczember b-én, szerdán. Ámde, t. képviselőház, kit terhel a felelősség azért, hogy a koaliczió olyan szituáczióba került, hogy kénytelen volt arra a paktumra lépni, a melynek értelmében a kölcsönösségnek és viszonosságnak fentartására kötelezte magát, ugy, hogy a legerősebb fegyver, az önálló vámterületre való áttérés nem állott rendelkezésére ? Azt hiszem, e tekintetben, ha objektíve bíráljuk el a múlt történeti eseményeit, a felelősséget könnyen megállapíthatjuk. A felelősség csakis a t. többségre hárulhat. A t. többségnek, a koalicziónak alkalma volt kormányt vállalni sokkal előbb, s alkalma volt ezt tenni a nélkül, hogy oly kikötésekre kellett volna köteleznie magát és ilyen obligót kellett volna vállalnia. Alkalma volt kormányra lépni már akkor, mielőtt a külkereskedelmi szerződések törvénytelen utón létrejöttek volna, s az országnak szabad rendelkezési joga e tekintetben kötve lett volna. Azt hiszem, t. képviselőház, hogy azok, kik részben hibásak azért, hogy az ország ebbe a szituáczióba belekerült, nem hivatkozhatnak erre a kényszerhelyzetre, mert hisz ők is okai annak, hogy az ország tényleg kényszerhelyzetbe került. És véleményem szerint nem áll meg Apponyi Albert miniszter urnak azon állítása sem, hogy eltekintve a kvóta felemelésétől, más tekintetben a jelenlegi, kormány által kötött kiegyezés bátran hasonlítható össze az előbbi kiegyezésekkel és ez az összehasonlítás nem fog hátrányára kiütni a jelenlegi kiegyezésnek. Először történik most, hogy a kiegyezés anyag-komplekszumába bevonatott a kvóta-kérdés, a bank-kérdés, daczára annak, hogy a kormány különösen a bank-kérdésre vonatkozólag azt mondja, hogy az ország szabad rendelkezési joga fenn lesz tartva, és tisztán a többségtől, illetőleg a törvényhozás bölcseségétől függ az, hogy az önáUó magyar nemzeti bank felállíttassék. Daczára ennek, kapcsolatba hozattak és bevonattak e kérdések is a kiegyezés komplekszumába, a mi a kvótára nézve abból tűnik ki, hogy az osztrák előterjesztés értelmében a kiegyezési javaslatok Ausztriában csak akkor emelkedhetnek törvényerőre, ha a kvótára vonatkozó megállapodás is mindkét államban törvényerőre emelkedik. A mi pedig a bank-kérdést illeti, hogy ez be lett kapcsolva a kiegyezési javaslatok komplekszumába, kitűnik abból, hogy a zárjegyzőkönyvben foglalt megállapodások értelmében azon kedvezményeknek, a melyek a magyar állampapíroknak Ausztriában biztosittatnak, előfeltétele az, hogy a bankszabadalom meghosszabbittassék, az osztrák kormány tehát előre is gondoskodott arról, hogy a mennyiben a bankszabadalom nálunk nem hosszabbittatnék meg, akkor elesünk oly kedvezményektől, a melyeket különben igénybe vehetünk. T. képviselőház! Beszélünk a kvóta felemeléséről, arról, hogy 2%-os az emelkedés és azt mondjuk, hogy ez a 2%-os emelés árnyoldala a kiegyezésnek, hogy ez erkölcsi és anyagi terhe,