Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.
Ülésnapok - 1906-228
228. országos ülés 1907 november 27-én, szerdán. 13 és e bizottságok csaknem egyhangúlag fogadták azt el. (Igaz ! Ugy van !) Tény az, t. ház, hogy az ország e legéletbevágóbb érdekeinek kielégítését koczkára teszik horvát képviselőtársaink. (Igaz 1 Ugy van !) Muzsa Gyula: Majd elbánunk velük! Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter: Ezt a magyar képviselőháznak tűrni nem szabad. (Igaz ! Ugy van ! Élénk helyeslés és taps a baloldalon.) A horvátoknak szerzett jogait tiszteletben kell tartanunk (Zaj.), de kell, hogy viszont megköveteljük, hogy ők is tiszteletben tartsák a magyar nemzet jogait, (Elénk helyeslés és taps.) mert a ki jogokkal visszaél, az e jogoknak a birhatását is koczkára teszi. (Igaz ! ügy van I) Olay Lajos: Le kell törni őket ugy, a hogy lehet! Nagy György: Ki kell verni őket! (Zaj. Halljuk ! Halljuk!) Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter: Egyszakaszos törvényjavaslatot nyújtott be a kormány, (Zaj a középen. Halljuk ! Halljuk !) abból az egyszerű logikai feltevésből indulva ki, hogy bármilyen nagy legyen is a rosszakarat, a mely megnyilvánulhat a nemzet e nagy érdekének kielégítésével szemben, mégis sokkal nehezebb egy szakaszt megobstruálni, mint százat. (Igaz ! Ugy van !) Az ellen a gondolat ellen, hogy egyszakaszos törvényjavaslattal oldassék meg ez a fontos kérdés, némelyeknek tiszteletreméltó aggályaik vannak. Én magam sem könnyen győződtem meg róla, hogy a magyar országg3Küésnek ebbe minden kár nélkül bele lehet mennie ; de mély megfontolás után beláttam, hogy mikor törvény alkotásáról van szó, nem alkothat veszélyes előzményt az, hogy törvény hozatik, mert a törvényeket nem rőffel szokás mérni, (Igaz! ügy van!) de arról lehet csak szó, hogy az alkotott törvény megfelel-e az ország szükségleteinek (Igaz I Ugy van!) és ha igen, akkor e rövid törvényt megalkotni nemcsak joga a képviselőháznak, hanem formális kötelessége. (Igaz ! Ugy van! Taps.) Azt az aggodalmat fejezik ki némelyek, hogy nyugtalanító az a tény, hogy több törvényjavaslat foglaltatott össze egy szakaszba. De, t. ház, ez csak látszólagos hiány, mert ezek a törvényjavaslatok szoros összefüggésben vannak egymással és csak azért lettek külön törvényjavaslat alakjában beterjesztve, mert ugy követelte ezt a helyes alkotmányos felfogás ; hogyha lehetséges lett volna az ügyeknek rendes letárgyalása, helyesebb lett volna e törvényjavaslatokat mind külön-külön letárgyalni. (Mozgás.) De, t. ház, rendkívüli körülmények között, rendkívüli eszközökhöz kell nyúlni. (Igaz ! ügy van !) A mikor az ország érdeke megköveteli, akkor kicsinyes szőrszálhasogatásokba ne bocsátkozzunk. (Elénk helyeslés.) Ugron Gábor : összeesküvőknek ne segítsünk. Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter : Minket a nemzet azért küldött ide, hogy törvényalkotással kielégítsük a nemzet érdekeit, nem pedig azért, hogy tanúbizonyságot tegyünk arról, hogy éles eszünk van, tudunk szőrszált hasogatni és tudunk szembeszállni az egész nemzet akaratával, ha ugy akarjuk, mert jobban tudjuk, mi a nemzet érdeke, mint maga a nemzet. Ilyen különczködés, valóban nem dicsőség. Az előttünk levő rövid törvényjavaslat a vám- és kereskedelmi szerződésnek rövid összefoglalása. Ezt a vám- és kereskedelmi szerződést nagy és hosszú erőfeszítés után bírtuk az osztrák kormánynyal létrehozni. E nagy erőfeszítésben a magyar kormány korlátozva volt az adott helyzet által (Halljuk I) és szemben találta magát egy oly osztrák kormánynyal, a mely jól ismerte Ausztria közgazdasági erejét és el volt rá határozva, hogy ezt a gazdasági erőt ki is használja. Mégis sikerült a magyar kormánynak jelentékeny vívmányokat szerezni, a közjogi téren és sikerült megvédenie az ország érdekeit minden egyes pontban a közgazdasági téren is. A függetlenségi pártnak mondom, a mely az én pártom és a mely az én lelkem kifolyása, (Elénk éljenzés balfelől. Igaz ! Ugy van !) de talán az ország többi pártjai sem sajnálják, hogy ugy van ! (Igaz ! ügy van! a jobboldalon.) hogy a függetlenségi pártnak felfogása mintegy vörös ' ; fonal vonul végig az egész vám- és kereskedelmi szerződésen, (Igaz ! ügy van !) balfelöl.) nemcsak azokban a közjogi vívmányokban, a melyek a magyar önálló államiságot domborítják ki, hanem minden téren is, mint a hogy ezt könnyű bebizonyítani, de ezt talán később fogom megtenni vagy én, vagy megbízott államtitkárom. Tény az, hogy azokért a vívmányokért, melyeket szereztünk, azért, hogy Magyarországnak közjogi állapota kidomborittassék, még pedig nemcsak Ausztriával szemben, hanem a külállamokkal szemben is kidomborittassék, továbbá azért, hogy a bankkérdés kikapcsoltassék és az ország teljes birtokéba jusson annak a jognak, hogy saját belátása szerint és a többség akarata szerint határozhasson közgazdasági függetlensége felett. (Igaz! ügy van!) balíleol.) mindezekért egy bizonyos árt kellett adni. Nem árulok el valami nagy titkot, ha azt mondom, hogy ha csak is azt tekintettük volna, mikép lehet valamivel jobb egyezményt kötni a jelenre nézve, hogyha feladt.ik volna mindazt, a mi a jövőt biztosítsa, sikerült volna talán jobb kiegyezést kötni; de mi és én — és bocsássák meg a t. képviselőtársaim, ha kénytelen vagyok csekélységemről szólani, (Éljenzés a baloldalon.) mert a kereskedelmi tárgyalásoknál én voltam a függetlenségi szakminiszter, a ki hivatásánál fogva részt vett a tárgyalásokban, — mi és én ugy fogtuk fel a helyzetet, hogy főfeladatunk az, hogy még azon az áron is, hogy a szerződés a jelen körülmények közt terhesebb legyen, biztosítsuk a legerősebb módon az ország szabad rendelkezési jogát 1917-re, akkorára t. L, a mikor azok az akadályok,
