Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-228

228. országos ülés 1907 i fentartja a statusquót. Ezt azért kötöttük ki, hogy bizonyos határt szabhassunk azoknak az összeütközéseknek, a melyek a két állam között kifejlődhettek volna, hogy ha lehetetlen lett volna a vám- és kereskedelmi szerződést megkötni, mert a statusquo fentartásának keretén belül guerilla harczot lehetett volna csak folytatni ellenünk, ha azonban azt se tartottuk volna fenn, akkor nem guerilla harczot, hanem háborút üzenhetett volna Ausztria a mi közgazdasági viszonyainknak. (Igaz ! Ugy van !) De a stattisquo fenntartása elérhetlenné tette volna azt a czélt, a mely a ház többségének czélja. A statusquo fentartásával ugyanis lehetetlenné lett volna Magyarország számára 1917-re a teljes önrendelkezési jogot biztosítani, (ügy van!) Ez már egymagában elég volt arra, hogy a statusquo fenntartását ne tartsuk kivánatosnak. (Helyeslés.) Hogy csak egy példát emlitsek : van az országnak húsz lejárat nélküli szerződése a külállamokkal, a melyek mind a közös vámterület alapján köttettek meg. Hogyha nem szereztük volna meg azt a jogot, még pedig szerződésileg, ugy, hogy ezt Ausztria is köteles lesz érvényben tartani, hogy e húsz lejárat nélküli szerződést egyoldalulag felmondhassuk, akkor maga ez a tény megkötötte volna az- ország kezét, mert lehetetlen lett volna, hogy az 1917-ben kötendő szerződések az önálló vámterület alapján legyenek megkötve, a lejárat nélküli húsz szerződés pedig a közös vámteriilet alapján maradjon érvényben, és a közös vámhatár létezését feltételezze. Polónyi Géza: Nem igy van ! Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter: Az én t. barátom azt mondja, hogy nem igy van. Csakugyan kiváncsi vagyok arra, hogy miért nincsen igy. De, t. ház, egy másik körülmény is van, a melyet nagyon is fontolóra kellett venni; az a körülmény, hogy ha mi a status quo-t tartjuk fenn, akkor azért, hogy a nemzet védekezhessék a kiütendő és bejelentett guerílla-harcz ellen, egész erejét kellett volna igénybe vennie, holott ezt az erőt most arra használhatja fel, hogy előkészitse az országot arra, hogy 1917-ben minden rázkódtatás nélkül, sőt az ország virágzása közben ráléphessen az önálló vámterületre. (Helyeslés és taps a baloldalon és a középen.) Azt mondják némelyek, hogy helytelen, sőt valami üyen nagy szavat is hallottam, hogy hazaárulás arról beszélni, hogy mi történhetett volna az országgal, ha a status quo-t fenntartottuk volna. Az a felfogás, hogy helytelen és hazaárulás erről beszélni, onnan ered, hogy vannak olyanok, a kik azt hiszik, hogy valami ismeretlen dolgot árulunk el, ha a helyzetről szólunk, oly ismeretlen dolgokat, a milyeneket az osztrákok a mi beszédünkből tudnának meg, holott maguk az osztrákok mondták el nekünk, hogy mi érne minket, ők fenyegettek meg ezekkel, ugy, hogy- nekik mi november 27-én, szerdán. 15 abszolúte semmit sem árulnak el, hogyha e veszélyekről beszélünk, de másrészt kötelességet teljesítünk, ha az országot értesitjük arról, hogy milyen nehéz a helyzet és ezzel minden lelkiismeretes embert abba a helyzetbe hozunk, hogy a tényeket mérlegelheti és józanul Ítélhet. (Helyeslés halj elől.) Nagyon röviden mondom tehát, hogy van egy egész sorozata azoknak a kötéseknek, a melyek Magyarország közgazdasági életének nemcsak fejlődésére, hanem a mostani stádiumban való megtartására is, elkerülhetetlenül szükségesek, a melyek lejárathoz vannak kötve, és a melyek lejárnak az év végével. Hogy csak egy-két példát emlitsek, ilyenek a vasúti tarifák, ilyenek az állategészségügyre vonatkozó egyezmények, ilyen a vámbevételeknek felosztása. Ezektől eltekintve is, felmerül az, hogy mi történhetnék, ha az osztrákok hitelügyi háborút üzennének nekünk ? Erre nézve részletekbe bocsátkozni nem fogok; csak azt jegyzem meg, hogy 1906. év végével a hazai bankoknál 3,597.000 váltó volt forgalomban és hogy ezen váltók 1807 millió korona összegről szóltak, ugy hogy egy-egy váltónak átlagos összege 502 korona volt. Erre azért mutatok rá, hogy kiemeljem milyen mélyen nyúlhatna be társadalmi rétegeinkbe egy esetleges pénzügyi válság. (Mozgás.) T. képviselőház ! Nekünk erős érdekünk volt a vám- és kereskedelmi szerződést megkötni. Ez az első kötés Ausztriával 40 év óta, a mely nem vámszövetség, hanem mely szerződés és nem szövetség alakjában köttetett meg. Ezt a vívmányt már annyira ismeri a közvélemény, hogy értékét már leszámítolta ; pedig nagy vívmány ez. Igen nagy vívmány, mert ezzel megtörténik az, hogy az 1899 : XXX. t.-cz. által jelzett önálló vámterületi jogállapot tényleges állapottá változik át, (Helyeslés balfelől.) annak daczára, hogy nincs külön vámvonal. De hogy jobban kidomborodjék az a tény, hogy most tényleg két állam szerződött, most először történik meg 40 év óta, hogy a szerződés a szerződő államok képviselőinek aláírásával czikkelyeztetik be, majd ha rákerülhet a sor. (Helyeslés a baloldalon.) Azelőtt minden vámszövetség aláírás nélkül, mint magyar törvény czikkelyeztetett be, míg a külállamokkal szerződések, az aláírók aláírásával. Hogy még jobban kidomborodjék az állami önállóság, beczikkelyeztetik az a magyar általános vámtarifa is, a mely jelentékeny vívmány, bár szokott szellemességével jegyezte meg róla Lengyel Zoltán, hogy sem nem tarifa, sem nem önálló, sem nem magyar, mert hiszen egy autonóm vámtarifa, a melyet Magyarországon alkotunk, lehet talán lengyel, vagy kinai. (Derültség.) Még inkább kidomborodik a magyar államiság azzal, hogy kiköttetett az, hogyha értelmezési eltérések vannak, akkor választott bíróság fog ítélkezni, (Élénk helyeslés a baloldalon.) a mint teljesen önálló államok között szokás. Továbbá az egész szövegben kifejezésre jut az, hogy a szerződés