Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-228

november 27-én, szerdán. 14 22ü. országos ülés 1907 a melyek ma akaratunk érvényesítését meggátolják, meg fognak szűnni. (Helyeslés a baloldalon.) Az én felfogásom az, hogy az államok s a nemzetek életében rövid egy pár év olyan, mint az ember életében rövid egy pár pillanat. (Igaz ! ügy van!) Ha mi tiz év múlva, a mi csak egy perez a nemzet életében, teljesen tabula rasa előtt fogunk állni, és 1917-ben Magyarország teljes mérvben fogja érvényesíthetni jogait, ennek nem fog semmi útjában állni, ez a függetlenségi politika legnagyobb vívmánya. Nem olyan vívmány, mint a milyen volt az 1899 : XXX. t.-cz., a mely egyoldalú törvény volt, melyet megszeghetett egy magyar kormány, a külállamok pedig róla, mint egyoldalú törvényről, tudomást nem vettek. A most megszerzett biztosíték kétoldalú, (Helyeslés balfelől.) e biztosítékot a velünk szerződő Ausztria is törvénybe iktatja és mint nemzetközi szerződés a nemzetközi becsület oltalma alá van helyezve, (Igaz! ügy van! a baloldalon.) a melyre nézve lehetetlenség, hogy bármely tisztességes külállam tudomást ne vegyen. (ügy van ! ügy van ! balfelöl.) Ha mi ilyen garancziákkal bírunk, ha maguk az osztrákok beczikkelyezik törvényeik közé ezeket a garancziákat: akkor igenis teljes birtokába jutunk a mi önrendelkezési jogunknak és ha 1917-ben meg nem alkotja Magyarország az önálló vámterületet a vámsorompóknak tényleges felállításával, akkor magára vessen. De erősen meg vagyok győződve, hogy meg fogja ezt alkotni, mert lehetetlenség, hogy az ország be ne lássa azt, hogy az állami függetlenségnek és a nemzet boldogulásának első feltétele az, hogy közgazdasági téren teljesen független legyen. (Hosszantartó élénk helyeslés, éljenzés és taps a baloldalon.) Polónyi Géza : Nagy gazdasági egységek ! Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter: Az én igen t. képviselőtársam és volt minisztertársam közbeszólt, hogy »nagy gazdasági egységek« és ezzel arra czéloz, a mit Wekerle igen t. barátom emiitett meg a múltkor. Higyje el az én t. Polónyi barátom, hogy nem ily könnyű a minisztérium két tagja között ellentéteket támasztani. (Derültség. Halljuk! Halljuk !) Az önálló vámterületnek tényleges létesítése csak 1917-ben vagy 1915-ben és az önálló magyar bank létesítése csak 1910-ben lehetséges ; addig bőséges idő vän arra, hogy a kormány tagjai egyetértve, vállvetve igyekezzenek azon, hogy Magyarország elég erőt gyűjtsön arra, hogy az egyiket is, a másikat is megvalósítsa. (Zajos éljenzés és taps a baloldalon.) Ha majd eljön az az idő, hogy a kormány tagjai nem értenek egyet, akkor egymás iránt a legnagyobb tisztelettel szét fognak válni. De addig igenis vállvetve fogunk dolgozni azon, hogy ne legyen semmi pártütés, (Élénk helyeslés.) és ne legyen semmi visszavonás, a mely minket meggátoljon abban, hogy haladjunk a mi egyenes utunkon, a mely magyar hazánknak megerősítésére vezet. (Hosszantartó élénk helyeslés és taps.) Alhtom, t. ház, hogy az adott helyzetben az előterjesztettnél jobb kereskedelmi szerződést senki sem lett volna képes megkötni. Valóban kíváncsi vagyok rá, hol van az a férfiú, a ki magára nézve elmondhatja, hogy igenis ő az a csodaember, a ki jobb kereskedelmi szerződést köthetett volna mint mi. (Élénk felkiáltások balfelől: Farkasházy ! Élénk derültség.) Olay Lajos : Polónyi! (Derültség.) Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter: En megvárom, míg a csodaemberek maguk jelentkeznek. (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter: Mikor azok az urak maguk fognak jelentkezni, akkor mindnyájunknak lesz alkalma felettük csodálkozni, őket megbámulni vagy megmosolyogni. (Derültség.) Hát én nem hiszem, hogy legyen valaki, a*ki az önhittségnek oly magas fokára emelkednék, hogy azt higyje magáról, hogy ő képes lett volna az adott helyzetben jobb kereskedelmi szerződést csikarni ki — mert valóságos kicsikarás jellemezte küzdelmünket (Helyeslés.) — mint a hogy mi tettük, mi, a kik talán némi szaktudással is bírunk ezen a téren és a kik hazafiságunk egész végtelenségét vittük bele a küzdelembe. (Taps a szélsőbaloldalon.) Es bár ismétlem azt, hogy az egész kiegyezésen a függetlenségi felfogás mint vörös fonál vonul keresztül, a legnagyobb lojalitással ismerem el, hogy a többi miniszterek a képviselőház többségének felfogását honorálva, a magyar érdekeknek és a magyar jogoknak érvényesítésében velem teljes mérvben összefogtak, ugy hogy csak abban versenyeztünk egymással, hogy ki védje meg jobban a magyar önálló államiság magasztos érdekeit. (Élénk éljenzés és taps a szélsőbaloldalon.) Erős meggyőződésem az, hogy ha nem sikerült volna a vám- és kereskedelmi szerződést Ausztriával megkötnünk, nehéz helyzetbe jutott volna az ország. Természetes, hogy nem állítom azt — és hogyha valaki állítani merészelné, én volnék az első, a ki ellenmondanék neki — hogy végveszélybe sodorta volna az országot e nehéz helyzet, mert nem olyan könnyű egy olyan nemzetet, mint a magyar, végveszélybe sodorni, (Igaz ! ügy van !) de igenis elismerem, hogy nagy nehézségek álltak volna elő és lelkiismeretes kormánynak első kötelessége lévén az, hogy nagy anyagi nehézségeknek és gazdasági válságoknak lehetőleg elejét vegye, mi megtettük a kötelességünket legjobb tudásunk szerint. (Helyeslés.) Az a vagylagosság állt tehát előttünk, hogy vagy megkötünk egy olyan vám- és kereskedelmi szerződést, a mely az adott helyzetben kielégítő, vagy fentartjuk a statusquót. Ez utóbbihoz némi jogunk is volt abból kifolyólag, hogy midőn ez a kormány hatalomra lépett, kikötötte, hogy ha nem fogna sikerülnie Ausztriával kiegyezésre jutni a vám- és kereskedelmi ügyekben,ez esetben