Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.
Ülésnapok - 1906-233
233. országos ülés 1907 deczember 3-án, kedden. 199 Lengyel Zoltán ". Igen, de nem engedem magamat senkitől sem sérteni! Elnök : Eendreutasitom a képviselő urat, és ka nem fog eleget tenni a rendreutasításnak, a mentelmi bizottságkoz utasítom. (Elénk helyeslés.) A képviselő ur rakonczátlankodásainak végei fogok vetni itt a kázban. (Nagy zaj.) Lengyel Zoltán (közbeszól). Elnök : T, képviselőkáz ! A kázszabályok értelmében felteszem a kérdést, mert szükségesnek látom azt, kogy Lengyel Zoltán képviselő urat az elnök iránt tanusitott engedetlenség miatt a mentelmi bizottságkoz küldetni kérjem. Méltóztatnak ekkez kozzájárulni? (Helyeslés.) Kérem azokat, a kik elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A báz kimondja, kogy Lengyel Zoltán képviselő urat a mentelmi bizottság elé utasitja. Kérem a miniszter urat, méltóztassék folytatni. Gr. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter : T. képviselőkáz ! Sajnálom, kogy ilyen inczidensre adtam alkalmat, — és most már minden kumoros formától eltekintek, — csak azt az igazságot akarom kifejteni, kogy akármit akar a kormány, a képviselőház többségének a kormány nyal szemben is mindenkor módjában áll a maga akaratát érvényesíteni, (ügy van ! ügy van !) Már most méltóztassék a kormánynak kelyzetét méltányolni és felfogni. A kormány a kiegyezést azokból az általános okokból, melyeket előbb kifejtettem, az ország érdekében lévőnek tartva, létre akarta kőzni. A kormány a kiegyezésben az osztrák kormánynyal szemben elérte azt, kogy Magyarországnak teljesen szabad kezet biztosított. A kormány kelyzete csak annyit igényel, kogy ez a szabad kéz eKsmertessék jelenleg, hogy a kormánynak ez az állásfoglalása ne dezavuáltassék. Ám tessék ezt is megtenni, nincs semmi kifogásom ellene. Hogy az önálló bank felállítására vonatkozó képviselőházi és többségi akarat létesítésének semmi sem áll útjában, azon határozati javaslat szerint is, a melyet Jankovich Marczell t. képviselőtársam beadott, és kogy ezt mennyire komolyan vettük, bebizonyítottuk azzal is, kogy beleegyeztünk, hogy az előkészítés stádiumában, tehát jelenleg is a képviselőház közreműködésével oldassék meg ez a kérdés, hogy tehát ne lehessen prejudikálni, a képviselőkáz akarata elé tényleges akadályokat sem gördíteni. Ez az, a mi minket elválaszt; az, hogy már most mondja ki, már most kozzon a ház egy határozatot, a mely határozat ezentúl ezen a házon kivül és az ezen ház többségéből eredő kormányon kivül senkit sem kötelezket, vagy pedig kogy konorálja és fejezze ki a ház azt a szabad kezet, a melyben birtokában az ország e tekintetben van és hogy az ő közreműködését e tekintetben felajánlja, annak konstatálása után, a mi megtörtént, kogy ennek a háznak a többsége az önálló magyar nemzeti bankot akarja; ka pedig a többség ekkez az akaratkoz ragaszkodik, ezen akarat teljesítésének semmi sem áll útjában. (Helyeslés.) Ez a különbség Jankovics Marczell és Polónyi Géza képviselőtársam katározati javaslata közt. Ennek a különbségnek, ennek az árnyalatnak, ennek a minden gyakorlati jelentőség nélküli különbségnek kedvéért volna kajlandó t. képviselőtársam megkozni azt az óriási áldozatot, hogy mindazoknak az atroczitásoknak daczára, a melyeket a mi javaslatainknak ugy formájában, mint tartalmában felfedezett, azok mellé áll! T. képviselőház! Engedelmet kérek, de én nem tudom nagyon komolyan venni azután azokat a nagyon magasra felépült érveléseket, ka azok ide csúcsosodnak ki, hogy azoknak eredménye, azoknak logikai következtetése ily olcsón kapkató. (Derültség.) De külön kell foglalkoznom azzal, a mit Polónyi Géza t. képviselőtársam e tekintetben mond, hogy 1917-re az önálló vámterületet lehetetlenné tettük, vagy akár csak megnekezitettük is. Mert most meg én mondom, (Halljuk! Halljuk!) kogy ha neki sikerül ezt bebizonyítania, akkor rögtön elkagyom ezt a helyet, a melyet most elfoglalok és akkor, ha talán illendőségből nem indíthatnék hadjáratot azon kiegyezési javaslatok ellen, a melyeknek létrejöveteléhez magam is hozzájárultam . . . (Zajos éljenzés és taps.) Bocsánatot kérek, ezt minden czélzás nélkül mondom, (Élénk derültség és taps.) mert senki tudtommal azok közül, a kik ezeket a javaslatokat ellenzik, nincs abban a kelyzetben, kogy azok létrejövetelénél közreműködött volna. Ez a kelyzet tehát reám nézve egy unikus volna; de ha meggyőződném, hogy tényleg benne van az önálló vámterületnek lehetetlenné tétele 1917-re, vagy csak lényeges megnehezítése is a korábbi állapothoz képest, akkor visszavonulnék és az én szavazatom a saját beleegyezésemmel benyújtott javaslatok számára semmi körülmények közt nem volna kapható, mert a függetlenségi pártnak szetnjrontjából ez az, a mi ennek a kiegyezésnek elfogadhatóságát az ő elveinek szempontjából tulajdonképen magában foglalja, (Ugy van! Ugy van! bal felől.) ez az, a mi ellensúlyozza mindazokat a kátrányokát, mindazokat az erkölcsi és anyagi áldozatokat is, a melyeket hozni kell, hogy az én meggyőződésem szerint — és ezt bátor leszek ki is mutatni — épen 1917-re sikerült minden kövecskét annak útjából elhárítani, a mennyire emberi hatalom erre képes, kogy 1917-ben az önálló vámterületre tényleg átmehessünk. De hát mivel bizonyítja t. képviselőtársam azt a megdöbbentő tételét, hogy mi azt lehetetlenné tettük ? Felolvasom beszédének ezt a részét. Azt mondja, megcsinálhatják majd 1917. előtt is azt, a mit most csináltak, hogy t. i. kötnek idegen államokkal szerződéseket, a melyek kényszerkelyzetet teremtenek. Ezt megindokolja a következőképen (olvassa):
