Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-233

5*35. országos ülés 1907 deczember 3-án, kedden. 189 schon und man wird sich wohl mit der Ersetzung des Handelsbündnisses durch einen Handelsvertrag mit den beiden Staaten begnügen«. Tehát már sokkal előbb, mielőtt a koaliczió ezt a honmentő eszmét felvetette, t. i. hogy a szövetség helyett szerződés legyen, az osztrák németek már régebbi idő óta beszéltek erről, Ugy látszik, hogy ebben az ügyben hiába keressük a tulaj donképeni apát, mert nagyon sokan hivatkoznak az apaságra. De már előttem mások is kimutatták, hogy tulaj donképen nem is volt szükség erre az óriási vivmányra, mert ez már nekünk megvolt. Már 1867-ben, mikor a kiegyezést elfogadták, azt mondották, hogy miután a két- kormány a szövetséget megkötötte, következik a szerződvények — a mint az akkori nyelven mondották — beczikkelyezése. Tehát 1867-ben is szerződésnek deklarálták a kiegyezést és igy nem kellett azt újból meghozni. (Zaj.) Megjegyzésem van még arra is, hogy azt mondotta az igen t. kereskedelemügyi miniszter ur, hogy álljon elő az, a ki jobb szerződést tudott volna kötni. (Halljuk ! Halljuk !) Hivatkozom az igen t. előadó urnak a szavaira és csodálom, hogy Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter ur nem kérdezte meg a t. előadó urat, hogy vájjon ismer-e olyan embert vagy olyan helyzetet, a melyben jobb kereskedelmi szerződést is lehetett volna kötni Ausztriával, mert az igen t. előadó ur igenis ismer ilyen embert és ismer ilyen pártot. (Zaj. Halljuk !) Fel fogom olvasni az igen t. előadó urnak erre vonatkozó szavait. Azt mondja (olvassa) : »Már most tessék a másik szerződő félnek lélektanába betekinteni. Az a szerződő fél mindenesetre mindent megtett, hogy az önálló gazdasági berendezkedést megakadályozza és Ausztria már most érezteti velünk és akarja éreztetni gazdasági életünk inferioritását, földrajzi fekvésünk kedvezőtlenségét, ezt már most is érezteti velünk és azért nem volt lehetséges a magyar kormánynak oly előnyöket elérnie, a melyeket más kormány, a mely feltétlenül a közösség álláspontjára helyezkedett volna, meg vagyok róla győződve, sokkal inkább biztosithatott volna az országnak.« Az előadó ur tehát ismer egy más kormányt, a mely jobb megegyezést köthetett volna. Egy hang a baloldalon : Más körülmények között! Goldis László . . . egy olyan kormány t. i., a mely közös vámterület alapjára helyezkedett volna, jobb szerződést köthetett volna, mint a mostani. De hát t. ház, a mostam szerződés is a közös vámterület alapján áll ? ! Egy hang a baloldalon : A külön vámterület jogi alapján. Goldis László: Hát külön vámterület lesz 1908-ban 1 Jogilag már meg volt előbb is, 1867ben is. Hát t. ház, ezek a vívmányok, nemcsak azok, a melyek nincsenek, t. i. az anyagiak, hanem azok, a melyek ma némelyek szerint megvannak, t. i. hogy biztositva van az országnak az a lehetősége, hogy 1917-ben az önálló vámterületre áttérjen, ezek a vivmányok is, látjuk milyen gyengék és ki értékűek, legalább az én véleményem szerint. Lehet, hogy mások nagyra becsülik azokat. T. ház ! A bankról nem akarok hosszasabban beszélni. (Helyeslés és zaj a baloldalon.) A bankot, azt mondja közbeszólva egy t. képviselő ur, meg fogják csinálni. Hát ki fogják nyerni akkor a dicséretünket, ha ezt meglátjuk ; előre nem ócsároljuk a törekvést, hanem bizunk abban, hogy meg fogják csinálni. Majd meglátjuk. Csakhogy az utóbbi napokban történtek alapján nagyon kicsi a remény, hogy 1917-ben tényleg meglesz az önálló magyar bank. De, hát önök Ígérik és mi lojálisak vagyunk ; a kritikával majd akkor állunk elő, ha tárgyilagosan kritizálhatunk. Egy hang (a baloldalon) : De hozzá nem segítetek, hogy meglegyen ? ! Goldis László : És most t. ház, rátérek beszédemnek negyedik pontjára, t. i. azt akarom kimutatni, hogy melyek azok az indokok, a melyek ezen kormányt ezen szerződés megkötésére késztették, nem azok, a melyeket itt nyilvánosságra hoztak, hanem azok, a melyeket nem akarnak direkte nyilvánosságra hozni, hanem indirekté mégis nyilvánosságra jutottak. (Halljuk ! Halljuk !) Igen érdekes lesz, legyenek róla meggyőződve. Bevezetésül egy kis statisztikát leszek bátor felolvasni. 1904-re — sajnálom, hogy 1905-re nincsenek adatok rendelkezésemre — Magyarország mezőgazdasági terményeinek kivitelére vonatkozólag a következő számok vannak előttem (olvassa) : Termett Magyarországon 1904-ben Buza — csak a milliókat fogom felolvasni — 39 millió métermázsa, ebből kivitel volt 3,900.000 métermázsa. Ebből a kivitelből Ausztriára esik 3,900.000 métermázsa. Ez a dolognak a pointje és ámbár nem újság, mégis újság lesz, mert ez magyarázza meg, hogy miért kötötte a mostani kormány ezt a kiegyezést. Rozs termett 1904-ben 11 millió métermázsa ; kivitel volt 2,056.000 mm., ebből Ausztriába 2,056.000 mm. ; árpa 11,000.000 mm. termett, ebből kivitel volt 2,500.000, Ausztriába 1,800.000 ; zab 9,800.000, ebből kivitel volt 2,064.000, Ausztriába 2,052.000 ; kukoricza 17.000.000, ebből kivitel 2,200.000, ebből Ausztriába 2,000.000 mm. Most ezzel össze fogom vetni a kereskedelemügyi államtitkár ur kijelentését, hogy a mezőgazdasági érdekek ezekben a megegyezésekben olyan védelmet találnak, hogy a magyar mezőgazdaság érdekeit soha semmi körülmények közt jobban megvédeni nem lesz lehetséges. (Zaj. Felkiáltások : Nem mondta, hogy semmi körülmények közt! Zaj. Elnök csenget.) De ez volt az értelme. Meg vagyok győződve, hogy a mezőgazdasági érdekeknek valóban teljesen megfelel a kiegyezés, de nem az ipari érdekeknek. Epén azért kellett ezt a gazdasági kiegyezést megcsinálni, mert most van politikai uralmon Magyarországon a feudális osztály ! (Nagy zaj. Ellenmondások.) A nagybirtokosság befolyása