Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-233

233. országos ülés 1907 deczember 3-án, kedden. 199 Lengyel Zoltán ". Igen, de nem engedem maga­mat senkitől sem sérteni! Elnök : Eendreutasitom a képviselő urat, és ka nem fog eleget tenni a rendreutasításnak, a men­telmi bizottságkoz utasítom. (Elénk helyeslés.) A képviselő ur rakonczátlankodásainak végei fogok vetni itt a kázban. (Nagy zaj.) Lengyel Zoltán (közbeszól). Elnök : T, képviselőkáz ! A kázszabályok ér­telmében felteszem a kérdést, mert szükségesnek látom azt, kogy Lengyel Zoltán képviselő urat az elnök iránt tanusitott engedetlenség miatt a men­telmi bizottságkoz küldetni kérjem. Méltóztatnak ekkez kozzájárulni? (Helyeslés.) Kérem azokat, a kik elfogadják, méltóztassanak felállani. (Meg­történik.) A báz kimondja, kogy Lengyel Zoltán képviselő urat a mentelmi bizottság elé utasitja. Kérem a miniszter urat, méltóztassék foly­tatni. Gr. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter : T. képviselőkáz ! Sajnálom, kogy ilyen inczidensre adtam alkalmat, — és most már min­den kumoros formától eltekintek, — csak azt az igazságot akarom kifejteni, kogy akármit akar a kormány, a képviselőház többségének a kormány ­nyal szemben is mindenkor módjában áll a maga akaratát érvényesíteni, (ügy van ! ügy van !) Már most méltóztassék a kormánynak kely­zetét méltányolni és felfogni. A kormány a ki­egyezést azokból az általános okokból, melyeket előbb kifejtettem, az ország érdekében lévőnek tartva, létre akarta kőzni. A kormány a kiegye­zésben az osztrák kormánynyal szemben elérte azt, kogy Magyarországnak teljesen szabad kezet biztosított. A kormány kelyzete csak annyit igé­nyel, kogy ez a szabad kéz eKsmertessék jelenleg, hogy a kormánynak ez az állásfoglalása ne deza­vuáltassék. Ám tessék ezt is megtenni, nincs semmi kifogásom ellene. Hogy az önálló bank felállítására vonatkozó képviselőházi és többségi akarat létesítésének semmi sem áll útjában, azon határozati javaslat szerint is, a melyet Jankovich Marczell t. képviselő­társam beadott, és kogy ezt mennyire komolyan vettük, bebizonyítottuk azzal is, kogy beleegyez­tünk, hogy az előkészítés stádiumában, tehát jelenleg is a képviselőház közreműködésével ol­dassék meg ez a kérdés, hogy tehát ne lehessen prejudikálni, a képviselőkáz akarata elé tényle­ges akadályokat sem gördíteni. Ez az, a mi minket elválaszt; az, hogy már most mondja ki, már most kozzon a ház egy határozatot, a mely határo­zat ezentúl ezen a házon kivül és az ezen ház többségéből eredő kormányon kivül senkit sem kötelezket, vagy pedig kogy konorálja és fejezze ki a ház azt a szabad kezet, a melyben birtokában az ország e tekintetben van és hogy az ő közre­működését e tekintetben felajánlja, annak konsta­tálása után, a mi megtörtént, kogy ennek a ház­nak a többsége az önálló magyar nemzeti bankot akarja; ka pedig a többség ekkez az akaratkoz ragaszkodik, ezen akarat teljesítésének semmi sem áll útjában. (Helyeslés.) Ez a különbség Jankovics Marczell és Polónyi Géza képviselőtársam katározati javaslata közt. Ennek a különbségnek, ennek az árnyalatnak, en­nek a minden gyakorlati jelentőség nélküli különb­ségnek kedvéért volna kajlandó t. képviselőtársam megkozni azt az óriási áldozatot, hogy mindazok­nak az atroczitásoknak daczára, a melyeket a mi javaslatainknak ugy formájában, mint tartalmá­ban felfedezett, azok mellé áll! T. képviselőház! Engedelmet kérek, de én nem tudom nagyon komolyan venni azután azokat a nagyon magasra felépült érveléseket, ka azok ide csúcsosodnak ki, hogy azoknak eredménye, azok­nak logikai következtetése ily olcsón kapkató. (Derültség.) De külön kell foglalkoznom azzal, a mit Polónyi Géza t. képviselőtársam e tekintetben mond, hogy 1917-re az önálló vámterületet lehetetlenné tet­tük, vagy akár csak megnekezitettük is. Mert most meg én mondom, (Halljuk! Halljuk!) kogy ha neki sikerül ezt bebizonyítania, akkor rögtön el­kagyom ezt a helyet, a melyet most elfoglalok és akkor, ha talán illendőségből nem indíthatnék had­járatot azon kiegyezési javaslatok ellen, a melyek­nek létrejöveteléhez magam is hozzájárultam . . . (Zajos éljenzés és taps.) Bocsánatot kérek, ezt minden czélzás nélkül mondom, (Élénk derültség és taps.) mert senki tudtommal azok közül, a kik ezeket a javas­latokat ellenzik, nincs abban a kelyzetben, kogy azok létrejövetelénél közreműködött volna. Ez a kelyzet tehát reám nézve egy unikus volna; de ha meggyőződném, hogy tényleg benne van az önálló vámterületnek lehetetlenné tétele 1917-re, vagy csak lényeges megnehezítése is a korábbi állapothoz képest, akkor visszavonulnék és az én szavazatom a saját beleegyezésemmel benyújtott javaslatok számára semmi körülmé­nyek közt nem volna kapható, mert a függet­lenségi pártnak szetnjrontjából ez az, a mi ennek a kiegyezésnek elfogadhatóságát az ő elveinek szempontjából tulajdonképen magában foglalja, (Ugy van! Ugy van! bal felől.) ez az, a mi ellensúlyozza mindazokat a kátrányokát, mind­azokat az erkölcsi és anyagi áldozatokat is, a melyeket hozni kell, hogy az én meggyőződé­sem szerint — és ezt bátor leszek ki is mutatni — épen 1917-re sikerült minden kövecskét annak útjából elhárítani, a mennyire emberi hatalom erre képes, kogy 1917-ben az önálló vámterületre tényleg átmehessünk. De hát mivel bizonyítja t. képviselőtársam azt a megdöbbentő tételét, hogy mi azt lehe­tetlenné tettük ? Felolvasom beszédének ezt a részét. Azt mondja, megcsinálhatják majd 1917. előtt is azt, a mit most csináltak, hogy t. i. kötnek idegen államokkal szerződéseket, a me­lyek kényszerkelyzetet teremtenek. Ezt meg­indokolja a következőképen (olvassa):

Next

/
Thumbnails
Contents